Bihari Mihály (MSZP)

1996. május 28.

DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először arról szeretnék néhány szót szólni csak azért, hogy a később kifejtendőket alátámasszam, hogy melyek a parlament funkciói. Valóban igaza van Dávid Ibolyának, nemcsak a törvényalkotás, nemcsak a jogalkotás, a szó szűk értelmében vett törvényalkotása, funkciója, hanem hatalmi, döntési funkciói, képviseleti, mégpedig többféle képviseleti funkciója van, érdekek, vélemények képviselete is a parlament funkciója közé tartozik. Ezenkívül a parlament, a világon mindenhol, a politikai vitatkozásnak a fóruma, a politikai nyilvánosság centrumává vált mindenhol a demokráciákban. Ezenkívül még legitimációs és egyéb funkciói is vannak.

Tehát egy sokfunkciós szervezet a parlament, s valóban nem szabad leszűkíteni a törvényalkotásra vagy törvényalkotást elősegítő, és ehhez kapcsolódó mondjuk expozékra, módosító indítványokra és az ezekre való szavazásokra. A politikai vitatkozás funkciójának az ellátásához tartozik, vagy beteljesítéséhez tartozik valóban a napirend előtti hozzászólásnak az intézménye, ami új intézmény a demokratikus Házszabályban. Én a magam részéről részt véve, vagy egyik résztvevőjeként 1994-ben az új Házszabály előkészítésében, örömmel fogadtam ezt a lehetőséget, ezt az intézményt, éppen azért, mert azt láttam benne, hogy a parlament többféle funkciója közül a politikai nyilvánosság és vitatkozás funkcióját segíti elő. Ez volt a reményem, bizonyos értelemben be is váltotta ezeket a reményeket, bizonyos értelemben azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy egy valamire, valamilyen funkcióra kitalált jogintézmény diszfunkcionálissá válhat. A napirend előtti hozzászólás azzá is vált. Miért?

Egyrészről, mert a napirend előtti hozzászólásoknak a jelentős része, nem mindegyike, de jelentős része nem felel meg azoknak a szűkítő jelzőknek és korlátozó jelzőknek, amiket akkor nagyon tudatosan, s minden egyes jelzőt pontosan végiggondolva az előkészítés során, és majd az elfogadás során a Házszabályba az előkészítők, illetve az elfogadók beletettek. Ha pedig egy intézmény, egy jogintézmény az eredeti funkciójából kifordul, és ahhoz képest diszfunkcionálissá válik, akkor valamilyen módon vissza kell zökkenteni az eredeti funkciójára. Ez nem a demokrácia korlátozása, ez nem diktatúra vagy a diktatúra szele, vagy a többségi diktatúra, hanem egyszerűen racionalitási, funkcionalitási kérdés.

Kitaláltunk közösen, ön is ott volt, és még jó néhányan ott voltunk, jó hosszú időn keresztül vitatkozva ezekről a jogintézményekről, végiggondoltunk egy meghatározott funkcióra egy jogintézményt, nem az lett belőle. Mire gondoltuk eredetileg végig ezt a jogintézményt. Arra, hogy valóban országos jelentőségű, halaszthatatlan, rendkívüli és napirenden nem lévő ügyben. Hiszen a neve is ezt fejezi ki, hogy napirenden nem lévő ügy a napirend előtti hozzászólás, hogy napirenden nem lévő ügyben és országos jelentőségű halaszthatatlan és rendkívüli ügyben, megszólalási lehetőséget adjon öt percben a frakcióvezetőnek arra, hogy egy öt percben kimondjon valamit, elmondjon kereken valamilyen monológot.

(15.50)

Érvelve vagy fölhívva valamire a figyelmet elmondja, az azonnali reagálás lehetősége nélkül. De nem a vita intézményeként, nem a vitát elindító intézményként, hanem egyfajta politikai beszéd, politikai monológ intézményeként lett ez kitalálva. Mi lett belőle? Az lett belőle, hogy egyrészről a frakcióvezető-helyettesek számának a megnövekedésével megnőtt a megszólalóknak a száma, ez önmagában számomra egyébként nem ellenszenves, tehát én nem tartom ezt olyan nagy bajnak, nagyobb bajnak tartok két dolgot. Egyrészről azt, hogy a reagálásoknak az özönével tulajdonképpen a vitatkozás intézményévé vált, a monológszerű, figyelemfelhívó jellegű, azonnali reagálást nem kívánó, vagy legalábbis lehetővé nem tevő intézményből. Ez nem azt jelentette, hogy a napirend előtti hozzászólást elmondják és aztán vége van. Természetesen elmondják és annak tovagyűrűző hatása kell hogy legyen sajtóban, másnapi vitákban és a többiben, de nem ott rögtön és azonnal, nem azzal a jelleggel, hogy a más funkcióját, a parlament más funkciójának és feladatainak az ellátását veszélyeztesse.

