Pusztai Erzsébet (Néppárt-MDNP)

1996. május 27.

DR. PUSZTAI ERZSÉBET, a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Magam is a demográfiai helyzet alakulásával kezdhetem, nem részletezve az adatokat, hiszen azt hiszem, az utóbbi időben már nagyon sokat hallhattak arról, hogy a demográfiai helyzet változásának következtében 2010 környékén és azután milyen súlyos helyzetbe kerülhet a nyugdíjbiztosítás. Én inkább csak azon csodálkozom, hogy ez a kormány a nyugdíjkorhatár-emelésen kívül a demográfiai helyzet ilyen alakulásával kapcsolatban mással nem foglalkozik. Ezt rendkívül furcsának tartom, hiszen ha egy kormány hosszú távon gondolkodik, ha végiggondolja, hogy bizonyos lépéseknek mi a következménye, hogy bizonyos lépéseket, bizonyos változásokat hogyan lehet megelőzni, akkor nyilván nemcsak egy dologgal kezd el foglalkozni, hanem több mindennel egyszerre. Hiszen nem lehet az az illúziója a kormánynak, hogy akár a nyugdíjrendszer reformjával és különösen nem a nyugdíjkorhatár emelésével a 2010 után adódó súlyos demográfiai feszültségeket, az ebből következő a nyugdíjrendszerben következő súlyos feszültségeket kezelni tudja.

Amennyiben a kormány nem alakít ki és nemcsak ez a kormány, hanem a következő is nem alakít ki olyan családpolitikát, olyan családokat támogató és nem csak pénzben támogató rendszereket, amelyek a családstabilitás növelésén keresztül mérsékelhetik a demográfiai helyzet látványos romlását, javíthatják a lakosság egészségi állapotát, akkor hiába a korhatáremelés, hiába a nyugdíjreform, a 2000 utáni évtizedekben megoldhatatlan problémákkal áll szemben majd a következő kormány. Ezért kérem önöket, kormánypárti képviselőtársaim, nézzék át azt a családpolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslatot, amelyet a Néppárt nevében benyújtottam a parlamentnek, és gondolják végig: talán mégis támogatásra alkalmas lehet, talán mégis segíthet az elkövetkezendő évtizedek súlyos feszültségeinek csökkentésében.

Szomorú dolog az is, hogy a kormány, bár a nyugdíjrendszer átalakításáról vitanapot rendez, bár a nyugdíjrendszer különféle elemeinek változtatásáról előterjesztéseket küld igaz, rendkívül röviden tőkefedezeti nyugdíjrendszer kialakításáról beszél, ugyanakkor benyújtja a parlamentnek kizárólag a nyugdíjkorhatár emeléséről szóló javaslatát, mely szerint nem lehet összefüggésében áttekinteni, hogy milyen is lesz a magyar nyugdíjrendszer, egyet tudunk, hogy a korhatár megemelkedik. De például, hogyan gondolja a kormány, ha mégis tőkefedezeti rendszert alakít ki, hogy fog viszonyulni a tőkefedezeti rendszer és a nyugdíjkorhatár-emelés egymáshoz? Például, milyen lesz a nyugdíjkiszámítási szisztéma? Most, ugye, olvashatjuk, hogy vannak büntetőpontok meg vannak javító-, illetve ösztönzőpontok, de hogy ezt mit jelent hosszú távon egy nyugdíj-megállapítási rendszerben, azt senki nem tudja megmondani, mert ezek a változások a jelenlegi rendszerre érvényesek, de minden további nyugdíjrendszerbeli változtatás fel fogja borítani a mostani számításaikat.

Tehát a kormány kiragad egyetlen elemet, a nyugdíjkorhatár emelését, azt gyorsan benyújtja a parlamentnek, gyorsan keresztül akarja vinni a kormánypárti képviselőkön, mindaddig, amíg rá nem jönnek, hogy majd a további lépésekkel összefüggésben ennek milyen következményei lesznek.

(12.30)

És nagyon érdekes számomra, hogy amikor a nyugdíjkorhatár emelés szükségessége az elmúlt években felvetődött, akkor igen, szocialista párti képviselők azért nyújtották be a módosító indítványt, hogy halasszuk el a nyugdíjkorhatár emelés törvénybefoglalását, mert nincs még meg a társadalombiztosítás önkormányzata, most fog megalakulni. Kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, remélem tudják, hogy most van a társadalombiztosításnak, a nyugdíjbiztosításnak önkormányzata, ám ezt az utolsó változatot nem állt módjában megvitatni, nem állt módjában véleményezni, amennyit azóta megismert róla, azzal pedig nem ért egyet. Úgyhogy, utólag nézve az akkori érvelésük sem állta meg a helyét.

