Kovács Kálmán (KDNP)
DR. KOVÁCS KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés, Hölgyeim és Uraim! Hosszas előkészületek után a T/2458. számon nyújtotta be a kormány a közoktatási törvény módosítását célzó tervezetét. Igaz, a kormányprogramban 1994. december 31. szerepel, de nyilvánvaló az is, hogy a módosítások szükségességének túlhangsúlyozása akkor is politikai célokat szolgált, és a szakmaisághoz nem volt semmi köze. Most is ugyanazt a kérdést tesszük fel... (Zaj az MSZP padsoraiban.) Majd vitatkozunk az általános vitában. Most is ugyanazt a kérdést tesszük fel, mint a kormányprogram vitájában: szükséges-e ilyen mértékű átalakítás, és hogyan kell a közoktatási törvény módosítását végrehajtani? A Kereszténydemokrata Néppárt azt mondja: az oktatás, és ezen belül a közoktatás egy hosszú folyamat, amely független kell hogy legyen a politikai irányzatoktól.
Az oktatást szabályozó törvények csak akkor fejthetik ki hatásukat, ha hosszú távra készülnek, és a törvényalkotók a gyakorlat visszajelzései és nem pedig politikai szándékaik alapján módosítanak.
Nem a KDNP mondta, hanem Szabó Zoltán államtitkár úr, hogy 8-12 év kell a gyakorlati megvalósításhoz. Szintén kormányzati vélemény, de az oktatási bizottság ülésén kormánypárti képviselők is megfogalmazták, az 1993. évi törvény főbb irányaiban jónak mondható. Akkor pedig végképp érthetetlen, hogy miért van szükség az ilyen mértékű elsietett, kellően át nem gondolt módosításra.
Példátlan az az egyeztetés mondta Horn Gábor képviselőtársunk amelyet folytattak. Én azt mondom, hogy példátlan az a lobbizás, amelyet a kormányzat folytatott azért, hogy ezt a szükségtelen módosítási elképzelését a társadalmi szervezetekkel elfogadtassa.
Mielőtt rátérek tartalmi észrevételeim ismertetésére, engedjék meg, hogy még egy dolgot kifogásoljak. A törvényjavaslat miniszteri expozéját a tárca politikai államtitkára tartotta. Ez a tény önmagáért beszél. A művelődési miniszter nem érdemesítette az ország közvéleményét, pedagógus társadalmát, a parlament nyilvánosságát arra, hogy személyesen fogalmazza meg a tárca és a kormány álláspontját. Bizonyára halaszthatatlan közfeladatai akadályozták személyes részvételében. De lehet-e egy közművelődési és közoktatási miniszternek halaszthatatlanabb közfeladata, mint az, hogy a közoktatási törvény módosítását személyesen indokolja.
Tehát visszatérve az eredeti gondolatra; van-e elégséges indok a módosításra, mert mint az államtitkár úr megfogalmazta , ehhez nagyon alapos indok kell.
Természetesen a kormány ezt az indokot is megtalálni véli. A kormány a közoktatási rendszer szétzilálódásától fél, és szétzilálódásáról beszél. Arra hivatkozik, hogy a törvénymódosítás célja a szétzilálódás megakadályozása. Van-e a közoktatásban szétzilálódás? Természetesen igen, van. Csakhogy ezt nem a törvényi szabályozás hiánya, hanem a kormányzat szakszerűtlen lépései, koncepciótlanságai okozzák.
Nézzük át történetileg a kormány közoktatás területén végzett munkáját. A két év legfontosabb tevékenysége egyik oldalon olyan frázisok pufogtatása, mint az esélyegyenlőség, tartalmi modernizáció, az oktatási rendszer és a pedagógusok hosszú távú biztonsága és folytathatnám tovább a sort. A tömeges iskolabezárások, és pedagóguselbocsátások tükrében durva cinizmus szabályozottabb viszonyokról, pedagógusbarát, oktatásbarát környezetről, modernizációról beszélni.
A másik oldalon viszont jól nyomon követhető a magyar oktatásügy szándékos leépítése, szűk költségvetési szempontok elérése érdekében.
Az általam elmondottakat bizonyítják a törvénykezés eljárási kérdései is. Magam a KDNP nevében már a kormányprogram vitájában elmondtam, később felszólalásaimban többször hangsúlyoztam: először a hosszú távú koncepció alapelveit, főbb irányokat, elérendő célokat kell meghatározni. Ezt követheti a gyakorlat visszajelzései alapján a törvény módosítása és végül a nemzeti alaptanterv elkészítése.
Érdekes, hogy az oktatási bizottság ülésén kormánypárti képviselőim is hasonló elképzeléseket fogalmaztak meg a jegyzőkönyvből jól nyomon követhető.
