Horn Gábor (SZDSZ)

1996. május 28.

HORN GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jelentős dátumhoz érkezett a parlament munkája, legalábbis azok számára, akik a közoktatás, a felsőoktatás ügyét nyomon követték eddig is a parlamentben. Azt gondolom, hogy a két törvénytervezet mindenképpen új helyzetet teremt, és a két kormányzó párt talán a törvénytervezetek elfogadása után kicsit nyugodtabban aludhat, hiszen a kormányprogramnak megfelelő irányokba folyik a változtatás.

Elöljáróban hadd jegyezzem meg máig tartó előzetes, ilyen napirend előtti vitákban ez felmerül , hogy példátlan egyeztetés előzte meg ezt a törvénytervezetet. Soha nem volt ennyiféle előzetes egyeztetés, ez persze időt igényelt, és ennek következtében joggal vetik fel néhányan azt, hogy kicsúsztunk, jobb lenne, ha most már a szavazás környékén járna a törvény, hiszen lassan vége a tanévnek. Mindenképpen feladatunk azonban és azt gondolom, hogy ez közös felelősség , hogy a törvény vitája és elfogadása valamikor még ebben a tavaszi ülésszakban lezáruljon, ez elkerülhetetlen, hiszen egyébként nagyon nehéz lenne szeptemberben a tanítást folytatni, az iskolai évet elkezdeni.

Eme példátlan egyeztetési folyamat során ezt a törvénytervezetet megvitatta és jóváhagyta az Országos Közoktatáspolitikai Tanács, az Országos Köznevelési Tanács, a Közoktatási Érdekegyeztető Tanács tehát mindhárom olyan országos szintű szervezet, amely ebben a kérdésben az érdekegyeztetés csúcsát jelenti és mindazok a szülői, tanári vagy diákszervezetek, amelyek ezt kívánták a folyamat során, hiszen elég hosszú volt ez a folyamat, bele tudtak szólni a törvénytervezet változtatásába.

Én azt gondolom, hogy ennek megfelelően ez a törvénytervezet egy kompromisszumos javaslat eredményeképpen jött létre, és ez a kompromisszum a szakma számára, az érintettek számára és ez az oktatási bizottság vitája során is kiderült elfogadható, támogatandó kompromisszum. Nem nagyon voltam én magam olyan oktatási bizottsági ülésen, ahol akár a szülői oldal, akár pedig a szakmai szervezetek képviselői dicsérő jelleggel szóltak volna egy törvény tervezetéről. Itt a közoktatási törvény tervezete esetében ez történt, ennek a jegyzőkönyvekben is utána lehet nézni.

Három kérdéskört emelnék ki a törvénytervezet számomra fontos részleteiből. Az egyik és erről csak jelzésszerűen beszélnék , ez a törvénytervezet következetesen végig viszi azt, amit a '93-as törvény elkezdett: a gyermeki és diákjogok érvényesítését. A '93-as törvény ebben jelentős előrelépéseket tett meggyőződésem szerint, ugyanakkor az ENSZ gyermekekről szóló egyezményének minden paragrafusa nem került átvezetésre a közoktatási törvény akkori változatába, pedig Magyarország ezt aláírta, és sérült bizony nem egy ponton a gyermekek joga. Egy példát erre hadd mondjak. Mondjuk ebben a '93-as törvényben a diáknak joga van kérdést feltenni bármely, az őt érintő kérdéskörben is, kötelező az érdemi válasz. Kivéve két látszólag, ugye teljesen lényegtelen kérdést, a tanulmányi előmenetelt és a magatartás- és szorgalom jegyeket. Minden olyan kérdésben lehet kérdést feltenni, ami nem fontos, kivéve ezeket a területeket.

Ez a törvénytervezet azt gondolom, hogy ebben az ügyben a demokrácia játékszabályainak megfelelően az iskolapolgárokat, szülőt, diákot, pedagógust olyan helyzetbe hozza, hogy lehetősége van arra, hogy érvényesítse a jogosítványait, és van fellebvitel is, amit én borzasztó fontosnak tartok. Van hova fordulni, ha ezt a törvénytervezetet elfogadjuk a továbbiakban, mondjuk egy olyan diáknak, akit jogsérelem ért akár az iskolában, akár az iskolán kívül, de a közoktatáshoz kapcsolódóan.