Nagyon furcsának tartom, a számítási mellékletet, amit a törvényjavaslathoz benyújtottak, kedves kormánypárti képviselőtársaim, ez nem hatásvizsgálat, igaz nem is írta rá a kormány, csak annyit írt oda, hogy a háttéranyag, ez nem hatásvizsgálat. A hatásvizsgálathoz ez rendkívül kevés. Ebből az anyagból alapvető meghatározó kérdések hiányoznak, erre már jó néhány előttem szóló képviselő felhívta a figyelmet. Alapvető számítások hiányoznak a foglalkoztatási hatásokat illetően is, de még annyiban sem következetes az anyag, hogy bizonyos korosztályoknál megállapítja, hogy hány százaléka az akkori korosztálynak köteles tovább dolgozni 2, 3, 4, 5 évvel, más korosztályoknál pedig nem állapítja meg, felhívom miniszter úr figyelmét, olvassa el az anyag 9. oldalán a 999. évben, mely leírja, hogy a kötelező tovább dolgozás 5 év, de hogy a nőknek hány százaléka tud elmenni korábban és százalékának kell feltétlenül a szolgálati idő miatt tovább dolgozni, az kimaradt az anyagból. Tehát ilyen elemi hibákkal terhelt az egész anyag. És akkor a leglényegesebb része, az indoklás is azt tartalmazza, miniszter úr is azt mondta itt az expozéban, hogy kétévenként egy évvel nő a nők nyugdíjkorhatára. Miniszter úr, a törvény legelső oldalán, a legelső paragrafusban, nem erről szól. Rendkívüli módon, én megpróbáltam megkeresni, hogy honnan jön ez a számítás, hogy kétévenként egy évvel, valóban az eredeti országgyűlési határozatban ez szerepelt, hogy majd aztán majd a nők nyugdíjkorhatára kétévenként egy évvel emelkedjen, azt hiszem, hogy ez maradt meg a fejében mindenkinek, aki foglalkozott a törvénnyel, és aki az indoklást írta, és az expozéját írta, a törvény nem erről szól. Akárhogy is keresem, nem találom a kétévenként egy évvel való emelkedést, kérem, '41-ben születetteknek 57, '42-ben születetteknek 58, '43-ban születetteknek 59 éves a nyugdíjkorhatára, ebből következik, hogy évenként egy évvel nő. Én egy másik számítást is elvégeztem, nagyon érdekes az eredmény, ez nem található meg a hatásvizsgálatokban természetesen.

Mondjuk az a nő, aki '43-ban született, annak 59 éves lesz a nyugdíjkorhatára. Ha a mai rendszer maradna, '98-ban mehetne el nyugdíjba, 59 éves korhatárral 2002-ben mehet el nyugdíjba. De ha egy évvel későbbi korosztályt nézek, akkor már csak 2004-ben mehet el nyugdíjba, olvassa majd el, miniszter úr, érdekes. Számítsa át, messze van ez attól, hogy kétévenként egy évvel nő a nyugdíjkorhatár, és a '42-es évtől kezdődően évente eggyel megnő, bármilyen számítással is végezzük. Úgyhogy vagy nem tudja a minisztérium, hogy mit terjesztett elő, vagy elfelejtette egyeztetni a törvényt az indoklással, és ez egy rendkívül szomorú dolog. Következő, még egy fontos problémát találtam itt, van egy olyan szabály, hogy az öregségi teljes nyugdíj összege, 33 év szolgálati idő elérése esetén, a havi átlagkereset 71 százaléka. Ezek után végképp nem lehet érteni, miniszter úr, hogy akkor hogy fog összefüggeni a jelenlegi nyugdíjszámítási módszerekkel az akkori nyugdíjszámítási módszer. Egyelőre még létezik fizetés szerinti degresszió, létezik plafon, sok minden be van építve, egyelőre még arról nem volt szó, hogy valakinek a nyugdíja az átlagkeresetének a bizonyos százaléka a megállapítás szerint. Ide pedig ez van írva. Most akkor be akarja vezetni a kormány, egy ilyen egyetlen paragrafusos módosítással a százalékos nyugdíjszámítást, de akkor azt is mellé kéne tenni, hogy melyik év keresetének a 71 százaléka, hány év átlagkeresetének a 71 százaléka, tudniillik, itt még ösztönzést is bevezetnek, mert azt írják, minden további szolgálati idő megszerzésével évi egy-egy százalékponttal nő.

