Jánosi György (MSZP)
DR. JÁNOSI GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyobb jelentőségű, nagyobb horderejű törvényjavaslatok megalkotásakor, illetve átfogó módosításakor sajátos szereposztás érvényesül parlamenti demokráciánkban. A kormánypártok képviselői általában a javaslat fontosságát, értékeit, hasznosságát igyekeznek kiemelni. Ugyanakkor az ellenzéki pártok a teljes elutasítás, vagy a javítás szándékával, vérmérsékletüktől, illetve az előterjesztés szakmai színvonalától függően a javaslat hibáira, hiányosságaira igyekeznek rávilágítani.
Vannak azonban javaslatok, amelyek vitája során nem érvényesül ez a sajátos politikai logika. Vannak javaslatok, amelyek vitája keresztbe szeli a parlamenti elhelyezkedést és a különösen nehéz költségvetési időkben a szakmai és a pénzügyi szempontok ütközetét hozza.
A közoktatási törvényjavaslat módosítása során ilyen vitára lehet számítani. Nem véletlenül, hiszen ma a közoktatás egész rendszerének legfőbb gondja a finanszírozási válságra vezethető vissza. Az oktatás egész stabilitása, működőképessége ma azon múlik, hogy milyen finanszírozási feltételeket tudunk kialakítani az oktatás számára. Én ebből a szempontból szeretnék három kulcsfontosságú kérdést kiemelni az előterjesztésből. Szeretnék szólni a tankötelezettségi korhatár felemelésének kérdéséről, másodszor szeretnék szólni a törvény által előrevetített új finanszírozási modell kérdéséről, és harmadsorban szeretnék szólni a megyei közoktatási fejlesztési tervek készítésének kérdéséről, amely új elem a közoktatás egész rendszerében.
A szocialista frakció örömmel látta, hogy a törvényjavaslat magába építette egyik legfontosabb gondolatát, a tankötelezettségi korhatár felemelését. A kormányprogram egyik legjelentősebb eleme látszik visszaigazolódni ezzel. Hiszen annak idején úgy fogalmaztunk, jó lenne elérni a közoktatás rendszerében, hogy a felnövekvő generáció minél nagyobb része minél tovább bent maradhasson az oktatás rendszerében. Eddig is komoly erőfeszítéseket tett ennek érdekében a kormányzat. Most az egyik döntő lépéshez érkeztünk.
Természetesen ennek komoly következményei vannak szakmai szempontból is. Az egyik fontos következménye az, hogy ennek nyomán elkerülhetetlen a nemzeti alaptanterv kiegészítése oly módon, hogy a 11. és 12. évfolyamon is világosan megfogalmazódjanak azok a követelmények, amelyeket teljesíteni kell az oktatási tevékenység során.
Döntő kérdés ez abból a szempontból is, hogy meg tudjuk-e őrizni a magyar közoktatás egyik legjelentősebb értékét, amelyet mindenütt a világon számon tartottak. Ez pedig nem volt más, mint az, hogy a magyar közoktatás nagyon széles alapokon nyugvó általános alapműveltséget tudott adni a felnövekvő generáció számára. Ebből a szempontból is elkerülhetetlen, hogy kiegészítsük az előttünk álló időszakban a nemzeti alaptantervet.
De döntő kérdés a tankötelezettségi korhatár felemelése abból a szempontból is, hogy milyen mozgásteret tudunk adni az előttünk álló időszakban az iskolaszerkezeti formációk kialakulásának. Örömmel láttuk az előterjesztésben, hogy a törvény módosítása stabilizálni kívánja a jelenleg még domináns 8+4-es iskolaszerkezeti formációt. Tudnunk kell azonban, hogy a nemzeti alaptanterv jelenlegi formájában automatizmusként hat abba az irányba, hogy változzék ez a domináns 8+4-es iskolaszerkezeti forma, és mozduljon el akár egy 6+6-os, akár egy 10+2-es iskolaszerkezeti formáció irányába.