Visszatérve az eredeti gondolatra, a kormány viszont fordítva ül a lovon, a NAT-ot a kormányprogrammal is ellentétesen adta ki. Mindent átalakítandó módosítási javaslatairól pedig most tárgyalunk. A hosszú távú koncepció viszont sehol, illetve van egy frázisgyűjtemény, amellyel a kormány sem tud mit kezdeni.
A jelenlegi törvénymódosítás előzményei sem az átgondoltság mintapéldái. Mint már említettem, a kormányprogram 1994. december 31-ét jelölte meg a közoktatási törvény módosítási határidejének. A másfél éves csúszást ettől a kormánytól megszokottnak kell tekintenünk. Az már kevésbé tekinthető demokratikus jogállamokban szokásosnak, ahogy az úgynevezett "kis csomag" néven elhíresült önálló törvényjavaslattal a kormány két fontos területet kiragadott a majdan elkészülő módosítási javaslatból. Ez a két terület valóban nagyon fontos. Az egyik a szakmai ellenőrzés lehetőségének megszüntetése a rendszerben. A másik a NAT kormányprogrammal is ellentétes kialakítása. A tankerületi oktatásügyi központokat a törvény megszüntette, de helyette nem hozott semmit és azok az ígéretek, amelyek a ténylegesen meglévő folyamatszabályozási feladatokat a megyéhez, a megyei pedagógiai intézetekhez helyezték volna mára kiderült , csak ígéretek maradtak. A megyék nem kapták meg a megígért státuszokat, eszközöket.
Az MSZP választási programja is szükségesnek tartja a folyamatszabályozás bizonyos elemeinek megtartását. Felelősséggel kijelenthetem, hogy ma a rendszerben nincs szabályozás. A bemenet-szabályozást a NAT hivatott ellátni, a kiadott NAT viszont hibái miatt ezt a feladatot ellátni képtelen.
A folyamatszabályozás egyetlen eleme sem működik, nincs szakmai ellenőrzés, nincs szaktanácsadás, szakmai szolgáltatás. Pedig ezt szintén az MSZP választási programja ígéri.
Az MKM hangsúlyozza, sőt túlhangsúlyozza a kimenet-szabályozás fontosságát, de ma azt sem látjuk, hogyan fog ez működni.
Például az MKM jó pénzért megrendeli hozzá közelálló szervezetektől a tesztvizsgálatokat? Egy érettségiről szóló vitafórumon félelmeimet fejeztem ki, hogy az irodalomtanításunk eredményét például felelet választásos tesztekkel fogjuk mérni. Mint egy rémképet vetítettem előre ennek a lehetőségét. Egyik kolléga megnyugtatott; rémképeim egyáltalán nem megalapozatlanok.
Mi, kereszténydemokraták, a szabályozás mindhárom szintjét fontosnak tartjuk, a törvény ebből a szempontból egyáltalán nem megnyugtató.
Kormánypárti képviselőtársaink a szakmaiságot és a konszenzuskészséget kérik számon az ellenzék képviselőitől. Ehhez csak egyetlen dolgot kellene megjegyeznem: hogy a konszenzushoz legalább két fél szükséges, és a hatalmon lévőknek is szükséges figyelembe venni az ellenzék véleményét, elképzeléseit.
Nagyon jó példa erre az eddig benyújtott módosító javaslatok, amelyeket a közoktatás területén magam is benyújtottam. És még komoly sikerekkel dicsekedhetem, mert egy fél módosító javaslatomat elfogadta egyszer a bizottság, és a parlament is. (Közbekiabálások az MSZP padsoraiban: A közalkalmazotti törvény!) Arról nem is beszélve, hogy nagyon sokszor előfordul, hogy azonos tartalmú módosító javaslatokat elfogadnak kormánypárti képviselőktől és elutasítanak ellenzéki képviselőktől. Ilyen módon konszenzuskészséget számon kérni nevetsége.
Nagyon fontos az, hogyha konszenzusra akarunk jutni, hogy ez legalábbis bizonyos mértékű engedményeket jelentsen mind a két oldalról.
Én üdvözlöm Csizmár Gábor képviselőtársamnak azon felvetését, amely szerint és ez az oktatási bizottság ülésén hangzott el a legfontosabb pontokon hétpárti megegyezésekre törekednek. Mi, a kereszténydemokraták, maximálisan partnerek kívánunk lenni ebben a kérdésben, várjuk a felkérést és várjuk az egyeztetést.
(9.00)
Remélem azt, hogy a továbbiakban a módosító javaslatainkat amelyeket bízom benne, hogy megfelelő számban tudunk benyújtani , ezeket a módosító javaslatokat a bizottság és kormánypárti képviselőtársaim is a szakma alapján fogják elbírálni és annak alapján fognak róla véleményt mondani.
