Trombitás Zoltán (Fidesz)

1996. május 29.

DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bedő Tibor képviselő úr felszólalásában említette, hogy Torgyán József tizenhárom megszámolta, tizenhárom hamis állítást alkalmazott vezérszónoki beszédében. Én magam ezt nem tudom eldönteni, hogy hány ilyen volt, volt-e egyáltalán, evvel nem is kívánok foglalkozni, azonban ebből említett egy következő állítást, ami azt tartalmazza, hogy aki valótlan tényekből indul ki, az egészen biztosan helytelen végkövetkeztetésre juthat. Én a logikából következően nem értek egyet ezzel a megállapítással, valótlan tényekből kiindulva is lehet helyes következtetésre jutni, és valós tényekből kiindulva is lehet helytelen következtetésekre jutni.Én a vezérszónoki beszédemben a Fidesz részéről nem beszéltem az egészségügy szétveréséről ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán, tehát amikor a képviselő úr az ellenzékről beszélt, hogy mi az egészségügy szétverését említenénk, akkor ezt kérem rám ne alkalmazza, mert én egyetlenegy ilyen szót nem használtam ezzel kapcsolatban, és elolvastam a törvényjavaslatot is, valamint mindazon könyveket is megpróbáltam áttekinteni a magam lehetőségeihez mérten, amit az Egészségügyi Minisztérium kiadott, és én a miniszter úrral egyébként ebben a kérdésben beszéltem is. Például, az előbb említett kétkötetes könyvet én kifejezetten céljaiban nem tartom alkalmatlannak és nem tartom rossznak. Nem minden pontja természetesen olyan, ami éppen az én ízlésemnek vagy a pártom programjának megfelelő, de én azt gondolom, hogy az az ott megfogalmazott elv vagy lehetőség az egyáltalán nem elvetendő megoldás, és egy jó anyagnak tartom.

Természetesen ezzel kapcsolatban ugyanúgy, ahogy egyébként kormánypárti képviselők is megtették ezt, a vezérszónoki beszédemben én sem nem rejtettem véka alá azokat a kifogásaimat, amit a törvényjavaslattal kapcsolatban el kívántam mondani, és többször is idéztem a Magyar Orvosi Kamara, a Budapesti Orvosi Kamara, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, illetve a Magyar Kardiológusok Társaságának a törvényjavaslattal kapcsolatban megfogalmazott különböző véleményéből, amelyek általában bírálták ezeket a javaslatokat.

Ma éppen az alkotmányozási vita kapcsán elsősorban szocialista képviselőtársaim vetették fel többször az érdekegyeztetés folyamatának a fontosságát, olyannyira, hogy ez az érdekegyeztetési folyamatnak feltétlenül az alkotmányban kellene valamilyen módon megjelennie, illetve más képviselőtársaim ezek főleg inkább az ellenzékből voltak az érdekegyeztetés folyamatát leginkább valamilyen felsőházzal kapcsolatban hozták össze. Na most, amennyiben érdekegyeztetésről beszélünk, az lehet természetesen továbbra is vita kérdése, hogy ez belekerüljön-e az alkotmányba, vagy az érdekegyeztetés folyamata pontosan milyen módon menjen végbe, azt hiszem senki nem vitatja Házon belül azt, egyik párt sem, hogy az érdekegyeztetésnek van helye a mai modern társadalmakban, és az érdekegyeztetésre szükség van. És ha e törvény kapcsán kísérletet teszünk ennek elemzésére, akkor valóban meg kell figyelni azt, hogy az ezen a területen dolgozó, ezzel a területtel foglalkozó különböző érdekképviseletek, szakszervezetek véleménye mi, mert hát az érdekegyeztetés folyamatában természetesen az ő véleményüket is alapvetően figyelembe kell venni, én erre próbáltam például a beszédemben akkor kitérni.

A név szerinti szavazást is említette tisztelt képviselőtársam, hát én azt hiszem arról ismert vagyok, hogy a Házszabállyal kapcsolatban sokszor szoktam a Házban fölszólalni, hogy milyen alapon kérhet egy ellenzéki párt név szerinti szavazást egy kérdésre. Hát azért, mert a Házszabály lehetővé teszi ezt a dolgot, egyébként rendkívül lekorlátoztuk a név szerinti szavazások lehetőségének a kérdését, mert míg az előző parlamenten egyébként ellenzéki képviselőként, a Szocialista Párttal egyébként együtt, és a Szabad Demokraták Szövetségével együtt, akkor elég sok alkalommal alkalmaztuk ezt a fegyvert a parlamenti harcokban, és akkor korlátlanul lehetett alkalmazni, mert mindössze harminc aláírást kellett begyűjteni és magam is jól emlékszem rá , hogy jegyzőként ott ültem az elnök mellett, kezemben egy egész paksaméta aláírással felkészülve, hogy amikor lentről érkezik egy jelzés, hogy most, akkor nyújtottam át az elnöknek, hogy ebben kérünk név szerinti szavazást.

