Kökény Mihály (MSZP)

1996. május 29.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ez nem vitazáró szeretne lenni, tényleg néhány gondolatot szeretnék elmondani, de azzal szeretném kezdeni, hogy valóban szokatlan volt az a hangnem és az a mondanivaló, ami Trombitás Zoltán képviselőtársunk beszédét az előbb jellemezte. Én tényleg azt kívánnám magunknak, hogy bárcsak többször lehetne valóban ilyen konstruktív kritikát hallani ellenzéki képviselőtársainktól. Egyébként, tisztelt Országgyűlés, számítottam arra, hogy a szakmai nyomást gyakorló csoportok érdekei megjelennek szélesebb értelemben vett társadalmi és politikai érdekek köntösében pontosan ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása kapcsán. Ez nem meglepő, hiszen így van az egész világon, az egészségügyi szerkezetváltást súlyos konfliktusok kísérik, és ez ebben a vitában is tükröződik. Hadd jegyezzem meg, hogy délelőtt finn egészségügyi vezetőkkel találkoztam, és elmondták hallva az országgyűlési vita menetét , hogy előre rettegnek attól, hogy a következő két évben Helsinkiben az egyetemi kórház kapacitását 50 százalékkal kell csökkenteni, hogy mi lesz akkor, pedig tudjuk jól, hogy a finn lakosság egészségi állapota mennyit javult az elmúlt időszakban. Nem szeretném ezt folytatni, nem valamilyen magyar sajátosság az, hogy egy egészségügyi szerkezetváltás elkerülhetetlen, erre kényszerülünk. Néhány gondolatot engedjenek még meg. Van-e a kormánynak egészségügyi programja? Szeretném jelenteni, hogy van. 1994-ben elkészült egy elég részletes négyéves kormányprogram az egészségügyi ellátás fejlesztéséről, átalakításáról. 1995-ben készült el két változatban is a modernizációs program, amelyet itt képviselőtársaim "sárga könyv"-ként emlegettek, és minden ellenkező híreszteléssel szemben úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat már ezekben a programokban, mintegy előre vetítette az árnyékát. Ez a törvényjavaslat azonban nem tekinthető az egészségügyi reformnak, tévedés azt hinni, hogy ez maga a reform, nem, annak egyik eleme. Való igaz, hogy az átalakulás, az itt sürgetett intézménytanúsítással, minőségbiztosítással, a házi ápolás rendszerbe állításával, a finanszírozási technikák javításával lesz teljes, csakhogy ezek nem igényelnek törvényi szabályozást, és azért nem szerepelnek itt, ebben a törvényben, mint ahogy majd nem fognak szerepelni részleteiben a benyújtásra kerülő egészségügyi és egészségbiztosítási törvényekben sem, amelyekről természetesen nem feledkezünk el. Most mégis miért kell az ellátási kötelezettség mértékét törvénnyel szabályozni? Hadd idézzem fel ezzel kapcsolatban a korábban mondottakat. Azért tisztelt képviselőtársaim, mert az Alkotmánybíróság megsemmisítette a stabilizációs törvénynek azt a rendelkezését, miszerint az ellátási kötelezettség az önkormányzati finanszírozású egészségügyi intézményekben csak a társadalombiztosítási finanszírozás mértékig terjed, és terheli az egészségügyi intézménnyel rendelkező önkormányzatokat. Új törvényi szabályozás hiányában az 1990-es ellátási rend fenntartása automatikusan nem éledt fel, tehát keletkezett egy joghézag, és ezt a joghézagot nem lehet finanszírozási szerződéssel kitölteni, a tényleges ellátási kötelezettség tartalmát, terjedelmét törvénynek kell szabályoznia. Ezért került ide ez a törvényjavaslat minden bírált elemével együtt, mert nincs ennek a helyzetnek más alkotmányos megoldása.

(17.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő előrehaladt, ezért korlátoznám magamat, és csak annyit szeretnék megjegyezni Torgyán frakcióvezető úr vezérszónoklatának egy elemével kapcsolatban, sok tekintetben hivatkozott az orvosi kamarára. A Magyar Orvosi Kamara elnöke is többször kijelentette, hogy ő ugyan nem így gondolja az egészségügyi átalakulás menetrendjét, de ő sem tart orvosi munkanélküliségtől. Tehát én nem gondolom azt, hogyha mi sem gondoljuk ezt, az orvos és a kamara sem gondolja, akkor itt valamiféle ilyen fenyegetésről lenne szó, ahogy a törvényjavaslat indokolásában szerepel és elhangzott a miniszteri expozéban is, itt legfeljebb a 2-3 százalékát az orvosoknak érinti valamilyen mértékben az átalakulás, és lényegében arról van szó, hogy az orvosok egy része majd nem azon a klinikán és nem azon a kórházi osztályon dolgozik, mint eddig.

Végül engedjék meg, hogy arra reagáljak, hogy több képviselőtársunk, elsősorban ellenzéki oldalról arra utalt, hogyha ez a törvényjavaslat megvalósul, ebből törvény lesz és netalántán végre is hajtják, még ha módosító indítványokkal, kiegészített formában is, akkor az egy katasztrófát jelent a magyar egészségügy számára. Én hadd mondjam azt, hogyha nem lépünk és nem cselekszünk, akkor spontán átalakulások folytatódnak, amikor közvetett és pénzügyi eszközök hatására módosul majd az ellátórendszer, és én azt hiszem, hogy ez a megoldás nem vállalható, mert ez valóban nem vesz majd figyelembe regionális ellátási érdekeket, és ezért majd olyan intézmények is leállásra kényszerülnének, amelyek működtetését gazdasági szempontok ugyan, lehet, nem támasztják alá, de társadalmi érdeke, a betegellátás érdeke igenis alátámasztják.

Tehát itt ilyen változat, hogy nem teszünk semmit, ez nem igazi. Ez nem választható alternatíva. Köszönöm szépen. (Taps.)