Tehát igenis nagyon korlátozott funkcióval, de fontos funkcióval gondoltuk végig annak idején közösen ezt a Házszabályba beépített új intézményt. A kifejtő beszéd, a politikai monológ a figyelemfelhívásnak az intézménye volt, országos jelentőségű, halaszthatatlan, rendkívüli és napirenden nem szereplő ügyben. Mind a négy funkcióját megsértette a gyakorlat során. Megsértette, vagy ha úgy mondanám, nem is az hogy megsértette, hanem a gyakorlat során a gyakorlati igénybevétel során mind a négy korlátozó intézményt áthágta a gyakorlat. Többnyire nem országos jelentőségű, nem halaszthatatlan, nem rendkívüli, és nagyon sok esetben még az is előfordult többször az elmúlt napokban is, hogy napirenden szereplő ügy kapcsán, például az alkotmányról az alkotmányi vita már folyt, a külpolitikai elvek és a külügyi célokról való szólás is vagy megszólás is előfordult napirend előtt hozzászólás formájában.

Ebből mi következik? Az következik, hogyha egy jogintézmény vagy egy szervezet vagy bármi az eredetileg szánt funkciójához képest másképp kezd reagálni, akkor a demokrácia sérelme nélkül meg kell próbálni eredeti funkciójára visszaállítani. Azt gondolom, hogy a módosító indítványok ezt szolgálják, mert a módosító javaslat 12. §-a egyrészről megőrzi azokat a korlátozó jelzőket, amelyek a jogintézménynek az eredeti funkcióját hivatottak biztosítani tehát hogy napirenden nem szereplő országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli ügyben , ezt megőrzi, ebben semmilyen változás nincs. Kitágítja a megszólaló alanyi kört, a kialakult gyakorlathoz képest is kitágítja, mert nemcsak a frakcióvezetők vagy -helyettesek, hanem bármely a képviselőcsoportból megnevezett képviselő hozzászólhat, marad az ötperces hozzászólás lehetősége. A szűkítés csak egyetlen egy dologban van, hogy észrevételt csak a kormány képviselője személyesen érintett és a képviselő vezetője tehet. Ez az egyetlen szűkítés az eredeti funkcióhoz képest, illetve hogyha lesz ilyen módosító javaslat, akkor az, hogy ez nem minden tárgyalási napon, hanem csak egy tárgyalási napon legyen igénybe vehető.

Úgyhogy azt gondolom, hogy a demokrácia féltése az a többség-kisebbség közös ügye, mert a többségből lehet kisebbség és a kisebbségből lehet többség. Nagyon jó az, ha valaki megéli mind a két politikai helyzetet, nagyobb lesz benne az empátia és a tolerancia. Ezt sokszor kiérzem elsősorban Kutrucz Katalin képviselőtársam szavaiból bizottsági és más üléseken is, sokkal nagyobb empátiát, toleranciát érzek például akkor, amikor arról van szó, hogy mégiscsak többségi kormányzás van. A többségi kormányzáshoz jogok kellenek. Hatalom kell, erő kell. A demokrácia nemcsak a többség-kisebbség, hanem az arányosságnak az elve is. Tehát ebből következik, hogyha egy jogintézmény úgy alakul át, mint ahogy átalakult például nemcsak az előbb elmondottak vonatkozásában, hanem a megszólalási lehetőségek vonatkozásában is, tehát ha úgy alakul át, mint például a napirend előtti hozzászólás, hogy a véletlen, helyesebben nem is a véletlen, hanem a választói akaratok úgy hozták, hogy 5:2 a megoszlás a többség és a kisebbség, elsősorban a kisebbség és a többség között, nem 3:3, ahogy az induló parlamentben volt az elmúlt ciklusban.