Tehát én azt gondolom, hogy kérem, értsék meg azt, hogy ezt ne kérjék rajtunk számon, hogyha már ennyire lekorlátoztuk, hogy egy törvényjavaslat esetében egy frakció egy alkalommal kérhet név szerinti szavazást az addigi korlátlan lehetőségek szerint, akkor hát ez a lehetőség hadd álljon már az ellenzék rendelkezésére, nem egy olyan eszköz, amit a kormányzó pártoknak a lehetőségeit megbénítaná vagy akadályozná őket bármiben is. Egyébként ez a magyar parlamentális demokráciának 1848 óta bevett gyakorlata, úgyhogy kérem szépen azt, hogy ezt vegyék figyelembe.

Egyébként úgy gondolom, hogy nem az elmúlt hat év demokráciájában alakult ki az a kórházi struktúra és az az egészségügyi struktúra, ami Magyarországon ma van, hanem az elmúlt évszázadban és évtizedekben alakult ki az a struktúra, minden egyes hibájával és bajával együtt, amit nagyon helyesen sorolt fel egyébként Bedő Tibor képviselőtársam, amikor megemlítette, hogy ezek milyen problémákat merítenek fel a kórházi struktúra, maga a kórházakban fennálló feltételrendszerek, amiket mindnyájan tudunk, akik ott dolgozunk, hogy milyen problémák adódhatnak minden területen a laboratóriumtól, különböző diagnosztikai eljárásoktól kezdve az aneszteziológián át egyéb feltételeken keresztül az, hogy nincsenek szakorvosi ügyeletek, én még olyanról is tudok, hogy szigorló orvos ad ügyeletet, vagy az, hogy összevonnak szakmákat, és egymástól teljesen távol álló szakmákban adnak ügyeletet még nagyobb kórházak esetén is, nemcsak kisebb kórházak esetén is, tehát ezeket valóban meg kell oldani, és ezek valóban komoly problémák.

Én alkotmányos jogsértést ennek kapcsán bármilyen feltűnő az ellenzéki képviselő szájából, még nem találtam. Én forgattam előlről-hátulról a törvényt, lehet hogy nincs igazam ebben, és akkor támadjanak kormánypárti képviselőtársaim, én igazából nem találtam alkotmánysértést ebben a törvényjavaslatban, ami lehet hogy csak az én szememet kerülte el. Vannak hibái én úgy gondolom számosan, de nem észleltem volna, hogy ilyen szempontból kellene nekem bírálnom, hogy ez alkotmányosság szempontjából nem megfelelő javaslat. Ez egy probléma megoldására tett kísérlet, ami nem biztos, hogy a legsikeresebb, de nem tartom én magamban alkotmányellenesnek, ettől persze még egyéb szervek, így az Alkotmánybíróság annak tarthatja, hogy mint arra elég felszólaló képviselőtársam hát utalt. Az biztos, hogy az egészségügy megérett egy reformra, én örülök, hogy a reform az elkezdődött, még az előző kormányzat alatt is elkezdődött ez a reform, örülök annak, hogy ez a reform folytatódik, nem biztos, hogy mindenben egyetértünk abban, hogy mit és hogyan kellene cselekedni. Mi egy másik megfontolást helyeztünk előtérbe, amit mi fontosabbnak tartunk, az hogy három alapvető szempont tehát, hogy nem ismétlem magamat csak fölsorolom, hogy az alapellátás, a szakellátás, szociális ellátás és egészségi ellátás szétválasztásának kellett volna megelőzni esetlegesen e kórházi struktúraváltást.

(17.00)

Lehet, hogy ebben mi tévedünk és rosszul gondoljuk ezt a kérdést, mi úgy gondoltuk, hogy ez lett volna a helyesebb útja a reformnak, de az biztos, hogy szükség van a reformra és az új megoldások keresésére, és lehet, hogy lényegesen radikálisabb reformokra is szükség van, és szükség lesz a későbbiekben, amelyek nagyon sok érdeket fognak sérteni. Sérthetnek orvosi érdekeket is természetesen, az egészségügyi dolgozók érdekeit is sérthetik, és sérthetik a lakosság érdekeit is. Azonban konstruktív ellenzékként nem mondhatunk mást, mint azt, hogy tudomásul vesszük azt, hogy az ország jelenlegi nehéz gazdasági helyzetében a kormányzatnak igenis el kell határoznia magát arra, hogy ezeken a területeken lépéseket tegyen, amely lépések nem mindig megfelelőek természetesen az ellenzék számára, de ezt kérem, hogy ne várják el tőlünk mindig, hogy mindenben megfelelők legyenek, de abban egyetérthetünk, hogy ezeket a lépéseket meg kell tenni, és ezekben a területekben továbblépést azt biztosítani kell. Nagyon megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)