Kiss József (MSZP)

1996. május 29.

DR. KISS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Nekem sem a szívem csücske ez a törvényjavaslat, abban a formájában pedig, amit jogosan kritizált, azt hiszem, Rott Nándor képviselő úr is, különösen nem. De pont azért, mert én is nagy élvezettel hallgattam kritikai megjegyzéseit, szükségesnek látom, hogy néhány dologra reagáljak, és nem biztos, hogy ez két percbe belefér, elnök asszony.Az első az, hogy nincs olyan szándéka, én úgy gondolom, a kormánypártoknak sem, hogy egy olyan törvényjavaslatot fogadjanak el, amelyik alkotmányos aggályokat hagy nyitva. Ugyanakkor rendkívül nehéz a helyzetünk, mert ha két alkotmányhoz értő jogászt kérdezünk meg az adott kérdésben, akkor valószínűleg három vagy négy egymástól eltérő véleményt kapunk, arra vonatkozóan, hogy a mai alkotmány és a hatályban lévő önkormányzati törvény szabályozása mit is jelent konkrétan, milyen beavatkozási lehetőséget ad. A törvényjavaslat célja tehát csak annyi, hogy a mai napon üresen álló 24 ezer olyan kórházi ágyból, amelyiken nem fekszik beteg ma sem, lehetőleg egy időn belül csak 14 ezer legyen az országban, amin továbbra sem fekszik az adott napon beteg. Ennél több cél nincs, a szándék pedig az, hogy ebben az esetben az invesztíciók és befektetések jobban hasznosulhatnának egy egyébként alulfinanszírozott és így tovább, és így tovább rendszerben. Mi a probléma az önkormányzati megközelítéssel? Mindenki azt mondja, hogy az önkormányzatnak a joga. Ez igaz, az önkormányzatokra általában. De nem lehet igaz egy önkormányzatra, hiszen akkor azt mondanánk, hogy az én településem, ahol én lakom, mondjuk egy 300 lakosú falu, annak például egy májátültetésre szerződéses lehetőséget kéne teremteni, az országban jellemző módon nem önkormányzati keretben, hanem egyetemi klinikán működő intézettel, és az ország háromezer önkormányzatának erre szerződni kellene, hát mert ki tudja, hogy egy májgyulladás vagy az alkoholizmus majd kit visz oda az adott 300 lakosból, hogy szüksége legyen erre az ellátásra, mondjuk belátható időn belül. Na, most ezt mindenki érzi, hogy ez egy lehetetlen helyzet. Mondom a példát, egy kicsit ennél bővebben: van két szomszédos város, azonos lakosságszámú, az egyiknek van kórháza, három osztállyal, a másiknak meg nincs. Az alkotmányos jogai ennek a két önkormányzatnak valószínűleg egyformák, az egészségügyi ellátással kapcsolatos jogai is egyformák, de mégsem azonosak, hiszen az egyik működtet egy kórházat, a másik nem, az is egy részlegét működteti, a három osztállyal nem lehet minden beteget ellátni, nyilván, hogy a specialitásokat valami más önkormányzatnak kell ellátnia. Alkotmányos jog sértése az, ha azt mondom, hogy a tíz önkormányzatból eddig kettő vagy három rendelkezett bizonyos jogokkal, közös alkujuk végeredménye pedig az, hogy egy vagy kettő rendelkezik valamilyen jogokkal, és azokat az intézményeket, amik tényleg a leggazdaságtalanabbul működtethetők vagy a legfeleslegesebb kapacitásokkal rendelkeznek, esetleg kivonjuk a finanszírozásból, nem korlátozza a jogát az önkormányzatnak senki, hogy költségvetésből ezt fönntartsa, csak nem kap hozzá társadalombiztosítási finanszírozást.

Erre a dilemmára a szakmának és ez nem az orvos szakma, hanem a jogász szakma , az alkotmányjogász szakmának kell valamilyen módon választ adni, én úgy gondolom, hogy nekünk olyan szándékunk, amelyik ezzel szemben lenne, nincs. Tehát ilyen szándékunk nincs, hogy önkormányzatok ellenes, az önkormányzatok jogait csorbító vagy alkotmányellenes döntést hoznánk.

