Puha Sándor (SZDSZ)

1996. május 29.

DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A T/2423. számú törvényjavaslat az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról van előttünk.Nem szeretem ezt a tervezetet. Nem azért nem szeretem, amiért Torgyán József képviselőtársam felsorolta az indokait, elmondott egy csomó banalitást, egy csomó közhelyet, ami semmivel nem viszi előbbre az egészségügy helyzetét. Én a "sárga könyv"-ből próbálok idézni, amikor érvelek.

Az egészségügy korszerűsítésének programjából, aminek a céljaival maradéktalanul egyetértek. Ott szerettem volna kezdeni, hogy temetni jöttem Caesart, nem dicsérni, vagyis szapulni szeretném ezt a törvényt és nem dicsérni. De nem azért mondom még egyszer, mert nem a célokkal nem értek egyet, hanem azért, mert szerintem nem fogja elérni azokat a célokat, amiket szeretne ez a törvénytervezet.

Az önkormányzataik jogait sérti és véleményem szerint is alkotmányos problémákat vet fel, amit már több képviselőtársam is elmondott, ezért ezzel a kérdéssel most nem foglalkozom.

Véleményem szerint több koncepcionális hiba is van a tervezetben. Nézzük rögtön az elsőt. Miniszter úr expozéjában ezt mondta: A benyújtott törvénytervezet nem más, mint az egészségügy korszerűsítésének programjában, a "sárga könyv"-ben kitűzött célok megvalósításának egyik állomása.

Az alapvető céllal mint már mondtam egyetértek, vagyis a jelenleginél hatékonyabb és gazdaságosabb nem feltétlenül olcsóbb, mert mindig olcsóbbat szoktunk mondani struktúra bevezetésével, és gondolom ezzel minden képviselőtársam egyetért.

Itt azonban a cél eszközként jelenik meg, vagyis a jogalkotó fordítva ül fel a lóra, eszközként használja azt, ami a jogszabály eredményeként kéne megjelenjen.

Miniszter úr is jelzi, hiányként lehet értékelni a tervezetnél, amennyiben az nem fogalmazza meg, milyen minimális ágyszámmal, személyzettel és felszereltséggel kell egyes intézményeknek rendelkezniük. Ezen segítene, ha ki lenne dolgozva az akkreditáció, az intézmény tanúsítás rendszere.

Itt említeném meg a tervezet másik hibáját. Az átalakítás programja véleményem szerint is helyesen állapítja meg, hogy a struktúra átalakítása nem érhető el, ha nem változtatjuk meg a jelenlegi ellátás legnagyobb anyagi és szellemi tőkéjét koncentráló, meghatározó elemének, a kórháznak a szerkezetét és működését. Ez teljesen így van. Csakhogy a tervezet mindössze az ágyszámot csökkenti, a szerkezetről, a működésről egy szót sem szól.

Az aktív ágyak csökkentésének feltétele a korszerű, jól szervezett és nagy átbocsátó képességű diagnosztika és a terápiás részlegek áteresztő képességének a javítása. Az aktív ágyak csökkentésének feltétele továbbá a krónikus betegellátás és a rehabilitáció, a járóbeteg-ellátás, az osztályos és otthoni ápolás, a szociális otthonok és a szociális gondoskodás, valamint az alapellátás fejlesztése, vagyis egyetlen elem kiragadásával nem lehet változtatást elérni.

Az egészségügy törvényi hátterének megújítása sürgető szükségszerűség. Hiányzik az egészségügyi törvény, a egészségügyi biztosítási törvény, a betegjogokról szóló törvény, az egészségügyre vonatkozó címzett- és céltámogatások rendszerének az újragondolása, a már említett akkreditációs intézménytanúsítás rendszere, és nincs megoldva az amortizáció kérdése, hézagosak a gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok. Ezek nélkül a tervezet csak szűkítést fog eredményezni.

Surján doktor mondta, hogy a tervezet célja a szerkezetváltás kikényszerítése. Még egyszer mondom, én ezzel a céllal egyetértek. Az ágyszám-csökkenés azonban, mint már említettem, eredmény és nem eszköz kell legyen ebben a folyamatban.

Ott viszont egyetértek Surján doktorral, hogy ez a törvény nem oldja meg az egészségügy valódi problémáit, és így akár pótcselekvésnek is lehet nevezni már én mondom.

