Jeszenszky Géza (Néppárt-MDNP)

1996. május 29.

DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő alkotmányozási alapelvek negyedik részében szerepel a következő mondat, idézek belőle: "Legyen választójoga minden nagykorú magyar állampolgárnak, ha a választás napján az ország területén tartózkodik." Tisztelt Ház! A rendelkezésemre álló rövid időben ezzel az egy kérdéssel kívánok foglalkozni. Ez a megfogalmazás, és a mögötte álló felfogás, a Magyar Demokrata Néppárt felfogása, véleménye szerint ellentétes a nemzetközi gyakorlattal.Ellentétes az Európai Unió alapelveivel, hiszen ott a munkaerő szabad mozgása nem jelenti a nemzeti keretek feladását, a nemzeti tudat és állampolgári kötődés gyengülését, hanem azt elválasztja a pillanatnyi lakó- és munkahelytől. Tehát az az állampolgár, aki az Unió valamelyik másik tagállamában vállalt munkát, ott letelepedett, azért még megőrzi eredeti állampolgárságát, és eredeti országában gyakorolhatja választójogát. Ugyanakkor a helyi önkormányzati választásokon tényleges, adott esetben külföldi lakóhelye szerint vehet részt. Így számos külföldön élő, vagy éppen külföldön tartózkodó brit, francia, portugál- és sorolhatnám-állampolgár, aki éppen külföldön él, amikor hazájában választásokat tartanak, fölkeresi a kijelölt helyeket, általában a külképviseleteket, és ott leadja szavazatát. De így van ez a legtöbb más országban is.

1989-ben például, amikor Magyarországon még ahogy emlékszünk, igen sok lengyel építőmunkás dolgozott, és kitűnően dolgozott, tegyük hozzá, saját egyetemem, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem épülete tanúsítja ezt, akkor ezek a munkások vállalva a hosszú várakozást is, tömegesen szavaztak akkor a Szolidaritásra, a lengyelországi rendszerváltozásra.

De hogy a mánál maradjunk. Alig több mint két múlva lesz Oroszországban elnökválasztás. És olvashattuk mi is az orosz nagykövetség jelentését, felhívását, közleményét, hogy várják a Magyarországon tartózkodó orosz állampolgárokat, hogy vegyenek részt az elnökválasztásokon, adják le szavazatukat. És ilyen összehasonlításban hogy néz ki Magyarország ma, és hogy néz ki a jövendő alkotmány.

Ez az ország, amely századunk történelmi tragédiái következtében Európa legnagyobb diaszpórájával rendelkezik, a közügyekben vállalt felelősség egyik legfontosabb kellékét, s az egyik legfontosabb állampolgári jogot meg kívánja tagadni azoktól, akik tartósan, vagy éppen az adott pillanatban nem tartózkodnak Magyarország területén. Az alkotmány új tervezete is kijelenti, hogy államunk felelősséget érez a határainkon kívül élő magyarságért, és valóban e felelősségvállalásnak legfontosabb területe a szomszédos országokban élő 3-3,5 milliós magyarság sorsával való törődés. De ők a jelenlegi viszonyok között kettős, vagy magyar állampolgársággal nem rendelkeznek.

De nem feledkezhetünk meg azokról sem, akiket a különféle színű diktatúrák, illetve a siralmas gazdasági viszonyok késztettek vagy éppen ma késztetnek a haza elhagyására, de a távolban, az emigrációban, nyelvükben, érzésben megmaradtak magyarnak, sőt mondhatjuk, hogy sok itthonélőnél szorosabban, figyelmesebben követték, és ma is követik a hazai fejleményeket.

(15.00)

Munkával, sok esetben anyagiakkal is szünet nélkül támogattak és támogatnak jó magyar ügyeket. Ma pedig növekvő aggodalommal figyelik, hogy az 1990-es várakozásaik hogyan gyengülnek, szép reményeik hogyan foszlanak szét. Tudatlan és hamis az az érvelés, hogy ők az elmúlt évtizedekben nem szenvedtek, nem fizettek adót. Legalább olvasmányainkból mindnyájuknak ismerni kell a száműzetés keserű érzését. Az azzal járó lelki és fizikai megpróbáltatásokat. De arról is többet kellene tudnia a hazai közvéleménynek, hogy a tartósan külföldön élő és magyar állampolgársággal, magyar útlevéllel rendelkező honfitársaink közül milyen sokan, milyen sokkal járultak hozzá az elmúlt évtizedekben és ezen belül az elmúlt hat esztendőben is, a magyar nemzeti köztük a gazdasági érdekek előmozdításához. A hazánk iránt megmutatkozó rokonszenvben, a sok és hasznos külföldi befektetésben, a jelentős politikai támogatásban felbecsülhetetlen a nyugati magyarság szerepe, az általuk a magyar népnek szerzett megbecsülés, az általuk előmozdított és az itthonélőkre nézve is sok előnnyel járó állásfoglalás és döntés. És ezen a ponton tisztelt Ház, már megszűnik a különbség, hogy ki, mikor, és miért hagyta el az országot.

Az 56-osok ma sok tekintetben éppen olyan külföldi magyar munkavállalónak tekintendők, mint egy vendégprofesszor, vagy egy külföldön munkát végző magyar vállalat alkalmazottja, vagy dolgozó munkás. És mindezek számára az új alkotmány nem kívánja biztosítani, hogy szavazatukkal is kifejezzék a haza iránti elkötelezettségüket, hogy munkájuk, adóik, befektetéseik, hazautalt jövedelmük, importált termelési eszközeik mellett szavazatukkal is megpróbálják előmozdítani itthoni viszonyaink javulását. Sajnálatos, hogy az előző parlamentben az akkori kormány erre vonatkozó javaslata nem kapta meg az alkotmány módosításához szükséges kétharmados többséget. Akkor sok érv hangzott el mind mellette, mind ellene, de hol kimondva, hogy kimondatlanul, az ellenzők abból indultak ki, hogy a nyugaton élő magyarok döntő többsége a kommunizmus elől menekült el, és szavazatukkal nagy valószínűséggel nem a baloldali erőket támogatták. Ahogy Kónya képviselőtársam is utalt erre, ez az aktuálpolitikai megközelítés azt hiszem nem fogadható el. Ezért remélem... (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) elnök úr befejezem, hogy egy megfelelő szabályozással a magyar állam bizonyítani tudja és bizonyítani fogja, hogy minden magyar és kivált minden magyar állampolgár közreműködésével kívánja a közügyekben való részvételre épülő jogállamot megteremteni és kiteljesíteni. (Taps.)