Béki Gabriella (SZDSZ)

1996. május 27.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a késői órán nem akarok egy hosszú átfogó beszédet mondani erről a törvénytervezetről, legfeljebb bevezetésként utalnék arra, hogy mennyire tipikus helyzet áll elő, amikor ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban is azt tapasztaljuk, hogy elvileg senki nem vitatja, hogy az egészségügyben szerkezetváltásra és mielőbbi szerkezetváltásra van szükség, de amikor valamilyen konkrét megoldási javaslat a kezünkben van, akkor már nagyon sokan támadják a javaslatot. Én megmondom őszintén, hogy én kezdetben nagyon örültem ennek a törvénytervezetnek, azt gondoltam, hogy az előző év kórházi ágyszám csökkentésével kapcsolatos vitákat meg lehet majd előzni olyan módon, hogy törvényben szabályozzuk a játékszabályokat, hogy törvény rögzíti a szerződéskötés feltételeit, és hogy van az egész mögött valamilyen sarokpont, kapaszkodó, normatíva, ami elrendezi a lehetőségeket.

Tulajdonképpen nem vagyok meglepve azon sem, hogy mindazok akik a status quo fenntartásában érdekeltek, egy emberként megmozdultak a törvénytervezet ellen. Teljesen világos, hogy érdeksérelmek nélkül nem megoldható az ágyszámcsökkentés. Mégis azt kell mondanom, hogy én naivan kezdetben hittem a konszenzus lehetőségében, igaz, hogy kicsit zavart, hogy első ránézésre nem értettem azt a matematikai formulát, amely az egész normatíva rendszer alapja, ezért vettem magamnak a fáradságot és amikor megkaptuk a számítási segédletet, akkor jó alaposan, részletesen, mondjuk foglalkozási ártalomként, hiszen szociológus vagyok, elmerültem a részleteiben. Erről szeretnék szólni még akkor is, hogyha tudom, hogy ez általános vita és perceken belül kiderül, hogy nagyon-nagyon a részletekbe veszek. Ismeretes ez a képlet, amit sokan kifogásoltak már az előző héten is. Első ránézésre meg lehet állapítani, hogy tulajdonképpen felmerül az önkényesség lehetősége a paraméterek válogatásában. Azért éreztem nagy kíváncsiságot, mert szociológusként izgat, hogyha demográfiai, szociológiai tényezők valamilyen matematikai képletben numerizálva vannak.

Az egyik eleme ennek a képletnek a demográfiai és társadalmi-gazdasági mutatók összértékét próbálja meg egy algoritmus útján számokban kifejezni. Hogyha megnézzük ezeket a tételeket, tényezőket, hogy miket vett figyelembe, aki a matematikai formulát alkalmazta, első helyen találkozunk a férfiak születéskor várható átlagos élettartamával. Ez egy olyan tényező, ami nyilvánvaló összefüggést mutat az egészségügyi ellátórendszerrel, itt a helye. Ha viszont részletesebben megnézzük, hogy milyen pontértékeket rendelt a képlet szerzője ehhez a tényezőhöz, akkor a következő dilemmára bukkanunk.

Olyan megyék között, ahol igen-igen kicsi a távolság, a férfiak születéskor várható átlagos élettartamában egy egész pontszámérték különbözőséget találunk. Veszprémben például 65,46 év a várható élettartam, ők kapnak egy pontértéket. Csongrádban 65,40, ők kapnak egy kettes pontértéket. A különbség tehát 0,06 és mégis egy egész pontérték különbség jelenik meg a matematizálás (sic!) folyamán.

Vegyünk egy másik példát! Nógrád 63,70 várható átlagos élettartammal szerepel és négyes pontértéket, súlyszámot kap. Bács-Kiskun 62,8%-os adattal szerepel és ugyancsak négyes pontértéket kap. Tehát itt a várható átlagos élettartamban egy egész év a különbség, és mégis ugyanazt a súlyt rendeli hozzá a szerző. De hogyha tovább lapozunk, a következő tétel a sztenderdizált halálozási hányados vagy azt követi a 60 éven felüli lakosok aránya, ugyanilyen dilemmákat tudunk észrevenni a számok mögött.

Nem akarom nagyon igénybe venni a türelmüket, de még két példát hadd említsek ezek közül. A szembeszökő ugyanis a különbség a felsőfokú iskolai végzettségűek arányánál. Itt a képlet szerzője a következő aránytalanságot követi el. Budapesten országos méretekben a legmagasabb a felsőfokú végzettségűek aránya, 19,1%. Ez kiugróan magas az összes többi megyéhez képest. Második helyen szerintem nem sokan találnák ki, hogy éppen melyik megye szerepel második helyen az adatok szerint Csongrád szerepel 19,4%-kal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a képletben Budapest éppúgy egy pontértékű súlyszámot kap, mint ahogy Csongrád a maga majdnem 10%-kal alacsonyabb értékéhez.

És végül egy harmadik példa, a naponta ingázó, az összes aktív keresők százalékában kifejezett érték a következő ahol hasonlóan beszédes aránytalanságokat lehet fölfedezni. Budapesten ismeretes, hogy rendkívül alacsony az ingázók száma, itt 2,9%-a az aktívaknak ingázik. Budapest egyes pontértéket kap. Békés megye, amelyik ötödik a rangsorban, 18,9%-os ingázási arányt produkál és ugyanazt az egyes pontértéket kapja. Vagy fordítva: két megye között Borsod vagy Fejér megye, gyakorlatilag nem látszik különbség az ingázásban, 0,1% a különbség és mégis az egyik, Borsod három pontot kap, Fejér pedig négy pontot kap. Én azt gondolom, hogyha súlyértékek hozzárendelésével kapcsolatban ilyen dilemmák csak egy tényezőnél fordulnának elő, arra azt lehetne mondani, hogy eliminálódik, hiszen hogyha egy képlet nagyon sok mindent vesz figyelembe, akkor egy tényezőnek a jelentősége eltörpül. De az a probléma, hogy ez a típusú tévedés vagy tévesztés valamennyi tényezőt végig kíséri, mégpedig abból kifolyólag, hogy a szerző egyszerűen úgy döntött, hogy kvartiliseket határoz meg, és a kvartiliseknek rendel különböző pontértéket.

(20.30)

Vagyis nem volt arra figyelemmel, hogy ezekben a tényezőkben, a tényezők adataiban hol mutatkozik meg éles törésvonal. Hol van különbség különböző csoportba rendezhető megyék között, és aszerint rendelt volna hozzá a dologhoz súlyokat, hanem egyszerűen elnegyedelte a húsz egységet, és ahol kicsi volt a különbség, ott, ha határvonalra esett, akkor is egy egész súlyszámban fejeződött ki a képletben az a különbség, amit hozzárendelt a szerző. Én azt gondolom, hogy ha ennyire belenézünk a dolog tartalmába, hogy ez a bizonyos normatíva, ami végtermékként előáll, hogyan is született, akkor okkal elbizonytalanodhatunk azzal kapcsolatban, hogy valóban a jó végeredmény van a kezünkben. Érdemes lenne akár még a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt is újragondolni, hogy ezek a matematikai formulát igénylő megoldások hogyan vihetők közelebb egy olyan gyakorlathoz, amely inkább kifejezi a realitásokat, mint ahogyan ebben a képletben most sikerült. Köszönöm a figyelmet. (Taps jobbról.)