A másik fontos terület, amiről a szakmai viták azt gondolom, hogy nagyjából lezárultak, és itt is született kompromisszum, az részben az iskolaszerkezet kérdése, részben pedig a közoktatás irányításának problémája. Iskolaszerkezet-ügyben meggyőződésem szerint a törvénytervezet az egyetlen lehetséges irányt választja akkor, amikor tudomásul veszi, hogy Magyarországon a közoktatás az elmúlt hat-nyolc évben és itt nem '90-től, hanem talán már ezelőtt megkezdődött folyamatokról van szó sokszínűvé vált. A legkülönbözőbb iskolatípusok jellemzik a magyar közoktatást, hiszen ezekre valóságos helyi igény volt, és ezeket a helyi igényeket nagyon helyénvalóan az önkormányzatok és más iskolafenntartók kielégítették, ahol erre megvolt a módjuk.

Ennek megfelelően nagyon helyesen, még egyszer mondom , a törvénytervezet nem kíván központilag elrendelt iskolaszerkezetet megjelölni. Ugyanakkor és ezt legalább ilyen fontosnak tartom , feltételekhez, méghozzá nagyon szigorú feltételekhez köti az iskolaszerkezet váltását. Részben regionális egyeztetéshez köti ezt, tehát a továbbiakban, ha valamely iskola, vagy önkormányzat változtatni kíván az iskola struktúráján, akkor ezt legalábbis egyeztetnie kell az érintett önkormányzatokkal, adott megyei testületekkel. Másrészt pedig mind tárgyi, mind személyi, mind pedig a programfeltételek szempontjából nagyon határozottan állást foglal a törvénytervezet amellett, hogy csak akkor lehessen iskolaszerkezetet váltani, ha ennek ténylegesen megvannak a valóságos feltételei, és ne a gyerekek vigyék el a kísérletezés balhéját, már elnézést a csúnya kifejezésért.

(8.40)

Ugyanide tartozó probléma, tehát alapvető szakmai kérdés annak a vitának véleményem szerint a lezárása a törvény tervezetével, amely akörül folyt és bizonyos értelemben folyik ma is, hogy miért politikai kérdés a közoktatás, miért nem pártok feletti nemzeti ügy a közoktatás ügye.

Nekem meggyőződésem az, hogy az oktatáspolitika mindig is politikai kérdés lesz, méghozzá nagyon kemény politikai kérdés, hiszen talán nincs még egy olyan terület lehet, hogy van, de kevés , amely az állampolgárok jelentős részét, majd' mindegyikét érintené. Tehát az egy illúzió azt gondolni, hogy az oktatáspolitika, mint olyan megszűnik a továbbiakban, akár a parlamenti ütközetek, akár pedig az egyéb pártpolitikai ütközetek terepévé válna. Az azonban igen is elvárható, hogy eme oktatáspolitikai viták körében szoruljanak ki a szakmai kérdések, és az összes szakmai kérdés kerüljön a szakmai testületek, a szakma kezébe. A törvénytervezet erre tesz kísérletet akkor, amikor minden lényeges szakmai döntést az Országos Köznevelési Tanács kezébe ad; csak az Országos Köznevelési Tanács egyetértésével lehet a továbbiakban óvodai alapprogramot, nemzeti alaptantervet, érettségi követelményeket változtatni. Az Országos Köznevelési Tanács a letéteményese a tankönyv-feltételek kimunkálásának, a továbbképzési rendszer megvalósításának. Én azt gondolom, hogy ez a továbbiakban egy nagyon lényeges előrelépést jelenthet, és mindannyiunk számára kicsit nyugodtabb és kiszámíthatóbb tartalmi munkát tesz lehetővé.

Végül, de nem utolsósorban hadd beszéljek én is röviden a finanszírozás kérdéséről, ami a legtöbb indulatot és feszültséget váltott ki. Meggyőződésem szerint ez a törvénytervezet ugyan módosításra szorul ebben a kérdéskörben, de egy megnyugtató válaszlehetőséget tartalmaz. Nem kívánok most reagálni, mert erre majd a vita során nyilván lesz módunk, Győriványi Sándornak például arra a tévedésére, hogy Magyarországon osztálylétszám szerint történt volna a finanszírozás, mert 1990 óta normatív finanszírozás van Magyarországon és nem csoport- vagy osztálylétszám alapú finanszírozás. Ezeket nem árt tudni, hogyha az ember közoktatási törvény vitájához próbál meg viszonyulni.

