Szőllősi Istvánné (MSZP)
SZŐLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A szabályozási elvek társadalmi vitájának lehetőségéről Mustó István szabaddemokrata képviselő úr ma azt mondta, hogy időben és intézményes korlátokat kell bevezetni, különben többértelműség és értelmezési zűrzavar alakulna ki a társadalmi vitát, ha folytatnánk. Hát én meggyőződéssel vallom vele szemben, hogy a parlamenti vita megkezdéséig rendelkezésre álló 45 nap rendkívül kevés ahhoz, hogy egy tényleges társadalmi vita kibontakozhasson erről a koncepcióról.
A véleményezési lehetőség ugyanis nem szinonim a társadalmi vitával, nem tekinthető társadalmi vitának, hiszen ott, ahol nincsen lehetőség a párbeszédre, az érvek és az ellenérvek ütköztetésére nem beszélhetünk valós vitáról. Ezzel a véleményemmel azt is szeretném hangsúlyozni, hogy az alkotmányozás nem kizárólag a parlamenti törvényhozás és ebből adódóan nem kizárólag csak a parlamenti pártok ügye.
Mondhatnám ezt annál is inkább, vagy mondhatom annál is inkább, mivel az új alkotmány megalkotásáról és a kormányprogram a következőket mondja: "Az alkotmány megalkotására széles körű szakmai és közéleti vita alapján kerüljön sor, felhasználva a hazai és a nemzetközi jogtudományt, a modern államfejlődés tapasztalatait. Az új alkotmány kidolgozásában a kormány a legszélesebb nemzetközi és nemzeti egyetértés kialakítására törekszik, ezzel is meg kívánja erősíteni az alkotmány társadalmi elfogadottságát.
Hát úgy gondolom, hogy ez nem nagyon megy. Néhány általános észrevételt engedjenek meg a jogokról szóló fejezethez, nagyon röviden, öt pontban összegezve ezeket.
Egy: Véleményem szerint az új alkotmány akkor számíthat társadalmi támogatottságra, tehát hangsúlyozom, nem parlamenti támogatottságról beszélek, ha megőrzi mindazokat az értékeket, amelyeket a jelenlegi alaptörvény tartalmaz. Elemi elvárás a mindenkori államhatalommal szemben, hogy a már elért szociális és jóléti szolgáltatás színvonalát megőrizze, ez garantálja, de legalábbis tudatosan ne csorbítsa azokat.
Második megállapításom: Szabályozási elvekből viszont egyértelműen kitűnik, hogy a gazdasági kulturális és szociális jogok garanciáinak és általában az érdekérvényesítés lehetőségének szűkítésére törekszik. Nem támogatom ezért azt a tendenciát, amely az alapellátás területén olcsó államot akarván előállítani, tovább zsugorítaná az alapjogokat, és az állami és önkormányzati kötelezettségvállalás körét, de legalábbis megragadhatatlan tartalmú kötelezettségvállalás kerülne az alaptörvénybe.
A harmadik ilyen megállapításom: Az állampolgári alapjogok korlátozása illetve a jogok felfüggeszthetősége más megközelítésben, e jogoktól való eltérés lehetősége bizonyos körülményekre tekintettel szükségessé válhat. Úgy vélem azonban, hogy a szabályozási elvekben, ezek körében jelzett tilalmakat fel nem függeszthető jogokat lényegesen bővebben kellene meghatározni, például szükségállapot kihirdetése esetén nem lenne indokolt korlátozni vagy felfüggeszteni a gyermekek jogait, az örökléshez való jogot, a jogegyenlőséget, az egyenjogúság és a törvény előtti egyenlőség jogát.
A negyedik ilyen megállapításom és ezt külön szeretném kiemelni: A sztrájk és a munkahelyi, szakszervezeti szervezkedés jogát. Bizonyos feltételekkel még elfogadható, hogy meghatározott helyzetben a sztrájkjog felfüggesztésre kerülhet. A munkahelyi szakszervezeti szervezkedés jogának korlátozása vagy felfüggesztése ellen azonban én személy szerint tiltakozom, ezt a jogot a fel nem függeszthető csoportba tartozónak tekintem mindenképpen. Az emberi és állampolgári jogok szabályozására irányuló elveknél az első fejezetben figyelembe vett nemzetközi egyezmények között nincs utalás, és erről ma már volt szó, az Európai Szociális Chartára. Ennek alapján nem ismerjük a szabályozási elvek készítőinek erre vonatkozó szándékát sem.
Meggyőződésem, hogy az Európai Szociális Charta tartalmából számos kötelezettség hárul a Magyar Köztársaságra is. Miért hiányolom ezt a nemzetközi dokumentumot? Erre vonatkozóan engedjenek meg az Európai Szociális Charta bevezetéséből néhány mondatot felolvasni. Amikor 1949-ben megszületett a döntés az Európa Tanács létrehozására, a szervezett jövőbeni tagjai határozottan elkötelezték magukat amellett, hogy vállalkozásuk céljaként fogadják el az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok elismerését.
Az Emberi Jogok Európai Konvenciója az Európa Tanácson belül elfogadott első olyan nemzetközi szerződés volt, amelyik nemcsak az alapvető szabadságjogok és jogok védelmek biztosításának eszköze, hanem olyan törvénykezési mechanizmus, amely képes a jog figyelembevételének garantálására.
Az Európai Szociális Charta a gazdasági és szociális jogok területén az emberi jogok konvenciójának párja 1961. október 18-án írták alá Torinóban és '65. február 26-án lépett hatályba öt tagállam általi ratifikálás után. A Szociális Charta megkülönböztetés nélkül a következő alapjogokat garantálja: a munkához való jogot, az igazságos munkafeltételekhez való jogot, a biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való jogot, a tisztességes munkadíjazásban való jogot, a szervezkedési jogot, a kollektív alkuhoz való jogot, beleértve a sztrájkhoz való jogot is. Ez utóbbi jog, engedjék meg, hogy az ötödik megállapításhoz vezessen át. Amíg az 1995-ös szabályozási koncepciót nem nagyon volt róla szó kísérletet tett a társadalmi érdekegyeztetés az államhatalom és a társadalom civil szervezetei közötti szociális partnerkapcsolat, a folyamatos párbeszéd országos intézmények, intézményének alkotmányos kialakítására, illetve a tripartid érdekegyeztetés alapjainak szabályozására.
(15.40)
A most megismert szabályozási elvek ilyen tárgykört nem tartalmaznak, és még az indoklás sem ad magyarázatot erre a visszalépésre. A szakszervezetek számára alapvető igény, hogy az érdekegyeztetés országos szintjének, szerepének alkotmányos rendszerére sor kerüljön. Szükségesnek tartom, hogy az alkotmány ismerje el az érdekegyeztetés különös jelentőségét, a parlamentben megjelenített érdekeken kívüli fórumok szerepét a gazdasági, kulturális és szociális jogok érvényesítésében, és az alkotmány adjon általános kereteket az érdekegyeztetés intézményrendszerére, annak általános céljaira és szerepére, a résztvevők körére és a kormányzati kapcsolatokra.
Mondja ki az alkotmány azt is, hogy a tripartit érdekegyeztetés normáit külön törvény tartalmazza, melyeket a törvényhozó, a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szerveivel egyetértésben alkot meg. Az alkotmányozás folyamatában részt vevő politikai erőknek pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a történelmi tényt, hogy az elmúlt időszakban a munka világában létrejött a költségvetési intézmények Érdekegyeztető Tanácsa és a társadalmi politikai közmegegyezés eszközeként az Érdekegyeztető Tanács. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)