A továbbiakban utalni szeretnék még néhány lényeges kérdésre. A finanszírozás kérdésköre. A jelenlegi módosítás nem tartalmaz igazi garanciális elemeket. Ezt azt hiszem kormánypárti képviselőtársaim is érzik, mert a hozzászólásaikból az látszik, hogy ők is kevésbé biztosítottnak látják a finanszírozás kérdéskörét. De én azt is szeretném kérni, hogy ne csak bírálatukat fogalmazzák meg, hanem tegyenek is annak érdekében, hogy a finanszírozás garantáltabb legyen.
Amit Jánosi György elmondott, azzal egyet tudunk érteni, csak ebben a javaslatban nem látjuk az átmenetet a normatív finanszírozástól némileg a feladat finanszírozás irányába. Nem értünk egyet a 10%-os óraszám-emeléssel és az is félő, hogy a csoportbontások gyakorlatilag megszűnnek, és akkor még nem beszéltem a NAT belépésekor várható tanárfeleslegről.
A továbbiakban néhány gondolatot szeretnék még kiragadni az idő rövidsége miatt. Az egyházi iskolák helyzete és kérdésköre. Ezt összekapcsolnám a világnézeti semlegesség túlzott emlegetésével, amely véleményem szerint fából vaskarika.
Az egyházi iskolák helyzete nem megnyugtató. Ezt nem a KDNP mondja, hanem az egyházi szervezetek kifogásolják, hogy nem látszik az egyenlőség, nem látszik az, hogy a kormányzat a magyar közoktatás szerves részeként kezelné az egyházi iskolákat.
A tizenkét évre kiterjesztett kötelező oktatás kérdésköre. Természetesen üdvözöljük tizennyolc évig történő tankötelezettség kiterjesztését, de vannak-e garanciák arra, hogy tartalommal meg tudjuk tölteni, és nem eredményez-e további színvonal-csökkenést.
A kiterjesztés egyébként is magában hordhatja különösen az érettségi színvonalcsökkenését , de mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez a színvonalcsökkenés ne következzen be és úgy sikerüljön a tankötelezettséget kiterjeszteni, hogy az valóban az általános műveltség növekedését emelje (sic!).
A kistelepülések normatívájáról csak annyit szeretnék elmondani, hogy az eddig is volt, sőt szeretném Horn Gábor figyelmét felhívni arra, hogy a száz fő alatti iskolák esetében meglévő 500 000 forint magasabb összeg volt, mint az, amit most a kiegészítő normatíva javasol.
A szakvizsgarendszer elvileg elfogadható, de nem lesz problémamentes. A továbbképzés fontosságát mi magunk is nagyon sokszor hangoztattuk és egyetértünk a továbbképzés fontosságának kiemelésével.
A megyei fejlesztési tervekkel kapcsolatosan vannak aggályaink, egyrészt felesleges centralizációnak látjuk, másrészt ebben a formájában megvalósíthatatlan.
Végezetül engedjék meg, hogy néhány szót mondjak az elmaradt hatásvizsgálatokról. Már megszokott dolog és nemcsak én szoktam kifogásolni, hogy a kormányzat mindenkor úgy nyújtja be törvényjavaslatait, hogy megfeledkezik azoknak a társadalmi hatásairól. Jelen esetben is ez történt. A kormányzat megfeledkezik arról, hogy milyen hatásokat fog kiváltani a magyar közoktatásügyben ez a most elfogadandó törvényjavaslat.
Én talán néhány mondatban a teljesség igénye nélkül hadd adjak önöknek egy hatásvizsgálatot. Minden eddiginél nagyobb káosz várható. Összességében csökken az oktatásra fordítható pénz aránya, az infláció hatásairól nem is beszélve.
További tömeges iskolabezárások és pedagóguselbocsátások várhatók. Nemcsak a KDNP mondja, hanem szakmai szervezetek is.
A fiatalok és a férfiak további elvándorlása a pályáról, a kistelepülések iskoláinak megszűnése. A hátrányos helyzet fokozódik a kisebb településeken.
A csoportbontások megszüntetése kapcsán hátrányos helyzet a nyelvtanulásban, számítástechnikában, két olyan területen, amely a jövő szempontjából alapvetően fontos. A gyakornoki rendszer, bár elvileg nem kifogásoljuk, mégis attól félünk, hogy a fiatalok pályaelhagyását fokozza majd. Megszűnhet a sokszínű iskolaszerkezet és jelentős színvonal-csökkenés következhet be.
Mindezek figyelembevételével a KDNP ebben a formájában ezt a törvényjavaslatot nem tudja támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)