A nemzeti alaptanterv kibővítése, a 18 éves tankötelezettségi korhatár rögzítése lehetővé teszi, hogy ennél tágabb mozgástérben gondolkodjunk akkor, amikor az iskolaszerkezeti formációkról beszélünk. Lehetővé teszi a tankötelezettségi korhatár felemelése, hogy középtávon maga az oktatás rendszere forrja ki az új tartalmi elemeknek leginkább megfelelő iskolaszerkezeti formációt és ebben lehetőséget látunk arra, hogy hosszú távon, az általunk fontosnak tartott 12 osztályos iskolaszerkezeti formáció jelenjék meg.
A másik kérdés, amiről szólni szeretnék, a finanszírozás kérdése. Döntő jelentőségűnek tartjuk azt, hogy egy új finanszírozási modell alapjait teremtse meg a közoktatási törvény átfogó módosítása. Döntő kérdésnek tartjuk azt, hogy a jelenlegi fejkvóta-rendszerű finanszírozási modell fokozatosan egy feladatorientált, normatív finanszírozási modellé alakuljon át. Olyan modellé, amely azokat az oktatási intézményeket honorálja, azokat az oktatási intézményeket támogatja jelentősebb eszközökkel, amelyek a törvényben rögzített ellátandó feladatokból nagyobb mértéket vállalnak.
Probléma volt eddig a közoktatási törvénnyel, hiszen számtalan olyan ingyenes ellátandó feladatot rögzített, amelyhez a központi költségvetés nem tudott forrásokat rendelni. Az előttünk álló időszakban alapvető kérdés az, mennyire tudjuk a feladatorientált, normatív támogatás rendszere irányába elmozdítani ezt a finanszírozást. Ebből a szempontból döntő kérdés az, hogy az előttünk álló időszakban tudunk-e forrásbővülést biztosítani az oktatási intézmények számára. Tudunk-e olyan újabb forrásokat megnyitni, amelyek lehetővé teszik az eddig nem támogatott, ingyenesen ellátandó feladatok pénzügyi finanszírozási alapjainak megteremtését is. Éppen ezért döntő kérdés számunkra az, hogy milyen finanszírozási garanciák fogalmazódnak meg a közoktatási törvény módosítása nyomán.
A szocialista frakció oktatási munkacsoportja mindvégig azon az állásponton volt, hogy jó lenne elérni az előttünk álló években , hogy a központi költségvetés az összoktatási kiadások 70%-os mértékében szabályozza a következő évek oktatási támogatási rendszerét.
(8.10)
A törvényjavaslat módosítása eltér ettől a logikától, amely a tárca eredeti álláspontja volt. Úgy fogalmaz, hogy a két évvel ezelőtti összoktatási kiadások 75%-át kell biztosítani a következő év költségvetésében, normatív támogatásra. Ha hűek akarunk maradni eredeti álláspontunkhoz, akkor azt a módosító javaslatot kell majd megfogalmaznunk és beterjesztenünk, hogy a költségvetési év a két évvel ezelőtti összoktatási kiadások 80%-os mértékében javasolja a finanszírozási garancia megállapítását. Döntő kérdés ez azért, ahogy mondtam, hogy újabb feladatokat lehessen központi költségvetésből, normatív módon finanszírozni. Döntőnek tartjuk ebből a szempontból azt, hogy a napköziotthonos tevékenység normatív támogatásban részesüljön, döntő kérdésnek tartjuk azt, hogy a kistelepülések segítséget kapjanak hátrányos helyzetük kompenzálása érdekében, és döntő kérdésnek tartjuk azt, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek, nemcsak a fogyatékos tanulók, hanem beilleszkedési, magatartási zavarokkal küszködő tanulók is kiegészítő normatív támogatásban részesülhessenek.
Örömmel láttuk az előterjesztésben azt a törekvését a tárcának, hogy új, központosított előirányzatokat kíván megnyitni bizonyos oktatási célú feladatok ellátására. Örömmel látjuk azt, hogy ilyen központosított előirányzat fog rendelkezésre állni a következő években a pedagógusok továbbképzésének támogatására. Hiszen legyünk őszinték , a törvényjavaslat szokatlanul kemény feltételeket szab a pedagógusok számára akkor, amikor előírja a 10 év múlva esedékes diplomamegújító pedagógus szakvizsgát, és ezt követően előírja a hétévenkénti kötelező továbbképzés rendszerét. Ennek feltételeit meg kell teremteni.