Amikor tehát például a vezérszónoki rendszerben három vezérszónoklat hangozhatott el, plusz még az előterjesztő, a kormánypártok részéről, és három hangozhatott el az ellenzék részéről. Most megfordult a helyzet, kettő hangozhat el a kormánypártok részéről, mert így alakult. Nem azért, mert mi vagy bármelyik képviselőtársam így akarta, hanem a választók akaratából egyrészről, másrészről a kormányalakítás, koalícióalakítás szándékából következően két párt van a kormánypártok oldalán, és öt párt van a nem kormánypártok oldalán. Ez az arányosság elvét igenis fölborítja. Felborítja a megszólalási lehetőségek számát illetően, ha vezérszónoklatokról van szó, akkor 2:5 arányban történik a megszólalások száma, és az időkeretet illetően úgyszintén fölborítja az arányosságot, márpedig az arányosság fölborítása az a demokrácia fölborítása.

A demokrácia elve nemcsak a többség-kisebbség elfogadásából, hanem az arányosság elfogadásából, a többségi hatalom érvényesüléséből és a kisebbségi jogok védelméből áll. Bármelyik elvet ha fölrúgjuk, akár a kisebbség jogait rúgjuk föl és minimalizáljuk vagy szüntetjük meg, az diktatúrához vezet. A múlt században az amerikai demokrácia nagy csodálója, a francia Alexis de Tocqueville, "A demokrácia Amerikában" egyik legfontosabb mondata az volt, hogy a legkárhozatosabb maxima a demokráciára nézve, ha a többség mindent megtehet a kisebbséggel szemben. Ez így is van. Ez az egyik véglet, ha a többség mindent megtehet a kisebbséggel szemben.

A másik véglet, ha a kisebbség tehet meg mindent a többséggel szemben, és az arányosság fölborul akár a kialakult választási eredmények következtében, akár valamilyen más oknak a következtében, ha felborul az arányosság elve, akkor felborul a demokrácia elve. Gondoljuk meg, hogy akár a megszólalások számát, akár a megszólalásra szánt idők számát tekintve az megfelel a választásokon kialakult arányoknak? Valamikor meg kell hogy feleljen ez. Valamikor nem szabad hogy megfeleljen. Ez alól mindig enged a demokrácia speciális szabályokat, pl. a paritásos bizottságok és egyebek arra szolgálnak, hogy ne a választásokon kialakult arányokból induljanak ki, hanem ettől függetlenül, egyforma súlyt adjanak, vagy egyforma szavazati jogot adjanak, mint például az alkotmány-előkészítés során, a pártoknak, függetlenül attól, hogy milyen az arányuk és milyen a szavazóknak a döntése. Hiszen a szavazók joggal kérhetik számon, hogy végül is azok kormányoznak, akiket a parlamentbe többséggel bejuttattak. Ez most mindegy, hogy éppen ma ki van többségben. Vajon azoknak az akarata, szándéka érvényesül, vajon megvan-e a kormányzáshoz, a kormányzási akarat megindokolásához, kifejtéséhez szükséges eszköz, idő, arány, vagy nincsen meg? Vagy felborulnak a dolgok? Úgyhogy az arányosság elvét, ha fölborítjuk, akkor a demokrácia elve sérül.

Még egy dologhoz hadd szóljak hozzá. Azt mondotta Dávid Ibolya, hogy az ellenzéki jogosítványok közé tartozik a kérdés, az interpelláció, a napirend előtti hozzászólás és a vezérszónoki rendszer. Ezzel én nem értek egyet. Az ellenzéki jogosítványok közé tartoznak valóban a kérdés és az interpelláció. Nem azért, mert ezt nem veheti igénybe kormánypárti is, hanem azért, mert a címzett az a kormány tagja kérdés és interpelláció esetében is, és vagy magyarázatot vagy információt kér, ezt vagy elfogadja vagy nem az interpelláció esetében, ez egy rendkívül erős ellenzéki jogosítvány. Nagyon fontos ellenzéki jogosítvány. A napirend előtti hozzászólás nem ellenzéki jogosítvány, az minden képviselőcsoport jogosítványa.

Az borította az arányosságot, amit az előbb elmondottam, hogy a választási eredmények következtében, meg a parlamenten belüli egyik párton belül kialakult helyzet következtében, 5:2 lett az arány. Ez egy objektív helyzet, amely az arányosságot fölborította, és ezen valamilyen módon változtatni kell. Napirend előtt hozzászólás keretében a kormányzó pártoknak is lehet ugyanolyan rendkívüli jelentőségű, országos, azonnali, halaszthatatlan, stb. ügy, amiben ki akarják fejteni a véleményüket nemcsak az ellenzéknek.