Az általunk elképzelt modellben megmarad ez a normatív finanszírozás, a tanulólétszám-alapú finanszírozási modell tovább él. Én ezt itt nagyon fontos lépésnek gondolom, ellentétben mondjuk a '93-as törvényi szabályozás gondolatával, amely áttért volna a pedagógus központi finanszírozására, hiszen ez fenntartja azt a versenyhelyzetet, amely ma az iskolák között a gyerekekért folyik és aminek igazi haszonélvezői azok a szülők, azok a családok, gyerekek, akik még iskolát tudnak választani, ha nem is, mondjuk egy kistelepülésen, ha nem is iskolák között, de programok között tudnak választani, ezt egy óriási szakmai előrelépésnek gondolom.

Megmarad tehát a normatív finanszírozási rendszer, de ehhez hozzáépülnek és ez a hozzáépülés tulajdonképpen már a '96-os költségvetéssel elkezdődött, de ez a törvény rögzíti ezeket a feltételeket , úgynevezett feladatarányos, kiegészítő normatívák, rendszerek.

Öt ilyen normatíva van; ezek közül három már ma is létezik, de az, hogy a törvénybe belekerült ezeknek a létezése, ez a továbbiban, a költségvetési vitában már nem kérdőjelezheti meg ezeknek a költségvetési feltöltését. A mértékekről persze, sokat fogunk még vitatkozni. Ez az öt kiegészítő normatíva, ugye ezek közül régebb óta, a '90-es évek eleje óta létezik a nemzeti, etnikai, kisebbségi kiegészítő normatíva. Ugyanakkor ezen a területen is a törvénytervezet jelentős változtatásokat kíván eszközölni akkor, amikor azt mondja, hogy nem automatikusan járul a kiegészítő normatíva, hanem programhoz kapcsolódik és kötelezően erre kell a továbbiakban ezt fordítani. Tehát nem kerül be a nagykalapba ez a fajta kiegészítő normatíva, hanem célzottan kell, hogy eljusson a nemzeti etnikai kisebbségi feladatok, oktatási feladatok megoldásához.

A másik kettő '96-ban életbe lépő új normatíva ellenzéki képviselőtársaim erről rendszeresen meg szeretnek feledkezni , az egyik a kistelepülési kiegészítő normatíva, ami azt gondolom, hogy valóságos válaszokat ad a kistelepülés kisiskoláinak megtartására.

Elképzelhető és erről nyilván megint csak a költségvetésben fogunk vitatkozni , hogy nem elegendő az a pénz, ami ebben a kiegészítő normatívában jelenleg van. Mindenesetre a továbbiakban a törvény kötelez bennünket arra, hogy legyen ilyen kiegészítő normatíva. Vegyük tudomásul mindannyian, hogy a kisiskola önmagában drágább, mint a nagyiskola és a kistelepülésen nem nagyon tud nagyiskola működni.

A harmadik ilyen kiegészítő normatíva megint már ugye létezik , ez az úgynevezett bejáró normatíva, amely elsősorban azoknak az iskolavárosoknak jelent előrelépési lehetőséget, amelyek vonzáskörzetként, a szabad iskolaválasztásnak megfelelően lehetőséget biztosítanak széles körben egy agglomerációban, egy város környezetében az iskola használatára. Ennek a terheit osztja meg a törvény tervezete és már a '96-os költségvetés is az önkormányzat és az állam között.

Két új normatívát szeretnék bevezetni a törvény tervezetébe, mindkettőt borzasztó nagy jelentőségűnek gondolom.

Az egyik a napközis normatíva. Ha valamikor, akkor ma biztos, hogy nem szabad fölszámolni a napköziket. Ugyanakkor az önkormányzatok, nehéz gazdasági helyzetükben joggal teszik fel maguk számára azt a kérdést, hogy az oktatási feladatokat akkor is ellátják, ha éppenséggel nem működik a napközi. Ennek megfelelően az államnak kötelessége odaállni a napközis szolgáltatás mellé. Azt gondolom, hogy a törvény életbelépésével talán az önkormányzatok is meghallják ezt az üzenetet, meg kell, hogy hallják, és megtartják, legalábbis az alsó tagozat környezetében a napköziket, ami egy nehéz társadalmi, szociális helyzetben elkerülhetetlenül szükséges feltételrendszer.

És végül, de nem utolsósorban eme normatívák, kiegészítő normatívák sorában hadd említsem meg a hátrányos helyzetű diákok után járó normatívát, amely egy feladathoz adja a kompenzációt. Nem általában minősíti a hátrányos helyzetet, hanem a hátrányos helyzetű gyerekek után próbálunk meg a törvény tervezetében utána lépni, ennek próbáljuk meg a törvényi garanciáit megtalálni.