Schwarcz Tibor képviselőtársam mondta, hogy a struktúra átalakítása döntő tényező. Csakhogy szerintem ezt nem lehet ilyen direkt módon kikényszeríteni, megint azt kell mondjam, nem szabad a célt és eszközt összekeverni. Ugyancsak egyetértek képviselőtársamnak azzal a megállapításával, hogy nem a kapacitást, hanem a teljesítményt kell finanszírozni. A baj az, a tervezet elfogadása után továbbra is kapacitást, most már persze egy szűkebb kapacitást finanszírozunk.

Szolnoki Andrea beszélt arról, hogy a kellő előkészítés nélkül bevezetett teljesítményfinanszírozás negatív eredménye az lett, hogy nem járt a kapacitások kívánatos szűkítésével, hanem néha a valós, gyakrabban azonban csak a látszat-tevékenység fokozásával. Az igazi teljesítményeket az input finanszírozási gyakorlat bevezetésével kellene vagy lehetne finanszírozni, elősegíteni.

Meggyőződésem, hogy a struktúraátalakítás helyett bekövetkező szűkítés és a finanszírozási érdekeltségi rendszer hibái a működési zavarok további mélyüléséhez vezetnek.

A napokban hallgattuk meg az orvosegyetemek rektorainak véleményét. Szerintük a tervezet katasztrófához vezet az egészségügyben. Szerintem persze katasztrófa, de legalábbis veszélyhelyzet, hogy a népszerű sorozat címére utaljak, már most is van. Milliárdos adósságok, leromlott infrastruktúra, alacsony bérek és a többi.

De ezek éppen az átalakítás szükségességét igazolják szerintem. Csakhogy az átalakítás átfogóan és már korábban meg kellett volna, hogy történjen, vagy legalábbis meg kellett volna kezdeni. Megint egyetlen eleméhez nyúlunk hozzá az egészségügynek. Én nagyon örültem volna, ha ez egy csomagban kerül a parlament elé a már említett nagyon sok törvénnyel együtt.

További hibája a tervezetnek, hogy olyasmit is törvénnyel kíván szabályozni, amit kormány vagy miniszteri szinten is lehetne, elhárítva magától a felelősséget, egy magasabb szintre tereli a problémák megoldását.

A gazdaság teljesítőképessége és az elvárás között középtávon is jelentős eltérés lesz. Ezt a kérdést azonban semmilyen formában nem veszi figyelembe a tervezet. Nem kezeli azt a kérdést sem, hogy a szolgáltatást igénybevevők egy része esetleg jelentős önrészt is vállalna egy színvonalas ellátás reményében.

Még egy gondolat a direkt és indirekt szabályozásról. Az egészségpolitikai szándékok demokratikus közegben csak akkor érvényesülhetnek, ha indirekt eszközökkel hatnak. Az érdekeltségi viszonyok átalakításának, a forráselosztás átrendezésének követniük kell az egészségpolitikai elképzeléseket, különben azok eredménytelenek maradnak.

Szó szerint idézek a "sárga könyv"-ből: "A tervezet, ha innen nézem, akkor is csak szűkít és meglehetősen direkt módon". A minisztériumi háttéranyag is szól róla, és Szolnoki Andrea is említette, hogy a tervezet megosztja a felelősséget az OEP az Egészségbiztosítási Pénztár és az önkormányzatok között. Amellett, hogy az egyértelmű felelősség viszonyokat sokkal jobbnak tartom, ez még Ötv. és alkotmányellenes is, hiszen az Ötv. egyértelműen az önkormányzatok feladatává és ezzel felelősségévé teszi az egészségügyi ellátásról való gondoskodást.

(16.20)

Éppen ezért nem igaz az, hogyha az OEP nem köt szerződést, az önkormányzat mentesül az ellátási kötelezettség alól.

Az egészségügy egyik legnagyobb gondja a mindenkire nézve megalázó paraszolvencia rendszere. Az átalakítás, hadd mondok szűkítést inkább most, ezen a téren is csak ront a helyzeten.

Néhány szót a finanszírozásról is engedjenek meg. Az egészségügyi ellátás a jövőben is a közfinanszírozáson kell hogy alapuljon, és a kórház-finanszírozásban meg kell őrizni a tb prioritását, a járulékgyűjtés szintjén pedig az egyintézményes modellt. Ezzel azért értek egyet, mert az egészségügy alapvetően a szolidaritás elvén kell hogy működjön. Azonban nem szabad azt kizárólagossá tenni.