Támogatjuk azt is, hogy központosított előirányzat álljon rendelkezésre a pedagógiai, szakmai fejlesztő tevékenység számára, hiszen a nemzeti alaptanterv új feladatokat szab a minisztérium és a szakmai szolgáltató intézmények számára egyaránt, a nemzeti alaptanterv bevezetéséből származó feladatokat tekintve.
Végül örülünk annak, hogy központosított előirányzat támogatja majd a megyei szintű kiegészítő forrásokat az oktatási intézmények számára, melyből azok az intézmények kaphatnak kiegészítő forrást, amelyek vonzáskörzeti feladatokat látnak el, és azok a szakmai szolgáltató intézmények kaphatnak forrást, amelyek a pedagógiai szakmai szolgáltatás tevékenysége terén segítik az oktatási intézményeket.
Szólni kell két korábban komolyan vitatott kérdésről is. Ezek közül az egyik a csoportlétszámok emelésének kérdése. A szocialista frakció mindvégig azon az állásponton állt, hogy pedagógiai szempontból nem indokolható a csoportnormák emelése, hiszen a növekvő létszámú osztályok pedagógiai szempontból kezelhetetlenné válhatnak az oktatási intézményekben. Örömmel látjuk, hogy nem változnak most a csoportnormák, de szeretnénk látni az átlaglétszámokat is a törvényjavaslatban, amelyek orientáló jellegűek az iskolafenntartók számára.
A másik neuralgikus, sokat vitatott kérdés, a pedagógusok kötelező óraszámának emelése. Ebben az ügyben a szocialista frakció mindvégig nyitott volt, de komoly feltételeket szabott a kötelező óraszám emelése előtt. Ilyen feltétel volt a béresített kompenzálása azoknak a pedagógusoknak, akik 10%-os többletmunkát vállalnak. Ilyen feltétel volt az, hogy átképzési formák jöjjenek létre a pályamódosításra kényszerülő pedagógusok számára, amelyek finanszírozási hátterét is biztosítani kell, és ilyen feltétel volt az, hogy a pedagógusok számára kedvezményes nyugdíjbavonulási lehetőség álljon rendelkezésre. A törvényjavaslat jelenlegi formájában a jövő év február ljei bevezetést tartalmazza a kötelező óraszámok szempontjából. Tisztában vagyunk azzal, hogy szakmai szempontból rendkívül vitatható ez a kérdés. Két lehetőség van előttünk: vagy az 1996-os szeptemberi bevezetés, vagy az 1997-es szeptemberi bevezetés. A frakció oktatási munkacsoportja úgy látja, lehetetlen ma, 1996. szeptember 1-jétől bevezetni a kötelező óraszámokat. Hiszen a munkajogi szabályok előírják, hogy átszervezések esetén az elbocsátandó pedagógusokat legalább 90 nappal ezelőtt értesíteni kell. Ehhez képest a tárca sajnos túl későn nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, így nincs más lehetőség, mint a '97. szeptember 1-jei bevezetés.
Végül szólni szeretnék néhány szót a megyei közoktatási fejlesztési tervek kérdéséről. Ez új elem a közoktatási törvényben. Három szempontból is indokolt is azonban ennek bevezetése. Egyrészt azért, hogy megyei szinten össze lehessen hangolni a képzési struktúrát, a tényleges munkaerőpiaci igényekkel és szükségletekkel. Másrészt ettől lehet várni az egész intézményrendszer racionalizálását, a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb felhasználását, ily módon döntő elem a megyei fejlesztési terv, az államháztartási reform végrehajtása szempontjából az oktatás területén.
És végül döntő jelentőségű ez abból a szempontból is, hogy végre átjárható legyen egy-egy természetes vonzáskörzetben az oktatási intézményrendszer, hogy azok a gyerekek is továbbtanulhassanak, akik adott esetben egy kistelepülésen, helyben kívánják elvégezni a 8 osztályos általános iskolát. Támogatjuk tehát e fejlesztési tervek elkészítését és segíteni kívánjuk ezek valóságos működését. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! A szocialista frakció nyitott minden olyan módosító javaslat iránt, amely javítani kívánja ezt a törvényjavaslatot. Így hajlandóak vagyunk együttműködni, készséggel működünk közre minden parlamenti frakció ez irányú gondolkodásával. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)