Az új finanszírozási modellben nyilván én magam is úgy gondolom , módosításra szorul az állam és az önkormányzatok közötti arányok megosztása. Az eredeti elképzelés szerint egy előző évi 70-30%-os osztozkodásról volt szó állam és önkormányzatok között. A Pénzügyminisztérium a viták során joggal vetette fel, hogy nem lehet tudni az előző év pontos adatait, tehát ez nem lehet vetítési bázis, és így született meg ez a bizonyos 75%. Én magam is úgy gondolom, hogy ez a 75% kevés. Tehát az SZDSZ reményeink szerint nem egyedül, mint ahogy azt hallottuk, nem egyedül , módosító indítványt fog benyújtani ennek a százaléknak a megemelésére. Én azt gondolom, hogy szó nincs arról, szó nem lehet arról és erre egyébként a törvény maga garanciákat tartalmaz-, hogy erőforrásokat vonjunk ki a közoktatásból '97-ben ugyanúgy, mint '96-ban, ahol egy jelentős, körülbelül 30%-os normatívaemelkedés volt. Tovább fognak emelkedni a közoktatási normatívák és ennek most már garanciái, törvényi garanciái vannak beépítve ebbe a törvénytervezetbe, amennyiben ezt elfogadjuk.

Még néhány fontos finanszírozási változtatásra hadd hívjam fel a figyelmet, hiszen itt tulajdonképpen lassan már csak ismételgetjük egymást, ezt Jánosi György képviselőtársam is jelezte már.

Ebben a törvénytervezetben megjelenik a továbbképzési alap, egy kötelező automatizmus során létrejövő pénz, amely azt gondolom , hogy egy alapvető problémára ad választ. Nem tartható az a helyzet tovább, hogy míg Magyarországon széles körű továbbképzés van szinte minden szakma területén, kivéve a képzők területén, a közoktatásban nincs ma intézményes továbbképzés, ennek nincsenek meg a feltételei.

Azt gondolom, hogy ez a számításaink szerint minimum négy és fél-, ötmilliárd forintnyi összeg, ami '97-ben rendelkezésre fog állni, az automatizmusnak megfelelően a továbbképzésekre, óriási előrelépést fog jelenteni a nullához képest mindenképpen, de a feladathoz képest is.

Ugyanitt borzasztó fontosnak tartom azokat az elemeket, amelyek megkísérlik a törvény keretei között hiszen ezt majd a költségvetésben, illetve az államháztartási reformban folytatni kell ezt a logikát a közoktatás dolgozóinak, elsősorban a pedagógusoknak a bérrendszerét újragondolni.

Mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi bértarifarendszer nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amely részben a szakma oldaláról, részben pedig az iskolát használók oldaláról önkormányzatok, iskolafenntartók, vagy akár a szülői, diák oldaláról megfogalmazódnak. Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az önálló pedagógus bértarifarendszer létrehozása, ezt a parlament nem fogja tudni megspórolni, reményeink szerint ez még a '97-es költségvetés előtt el tud készülni. De ez a törvénytervezet ettől függetlenül is megteszi az első lépést, amikor az úgynevezett mozgóbérrendszer, tehát egyfajta helyi differenciálásra lehetőséget adó bértömeget az iskolai szintre biztosít. Ezzel a minőségi munkát, a szakmai előrelépést, a fejlesztést, a tantervfejlesztést, vagy bármi, a gyerekekhez kapcsolódó fejlesztési folyamatokat nagymértékben elősegítve.

Én jó szívvel tudom ajánlani ezt a törvénytervezetet mindazoknak, akik a közoktatásért ténylegesen aggódnak, én azt gondolom, sőt vitathatatlannak tartom azt, hogy ez a törvénytervezet a jelenleginél sokkal kiszámíthatóbb, biztonságosabb feltételt jelent minden iskolahasználó számára, szülő, diák, pedagógus számára. Az önkormányzatok számára egy biztonságosabb, bár nem könnyű feltételrendszert teremt, hiszen a közoktatási törvény nem oldotta meg a magyar gazdaság válságjelenségének mindegyik elemét, és ugyanakkor a modernizációt, a fejlesztést tartja döntő elemnek. Jó vitát kívánok mindannyiunknak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

(8.50)