A másik, ami érdekes, az a bizonyos képletszámítás, tehát a formai elemek. Itt egy vicc jutott eszembe, mikor ezt Rott Nándor képviselő úr elmondta, az pedig az a vicc, mivel nincs a matematika professzor képviselőnk jelen, ezért el merem mondani, hogy rosszat tetszett megkérdezni. Mert ugye azt mondták, hogy az egyetemi hallgató az tudja, hogy mi van a könyvekben, a tanársegéd tudja, hogy hol vannak a könyvek, a professzor meg azt tudja, hogy hol van a tanársegéd. Tehát innentől kezdve valószínűleg valaki lenne, aki ezt a képletet magyarázni tudná, nem a matematikusok között, hanem a szociológusok között. Ez a képlet egy, a Magyarországon még nem túlságosan nagy hagyományokkal rendelkező szociológiai tudományágnak a terméke. Most persze, hogy ekkora a vihar körülötte, nem állnak ki ide és mondják, hogy ezt mi találtuk ki, de ameddig le nem fordították és ki nem számították megyénként meg intézetenként, hogy mit jelent a képlet, addig a tudomány területén konszenzus volt mögötte. Tudományos testületek támogatták és fogadták el, ez pedig azt jelenti, hogy a szociológiának egy új ága, a szükségletkommunikáció és ennek a matematikai modellje, amikor társadalmi szükségleteket megpróbálnak valamilyen objektív vagy kevésbé szubjektív módon meghatározni, mint ahogy ez eddig történt.

Egyetértek azzal, hogy mivel ez egy tudományos módszer és mint minden tudományos módszer, ez is nyilvánvalóan tudományos keretek között vitatható és nem a parlamenti jogalkotás keretei között.

(16.50)

Én sem tenném ezt egy törvény részévé, még a mellékletben sem, viszont a végeredmény, tehát a számítási eredmények, ha az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy azt csak törvényben lehet előírni az önkormányzatok alkupozíciója számára, akkor lehetnek részei esetleg egy törvénynek.

Tehát én a módszertől innentől kezdve eltekintenék, és kivenném ebből, erre mondtam azt annak idején saját körünkben is példaként, hogyha a kör képletét ami egy egyszerű képlet beemelnénk egy törvénybe, akkor végeláthatatlan viták indulhatnának közöttünk abból, hogy milyen pontossággal kell a ""-t kiszámítani, ugyanis mindenkinek más lenne ezzel kapcsolatban a véleménye.

Amit képviselő úr egyébként a fogalmakkal kapcsolatban elmondott, az azért érdekes, mert a mi számunkra akik a szakmán belül vagyunk ezek a fogalmak jelentenek valamit, de azt is jelentik egyben, hogy irgalmatlanul bonyolult, nagyon nehezen érthető, a normál működés határát súroló, a jogrendszernek az a része is Magyarországon, amelyik a társadalombiztosítási és egészségügyi kérdésekkel foglalkozik. Sajnos, valóban más a finanszírozó, más a működtető, más a tulajdonos, a fogalmak időnként összecsúsznak és keverednek a jelenlegi jogrendben is. Szándékunk van olyan módosító indítványokat is benyújtani, ami itt egy kicsit megpróbál világosabb helyzetet teremteni, és megpróbálja nagyjából elkülöníteni ezeket az elemeket. Én azt vallom ezek után, hogy tényleg javítva ezeket az elemeket, megteremthető-e ebből a törvényjavaslatból egy olyan javaslat, ahol lehet, hogy a parlamentnek azt a döntést kell meghozni, hogy nem tudjuk egymás között biztonsággal eldönteni, hogy alkotmányos kontrolloknak megfelel-e minden elemében, de akkor ebben az esetben a szakavatott testületnek kell a véleményét megvárni és kikérni. Olyan szándékunk, hogy alkotmánysértő vagy az önkormányzatok jogait csorbító és azt elvonó törvényjavaslatot hozzunk, nincs, de komoly szándékunk van arra, hogy valóban létrejöjjön egy olyan állapot, amikor egy adott napon Magyarországon már csak 14 ezer olyan ágyat működtetünk valamennyiünk járulékából és pénzéből amin pillanatnyilag éppen nem fekszik beteg.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)