Egerszegi László (MSZP)
DR. EGERSZEGI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Én a vitának ahhoz a vonulatához szeretnék hozzászólni röviden, amelyik az érdekegyeztetéssel foglalkozik. Egyetértek azokkal az álláspontokkal, véleményekkel, amelyek az intézményes és legális érdekegyeztetés rendszerének, e rendszer lényegének és fő kereteinek alkotmányos megfogalmazása mellett érvelnek.Ugyanakkor természetesen nem értek egyet azokkal a véleményekkel, amelyek az ellenkezőjét támogatják különböző érvekkel. Melyek ezek az érvek? Ugye azt hallottuk az alkotmány-előkészítő bizottságban is, és tegnap is, ma is bizonyos fokig, hogy azért nem lehet az érdekegyeztetést az alkotmányban rendezni, mert ez politikai kérdés, mert az érdekegyeztetés rendszere nem eléggé kiforrott, kikristályosodott. Hogy máshol sincsen szabályozva az érdekegyeztetés részletesen az alkotmányokban, hogy a bipartit érdekegyeztetés az igazi, és az államnak tulajdonképpen csak egy ilyen szemlélődő szerepe van abban, hogy a szociális partnerek vitatkoznak egymással, megállapodnak egymással, vagy nem állapodnak meg. Azzal sem értek egyet, hogy az érdekegyeztetéssel az állam vagy a kormány veszít a kompetenciájából és a felelősségéből.
Ezzel szemben ismétlem, énnekem az a véleményem, hogy az érdekegyeztetést célszerű, hogyha az alkotmány szabályozza, rendezi, és három megközelítésből próbálom ezt alátámasztani.
Az első megközelítés: képviselőtársaim előtt ismert, hogy az utóbbi tíz évnek igen jelentős társadalmi fejleménye volt a különböző képviseleti, érdekvédelmi szervezeteknek, civil szervezeteknek, társadalmi szervezeteknek az igen dinamikus növekedése. Ma már több tízezer ilyen érdekképviseleti szervezet létezik az országban. Különböző erejűek természetesen, és egyes időszakokban is változik az erejük. De az kétségtelen, hogy az egész társadalmat átszövik és elég erejük, jelentős szerepük van a politikában, kultúrában is és más területen is.
Elég csak talán az 1993-as társadalombiztosítási önkormányzati választásokra utalnom, ahol a szakszervezetek a társadalomnak egy elég jelentős részét megmozgatták.
A jog az bizonyos fokig talán utólag, talán vonakodva, de követte ezeknek a társadalmi szervezeteknek a részvételi igényét. Itt utalok arra, hogy létrejött az érdekegyeztető tanács három érdekegyeztető tanács is létrejött , létrejöttek a munkaügyi tanácsok, társadalombiztosítási önkormányzatok, terméktanácsok az agrárszférában és így tovább.
Tehát azt lehet mondani, hogy az érdekegyeztetési rendszer az meglehetősen lefoglalja vagy elfoglalja a gazdasági, társadalmi élet jelentős részét, tehát mindenképpen indokolatlan az, hogy hivatkozzunk ennek az érdekegyeztetési rendszernek a fogyatékosságaira, vagy nem kellő kikristályosodottságára, holott azt meg kell mondani, hogy nyilvánvalóan az érdekegyeztetési rendszer bizonyos diszfunkciókkal működik jelenleg.
(14.50)
Tehát az alkotmányozó véleményem szerint itt három kérdés megválaszolása előtt áll. Vagy helyet ad az utóbbi években végbemenő folyamatosságnak, kontinuitásnak, és akkor szabályozza az alkotmányban az érdekegyeztetési rendszert, vagy pedig nem. Vagy alkotmányos támpontot alakít ki az érdekegyeztetési rendszer további fejlődése érdekében, vagy pedig nem. És ennek a két dolognak az elhatározása véleményem szerint azon múlik, hogy megfelelő értéket tulajdonítunk-e a társadalmi szervezeteknek, a civil szféráknak, az érdekképviseleti szervezeteknek, vagy pedig nem tulajdonítunk megfelelő szerepet nekik a társadalomban.
A második megközelítés. Azt tudjuk, hogy az alkotmány tulajdonképpen a közös döntések kialakításának a rendje tulajdonképpen, legalábbis az alkotmány szövegének egy nagy része az alapjogok mellett ezzel a területtel foglalkozik.