Finanszírozásba fokozatosan be kell vonni más forrásokat is, fokozatosan be kell vezetni a budget holding fund holding rendszert, az intézmények finanszírozásában pedig a kettős finanszírozás hibáit ki kell küszöbölni. De nyilván ez rengeteg hibát okoz, én azt hiszem nem muszáj bővebben kifejtsem, egy fejlesztést, az önkormányzat kell hogy finanszírozzon, ennek vannak költségvetési kihatásai a működtetés területén, ez nem biztos, hogy a kettő találkozik egymással.

Most néhány konkrét észrevételt is engedjenek meg a tervezethez. Az OEP és a fenntartók tulajdonképpen az OEP döntése szerint kötelesek megkötni az eredeti vagy a módosított szerződést, tehát a biztosító tulajdonképpen egyértelműen diktálhat. Ha a fenntartónak ez végképpen nem tetszik, bírósághoz fordulhat, és az ezredfordulón esetleg igazat adnak neki. A biztosító szolgáltatásvásárlás helyett eddig intézményt finanszírozott, most majd ágyszámot fog, tehát újra nemszolgáltatást vásárol.

A megyei egyeztető fórumok az egészségügyi tanácsok csíráját képezik, mondja a háttéranyag , csak éppen a betegek képviselete nincs megoldva. Betegkamara, egészségügyi ombudsman valamilyen formában meg kéne kísérelni legalább megoldani a betegek képviseletét is, ebben a rendszerben. Az önkormányzatok ugyan képviselve vannak a rendszerben, azonban ők szerintem elsősorban az intézmények fenntartói, az intézmények tulajdonosai.

A biztosító továbbra is a szolgáltatóval van szerződéses viszonyban, miért nem a biztosítottal, vagy legalább vele is. Összeférhetetlenségi szabályokat sehol sem fogalmaz meg, már az ÁNTSZ tevékenységében is vannak ilyenek, vizsgáló hatóságok és felügyelő tevékenységek. Ehhez jönnek az OEP-nél jelentkező hasonló funkciók, hiszen a szakértők vagy a bírálóbizottság tagja gyakran egyben pályázó is, és ugyanez áll a zsűrikre és a kuratóriumokra is.

A szektorsemlegesség sem igaz, hiszen senki sem fog szerződést kötni akár egy jobb vagy lényegesen olcsóbb vállalkozással, amikor alapvető érdeke életben tartani a saját intézményét.

Végül, hogy a mellékletek se ússzák meg. Könnyű lenne persze újabb szempontokkal megpróbálni kiegészíteni őket, egyes szempontokat kivenni, másokat másként súlyozni, én nem akarok ilyen számháborúba bonyolódni.

Az viszont biztos, hogy a változásokat nem tudják követni, emellett olyan érzésem van, mint amikor régen az ünnepek előtti kenyérellátást próbálták központilag megoldani. Sohasem sikerült. A mellékletek minimumnak sok, szolgáltatásnak nagyon kevés.

Miért kell mégis az átalakítás. Csak így van mód a párhuzamos kapacitások megszüntetésére, az összehangolt és tervszerű fejlesztésre.

A tervezet talán ad némi pluszforrást az amortizálódó technika és intézmények megújításához, az áteresztőképesség növeléséhez, és a valódi struktúraváltáshoz. Ez azonban, mondom még egyszer, hogy az egyéb törvényi háttér megalkotása nélkül írott malaszt lesz, nem vezet majd sehova.

Ez a törvény azonban kevés ehhez, ezért sürgetném újra az általam is említett egészségügyi törvények sürgős tárgyalását, az általam is aláírt módosító csomag véleményem szerint az alkotmányossági aggályokat kiküszöböli, de nagy kérdés számomra, hogy fogyaszthatóvá teszi-e a tervezetet.

A hivatkozott egyéb szabályozások nélkül ugyanis még egyszer mondom, hiú remény alapvető változásokat, lényeges javulást várni.

S elnézést, hogy ilyen keményen fogalmaztam, államtitkár úr. Én még egyszer mondom, a célokkal, a programmal maximálisan egyetértek, és amit itt leírtam, azoknak jó részét a programból, a "sárga könyv"-ből idéztem, onnan ollóztam ki.

Köszönöm türelmüket.