Bedő Tibor (MSZP)

1996. május 29.

DR. BEDŐ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen nehéz helyzetben vagyok, mert a Torgyán képviselő úr vezérszónoklatához is szerettem volna hozzászólni, de Torgyán képviselő úr sajnos a kinyilatkoztatásai után eltávozott. Így nagyon sok mindent nem mondhatok el neki. Nem mondhatom el azt, hogy már Deák Ferenc megmondta, hogy nem szabad hazudni. Nem mondhatom el azt, hogy tizenhárom olyan valótlanságot állított, amit elfelejtett bizonyítani. Nem mondhatom el azt, hogy az alapkiindulása hamis, így a végkövetkeztetései sem lehetnek igazak. Számomra megdöbbentő volt az a vezérszónoklatában és szokatlan, hogy mennyire bizonytalanul mozog a képviselő ezen a területen. Tudom, hogy Torgyán képviselő úr és a Kisgazdapárt sem szereti mostanában a közvélemény-kutatásokat, de talán el kellett volna olvasni a néhány napja megjelent közvélemény-kutatási tájékoztatót a közvélemény-kutatásról, ami arról érdeklődött állampolgároktól, hogy mit tartanak ők a legfontosabbnak. Mi számukra a legfontosabb? És egyáltalán nem meglepő módon 48 százaléka, a válaszadók többsége az egészséget jelölte meg, hogy számára ez a legfontosabb. A megkérdezettek nagyobb része számára volt fontosabb az egészség, mint a pénz. Ami pedig ugye közös bálványunk mostanában, mindennek a megoldója az egészségügyben is. Ezek után számomra nagyon meglepő az, hogy itt a Torgyán úr is, mások is, jogi és gazdasági kérdést próbálnak csinálni ebből az egész problémából. Ebből az állampolgárokat nem a jog és nem a gazdaság és nem a nyelvtani helyesírás szabályai érdeklik, hanem a saját egészségük. Hogy tud-e ez az állam a számukra megfelelő eljárást nyújtani? Elmondtam már kedden is sajnos az érintettek akkor sem voltak itt , hogy olyan lyukak vannak ezen az egészségügyi ellátáson, amit szemfényvesztés lenne tartani tovább, mert egy álbiztonságot jelent az egyszerű embernek vagy a betegnek. Mert elmondtam és most muszáj vagyok megismételni, mert a most jelenlévők meg akkor nem voltak itt , hogy a kórházaink 20 százalékában, a kórházi osztályaink több mint 20 százalékában ügyeletben nincsen szakorvos. A kórházaink több mint 15 százalékában hiányzik a megfelelő diagnosztikus, laboratóriumi, röntgen, patológiai, aneszteziológiai háttér. Ilyen körülmények között kell dolgozni. Két-három osztályos kórházakról van szó. Általában vidéken, de nehogy azt gondolják, hogy ez Budapesten kevésbé fordul elő. A törvény azt is elmondtam , ezeknek a visszásságoknak a megszüntetését tűzi ki, és nem valami átfogó egészségügyi reformról szól. Torgyán úr tévedett abban fogalmazzunk így, tévedett abban , hogy ez az ellátás felszámolását jelenti és hiányzik a stratégia. Mert abból is, arra is rájöttem a vezérszónoklata után, hogy nem olvasta el. Elmulasztotta elolvasni azt a bizonyos sárga könyvet, ahol a szaktárcának a kormánynak az egészségügyi stratégiai koncepciója le van írva. Két kötetben, amiből az egyik kötet csak mellékleteket tartalmaz. Ha csak azt elolvasta volna, akkor nem bonyolódik bele itt a demográfia útvesztőibe, amit most nem akarok részletezni. Majd a jegyzőkönyvvel egybe lehet vetni. Szóval tudom, hogy késő van és nem akarom elölről kezdeni törődjünk bele abba, hogy nem tudunk most pillanatnyilag egy átfogó egészségügyi reformtörvényt alkotni. Ugyanakkor van egy olyan elavult, megcsontosodott kórházi rendszerünk, ami bármennyi pénzt teszünk bele, annyi pénz fogy el belőle, érdemi változások és az ellátás színvonalának javítása nélkül. Tehát valamit csinálni kell. Van ezenkívül 26 százalék ágyunk, amin nem fekszik beteg. Ez a kilencvenháromezer-egyszázvalamennyi ágyból huszonhatezerezer-kétszáz. Huszonnégyezer-kétszáz. Ami egész évben üresen van. Ez a szabály, amit most akarunk megalkotni, de arról is beszéltem már, ez pusztán ennek a tízezer fölösleges ágynak a megszüntetését célozza meg. Tessenek már megmondani nekem, hogy miért szétverése ez az egészségügynek, hogyha tízezer fölösleges ágyat megszüntetünk, mert nincs pénzünk fenntartani? Vagy megszüntetünk olyan osztályt, ahol 40-50 százalékos kihasználtsággal működik. Hát van nekünk pénzünk arra, hogy fönntartsuk? Amikor egy kórházi osztály fönntartása ugyanannyiba kerül, ha nem fekszik benne beteg, mintha fekszik benne, mert olyan a működési rendszere. A fűtés, a háttérellátással, minden, a bérek, minden ugyanannyiba kerül. És ez a 70-80 százaléka a költségeknek. Van nekünk erre pénzünk?

(16.40)

Kell csinálnunk valamit, vagy válasszuk a Torgyán úr által ajánlott megoldást? Hogy hozzuk rendbe a gazdaságot, világítsunk át, csökkentsük az inflációt, és majd után lesz pénz, és addig mi lesz a betegekkel, uraim? Aki ma beteg, azt most kell meggyógyítani, nem majd amikor kicsi lesz az infláció, és nem majd amikor több pénzünk lesz, hanem most. Én azt mondom, az egészségügyben az egész azt is jelenti, hogy ez mindnyájunk ügye. És éppen ezért nekem nagyon rosszul esik személy szerint, hogy az ellenzéki pártok annyira méltatták ezt az egész vitát, hogy a vezérszónoklaton kívül többre nem futotta. De persze név szerinti szavazást majd kérnek. Miért uraim? Mire fel? Köszönöm a szót. (Taps.)