(16.00)

Az ellenzéknek is természetesen ez a joga megvan, ennek az intézménynek az igénybevételére és Kutrucz Katalinnak, illetve Dávid Ibolyának abban igaza van, hogy ha megfelel annak a négy követelménynek az az elmondandó ügy, amelyet valaki kifejt, akkor senkinek nincs joga beleszólni abba, hogy ő mit mond el. Igaza van, az a választópolgárra tartozik, már onnantól kezdve, hogy mit mond el, de az nem tartozik a választópolgárra, ahogyan Kutrucz Katalin mondotta, hogy eldöntse a választópolgár, hogy az rendkívüli országos jelentőségű és a többi. Nem! Azt a Házszabály alapján kell eldönteni, vagy a Ház elnökének, én annak lennék a híve, hogy meg kellene adni nevesítetten a Ház elnökének azt a jogot, hogy mérlegelje, akár a téma megjelölésekor, akár pedig a beszéd elhangzásakor, hogy megfelel-e ezeknek a követelményeknek, és ha nem felel meg, akkor igenis állíthassa le, azért mert a Házszabály konszenzussal elfogadott szabály, amely mindenkire vonatkozik, független attól, hogy kormánypárti vagy nem kormánypárti sorokból szólal meg valaki. De annak a négy követelménynek igenis, hogy meg kell feleljen a napirend előtti hozzászólás, ha nem felel meg, akkor azt ne lehessen elmondani.

A másik a vezérszónoki rendszer. Az sem az ellenzéknek a joga, vagy az ellenzék intézménye, az ugyanolyan intézménye a kormánypártinak, mint bárkinek. A vezérszónoki rendszer azért lett kitalálva, hogy valóban nem minden törvény, hanem a nagyobb jelentőségű törvények kapcsán, megközelítően azonos, vagy éppen azonos időkeretben, egymást követően, az azonnali vita nélkül az előterjesztőn kívül minden képviselőcsoport elmondhassa összességében az általános véleményét.

A vezérszónoki rendszer megint csak a parlamenten belül kialakult pártok száma következtében a megszólalási lehetőségek és a felhasznált időkeret következtében a jelenlegi helyzetben fölborítja a demokrácia arányosságának a követelményét. Ha más lenne gondoljuk végig, ha öt kormánypárt lenne , mondjuk a kormánykoalíció öt pártból állna, és egy párt vagy két párt lenne csak ellenzékben, akkor vajon ugyanígy érvelnének a vezérszónoki rendszer, vagy a megszólalási, képviselőcsoportonkénti megszólalási időkeret és megszólalási számosság mellett?

Én azt gondolom, hogy ebben az esetben például a kisebbségnek a jogait kellene védeni, legalábbis én, ha hozzászólhatnék, akkor egy ilyen helyzetben a kisebbség jogát védeném, azért, hogy legalább paritásos legyen, de akkor amikor a helyzet pont fordított, a kormánypártok részéről kettőször szólalhatnak meg és kétszer kettő, ennek megfelelő időkeretben, itt meg ötször, és ennek megfelelő időkeretben, itt az arányosság, nem a többség mindenhatósága, de a többség jogainak arányossága és védelme érdekében megítélésem szerint igenis ésszerű korlátozásra és az arányosság követelményének megfelelő korlátozásra van szükség, anélkül, hogy ezzel a demokrácia veszélybe kerülne.

Azt hiszem, egy kicsit túl dramatizálta Kutrucz Katalin azokat a félelmeket, amiket ő kiérzett Koscsó Lajos kollégámnak a szavaiból, lehet, hogy azok a szavak kicsit hát kemények voltak, de semmi esetre sem lehet véleményem szerint őt vagy bárki mást azzal vádolni, hogy e szavak mögött akár a többségi demokrácia, azt a többségi diktatúrának a többségi diktatúrának, amit idézőjelbe tennék a "fenyegető szele, vagy árnyéka, vagy veszélye" fenyegetne.

Úgyhogy én összességében azt gondolom, hogy a napirend előtti hozzászólásoknak a módosítására vonatkozó előterjesztés az egy házszabályi jogintézmény eredeti funkciójára való visszaszorítási célt szolgálja a demokrácia sérelme nélkül. A vitatkozásnak, a politikai vitatkozásnak a lehetőségét más módon, mind a mindenféle előterjesztés általános, részletes, stb. vitájának a kapcsán, politikai vitanapok szervezése kapcsán stb. lehet biztosítani. A napirend előtti hozzászólást nem a politikai vitatkozás funkciójára vagy céljára találtuk ki, erre azt hiszem, hogy elég jól emlékezhetünk, mert mindketten ott voltunk a Házszabálynak az előkészítése során. Köszönöm a figyelmet. (Taps középről.)