Amennyiben ez így van, akkor voltaképpen most az érdekegyeztetésre figyelemmel kétféle modell alakítható ki. Kétféle döntéshozatali modell alakítható ki a társadalomban. Az egyik modell az, amikor a kormány és a parlament nem veszi figyelembe az érdekképviseleti szervezeteknek a véleményét, kihullanak a döntési folyamatból, döntéshozatali folyamatból bizonyos érdekek, ezt lehetne talán egy parlamenti abszolutizmusnak nevezni, vagy legalábbis bizonyos helyzetekben kialakulhat az erre irányuló tendencia.
A másik modell pedig a tanácskozó modell. Tehát a résztvételi modell akkor, amikor a parlament és a kormány számít az érdekképviseleti szervezetek résztvételére és a véleményére. Nyilvánvaló, hogy igen nagy különbség van a kétféle modell között, a demokrácia szintjében is, és az egész rendszernek a konfliktuskeltő, vagy pedig a konfliktus elkerülésének a lehetőségét biztosító működésében. Ennek folytán, tehát miután az érdekegyeztetés beemelése az alkotmányba az a hatalomgyakorlási, a döntéshozatali rendet alakítja ki a társadalomban, az én megítélésem szerint, ezért én úgy érzem, hogy mindenképpen helye van az alkotmányban e kérdés rendezésének.
A harmadik megközelítés, amit szeretnék megemlíteni: az alkotmánynak nyilvánvalóan ki kell fejezni egy bizonyos társadalmi konszenzust. Elolvasva a különböző érdekképviseleti szervezetek, társadalmi szervezeteknek a véleményét, közöttük egy dologban van ebben a pillanatban konszenzus. Ez pedig az, hogy nem helyénvaló az, hogy ha az alkotmánykoncepció, majd pedig az alkotmány nem foglalkozik az érdekegyeztetés kérdésével.
Ezt mondja gyakorlatilag valamennyi érdekvédelmi, érdekképviseleti szervezet, a szakértőknek egy része is ezt állítja, és azt kell, hogy mondjam, és ez az érdekes, hogy tulajdonképpen itt mindegy, hogy munkavállalói érdekképviseletről van szó, vagy munkáltatói érdekképviseletről van szó, független ez a vélemény attól, hogy milyen ideológiai vagy politikai hatások, irányzatok, áramlatok hatják át az adott szervezetet. A véleményük tehát valamennyinek ugyanaz, szerepelnie kell az érdekegyeztetésnek az alkotmányban.
S azt hiszem, hogy az alkotmányozó ez alól a társadalmi igény alól semmiképpen sem vonhatja ki magát. Lehet természetesen arisztokratikusan hátat fordítani ezeknek az igényeknek, lehet azt mondani, hogy a jogtudománynak nem kell foglalkoznia a társadalom különböző szervei és intézményeinek érdekegyeztetési igényeivel, de én nem tartozom azok közé, meg kell mondani, akik ezt az álláspontot képviselik.
Tehát véleményem szerint most, ebben a társadalmi helyzetben, ami most van, mert hiszen hozzá kell tenni, hogy a társadalomban nem érezhető valamilyen alkotmányozási düh. Én úgy gondolom, hogy voltaképpen az a kérdés, hogy az érdekegyeztetés szerepel vagy nem az alkotmányozásban, vagy az alkotmányban, az a legitimációnak a kérdése, az alkotmány legitimációjának a kérdése. Egyfelől, másfelől pedig azt szeretném megjegyezni, hogy azoknak a pártoknak, akik lehetetlenné teszik esetleg, hogy az érdekegyeztetés szerepeljen az alkotmányban, bizony szembe kell nézni a társadalmi szervezeteknek a véleményével és a megítélésével, és ez a szembenézés a választásokon nem szokott megfelelő eredményeket előidézni.
Tisztelt Országgyűlés! Nyitva van természetesen az, hogy mit kell az alkotmányban szabályozni, hogy hol kell a szabályozást elvégezni, hogy hogyan kell szabályozni. Ezek a kérdések ezek ebben a tekintetben pillanatnyilag még nyitottak, és az a valóság, hogy véleményem szerint a szakma sem szentelt ennek a kérdésnek megfelelő figyelmet az alkotmány előkészítése során. Lehet vitatkozni a különböző megoldásokon, lehet a különböző kodifikációs eljárásokon is vitatkozni, egyet nem lehet megtenni véleményem szerint, azt, hogy az érdekegyeztetés kérdését lesöpörjük az alkotmány-előkészítő bizottság vagy pedig a parlament asztaláról. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)