Bedő Tibor (MSZP)
DR. BEDŐ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Az indulataim nem abból származnak, hogy tehetetlen vagyok, és nem abból, hogy bárkinek a hibáját rendbe kellene hoznom. Az elődeink egyébként önök voltak, és nem a '85-ben kormányon lévők, és a problémáink egy része éppen abból az időből származik. Mert ezt a teljesítmény-finanszírozási rendszert, ha jól tudom, ami jelenleg csődbe jutott, és nem tudom, hogy mit fogunk csinálni helyette, éppen önök alatt vezettük be a '92-93-94-es években. Tehát ha nem nézek vissza olyan távolra, akkor is találok hibákat.
De nem ezt akartam igazából mondani, hanem azt, hogy nem fogja ezt senki eldönteni felülről, hogy hol mennyi urológiai ágy szükséges, eldönti az élet. Uraim, ahol az ágyak 50 százaléka üresen áll, hát ki győzi azt fizetni, és miből? Hát nem ésszerű a megszüntetése? Ott helyben rá kell jönniük, hogy nincs miből fizetni, és fölösleges az 50 százaléka. Egymás között fogják eldönteni. Ez minden régióban fehéren-feketén kiderül, hogy mi a sok és mi a kevés.
Mondok egy példát, bár az időm lassan már lejár: Hajdú-Bihar megyében ugyan látszólag könnyű a helyzet, mert a számítások szerint ott még 90 vagy 93 ággyal kevesebb van, mint amennyi a szükségletek szerint kijönne. A helyzet ettől nem egyszerű, mert az egyes szakmák között olyan aránytalanságok vannak, aminek a belső szakmai átrendezését meg kell csinálni. Akkor is, ha pillanatnyilag semmilyen képlet nem kényszerít minket arra, hogy ágyakat szüntessünk meg a saját érdekünkben és magunktól. Ha ezt a három ott dolgozó intézmény vezetője felismeri végre, akkor konszenzussal meg fogják oldani, lesz rá idejük, ha nem ismeri fel, akkor két-három év múlva megint fog jönni (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) valamilyen központi szabályozás, mert az összeomlás előtt valamit mégiscsak tenni kell.