Kis Gyula József (MDF)
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen elnök úr. És köszönöm Béki Gabriella képviselőtársamnak ezt a matematikai statisztikai elemzést, amely ugye azt jelzi, hogy minél objektívebbnek igyekszik feltűnni egy akármilyen képlet, annál alkalmasabb arra, hogy szubjektív szempontokat rejtsen. Nos ez nem lenne meglepő, hogyha nem tudnánk, hogy egy olyan bonyolult rendszer, mint az egész ország egészségügye, hiszen maga az egyes ember is a létező legbonyolultabb rendszer, ennek összessége aztán hatványozottan bonyolult, vezérléssel sokkal rosszabb hatásfokkal szabályozható, mint önszabályozó módon.
Tehát nem lehet oly tökéletes matematikai képletet alkotni, még ha kiszűrünk minden szubjektivizmust is, ami ugye nem biztos, hogy sikerülhet. Nem lehet oly képletet alkotni, amely leírná azt, hogy tulajdonképpen egy beteg embernek, egy régiónak, mik az igazi egészségügyi szükségleteik. Ezért nem használnak a világon sehol ilyen matematikai megközelítéseket. Erre csak az a magyarázat, hogy miután itt egy bemeneti inputfinanszírozás van és nem az output, a szükségleti finanszírozásról döntöttek, egy meghatározott évi összeg elfogadása érdekében valami tudományosnak látszó megoldással próbálják tényleg normatívaként feltüntetni azt, ami egyáltalán nem normatíva.
Goethe kormányfőtanácsos úr, úgy is mint költő, pénzügyi kormányfőtanácsos volt, úgy is mint költő mondta erre, hogy: "Szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyfája." Sokkal közelebb járnánk az optimális, a lehető optimumhoz, hogyha egy önszabályozó rendszert valósítanánk meg, amire '85 óta a magyar egészségügy mind a mai napig, e törvényig törekedett. Köszönöm.