Gyanítom, hogy nem itt akarja bevezetni a kormány a lineáris nyugdíjszámítást, csak éppen rossz a szöveg, de ez a szöveg, sajnos, ezt jelenti. Úgyhogy még egy módosító indítványt fogok majd javasolni, hogy kormánypárti képviselőtársaim munkája szaporodjon. És van a hatásvizsgálatból és a hátsó számításokból egy nagyon-nagyon alapvető hiány, és én javasolnám kormánypárti képviselőtársaimnak, ne menjenek bele addig a szavazásba, amíg ezeket a számításokat nem látják. Itt ugye látjuk azt, hogyha valaki a megadott és ez is egy rendkívül durva és drasztikus változtatás, nemcsak a nyugdíjkorhatár emelkedik föl, hanem a kötelező szolgálati idő is. És a kettőnek az együttes hatása rendkívül durva és kemény lépéseket hoz, hiszen semmiféle fokozatosságot nem jelent jó néhány korosztály esetében, Kósáné Kovács Magda képviselő asszony már beszélt a legelső korosztályról, de a többi korosztály esetében is ugyanerről van szó, hiszen a jelenlegi kötelezően előírt 20 éves szolgálati idő helyett, amit bevezetni szándékoznak, az már a ‘45. december 31-e után született nők esetén 35 év kötelező korhatár.

Ez a két kritérium, ha együtt érvényesül, akkor ez nem egy rugalmas rend, nem egy fokozatos átmenet, hanem egy rendkívül durva és drasztikus lépés. És még egy lényeges. Ebben az esetben, ha valaki a megadott korhatár előtt elmegy nyugdíjba és már megvan a szolgálati ideje mert csak akkor mehet el korhatár előtt nyugdíjba , csak akkor részesülhet 5 év kedvezményben, ha megvan az előírt szolgálati idő. Ha megvan az előírt szolgálati idő, és elmegy 5 évvel hamarabb, mint a korhatára, a nyugdíja 30 százalékkal lesz kevesebb. Egyharmadával, de ha egy két év különbség van, akkor is még mindig 12 százalékkal.

Na most, van itt még egy fontos, ami hiányzik a törvény számítási anyagából. Hogy viszonyul egymáshoz a korábban nyugdíjba menetel esetén a bizonyos százalékos nyugdíjcsökkentés, valamint a korábbi nyugdíjba menetel esetén az évenkénti nyugdíjemelés. Miniszter úr, amíg itt ezt önök ide le nem teszik az asztalra, addig a kormánypárti képviselőknek fogalmuk nincs, hogy miről szavaznak. Mert ezt a két számot egymás mellé kell tenni. Mert ha valaki két évvel korábban elmegy nyugdíjba és csökkentik a nyugdíját 12 százalékkal a megállapítás-kori nyugdíját , de utána abban az évben az inflációs hatások miatt jogosulttá válik 15-20 százalékos nyugdíjemelésre, akkor mi történt? Ezt miért nem számolták ki?

Ugyanez vonatkozik a továbbdolgozás ösztönzésére is. Hát olyan országban, ahol ha valaki elmegy nyugdíjba és utána azt a munkát is elláthatja, amit eddig ellátott, csökkentett mértékkel, ott évi 1 százalékos vagy a koron túli munkába maradás esetén, évi 3,5 százalékos nyugdíjemelkedés, én nem tudom, hogy kit mire ösztönöz, de meggyőződésem, miniszter úr, hogy továbbra is a legerősebb ösztönzés az marad, hogyha teheti, akkor elmegy nyugdíjba, és utána tovább dolgozik, mert ezt semmiféle ösztönzőpontokkal nem fogják tudni elérni. Amíg ezeket a számításokat nem teszik le a Ház elé én kértem a bizottsági ülésen, és rendkívül szomorú vagyok, hogy két év óta, menetrendszerűen minden kormány által benyújtott törvényhez külön követelnie kell a parlamentnek a hatásvizsgálatokat, ezt egyszerűen nem hajlandóak tisztességesen elvégezni. Egy olyan ügyben, mint a nyugdíjkorhatáremelés, egy olyan ügyben, mint a nyugdíjrendszer átalakítása, hatásvizsgálatok nélkül dönteni bűn. Méghozzá nagyon súlyos bűn. És nagyon súlyos felelősség a kormánypárti képviselőknek, akik adott esetben úgy szavaznak, hogy nem tudják, hogy mit jelent az, amiről döntenek. Én kérem a kormánypárti képviselőket is, ne szavazzák meg addig ezt a javaslatot, amíg ezeket a részletes számításokat nem láthatják, mert egyébként akár egy üres lapot is megszavazhatnának itt a Ház előtt, biankó csekket adva a kormánynak. Követeljék meg, hogy tisztességes számításokat tegyenek le, követeljék meg, hogy egy ilyen horderejű kérdésben, ami akkor is rendkívül nehéz, ha tökéletesen előkészített, tökéletesen kiszámított és abszolút jól egyeztetett a társadalommal. Akkor is rendkívül nehéz lépés.

(12.40)

Akkor is súlyos következményei vannak. Ilyen kapkodva, hatásokat meg nem vizsgálva, következményeket ki nem számolva, ilyen döntést hozni nagyon súlyos lépés, melynek a felelősségét a következő generációk sorsa fogja majd megmutatni. Köszönöm figyelmüket. (Taps jobb oldalról.)