Boross Péter (MDF)

1996. május 29.

DR. BOROSS PÉTER (MDF): Köszönöm elnök asszony. Tisztelt Ház! Alkotmányozunk, alkotmányról folyik a vita a magyar parlamentben. Olyan alaptörvényről, amelyet azt hiszem, eddig kétség sem merült fel népszavazásnak kell megkoronázni.Nagyon lényeges, hogy népszavazásnak kell megkoronázni. Tehát sokféle idea, ami elhangzott, sokféle álláspont, vagy a koncepcióban megfogalmazott mondat, mind-mind függvénye annak, hogy vajon helyeslésre talál-e az ország közvéleményénél, s az ország közvéleménye kellően felkészítve, megfelelő tájékoztatások alapján hadd mondjam ki nyugodtan, megfelelő propagandával mint érdeklődő, megjelenik-e majd az urnák előtt, vagy részt vesz-e egyáltalán abban a vitában, amit az alkotmány és annak jelentősége joggal igényelhet.

Én úgy hiszem, hogy e téren nagyon komoly problémákkal kell szembenéznünk. Az idő szorításában nagyon kevés kérdésre lehet csak kitérni.

De azt nagyon fontosnak tartom, hogy az a kérdés, hogy van-e alkotmányozási szükséghelyzet, más fogalmazásban, van-e alkotmányozási kényszerhelyzet. Itt különböző válaszokat váltott ki hírlapokban, de itt a parlamenti pulpitus mellett is. Én úgy hiszem, valójában nem ez az igazi kérdés. Az igazi kérdés az, hogy lehet-e így alkotmányozni. Az időnek ebben a szorításában szabad-e alkotmányozni, elérhető-e az a cél, hogy tényleg össztársadalmi kérdéssé váljon az alkotmány, ha 1997 júniusában ha jól tudom már népszavazásra kívánnánk bocsátani.

Itt több mértéktartás kellene, és újra kellene gondolni ezeket az időkereteket.

Tisztelt Ház! Nekem meggyőződésem anélkül, hogy részletesebben érvelhetnék emellett , hogy a visszafele számolásnak és számításnak az a módszere, miszerint most június végéig ezt a koncepciót már a parlamentnek el kell fogadni, aztán ennek megfelelő ütemezésében a normaszöveget; egy olyan koncepció esetén, amelyik kiemelkedő szellemi produktumnak tekinthető, és egyes kérdéseket nagyon egyértelműen szabályoz más területeken szövegrendszerében, a normaszöveg készítésénél elölről kezdődik majd a vita, mert úgy szerkesztetett és nagyon nehéz lett volna másként, ezt elismerem; nos, ilyen körülmények között szabad-e ilyen időhatárokat szabni?

Nem volna-e természetes és a belső demokráciafelfogás szempontjából üdítő az a gondolat, hogy arra a bizonyos népszavazásra 1989-ben kerüljön sor, a következő választás után. (Közbeszólás: 1999-ben.) '99-ben, bocsánat.

Mértéktartással: valamiféle olyan belső kényszertől vezérelve, hogy itt ezek a kitűzött időpontok mindenképpen tartandók, vajon nem kockáztatja-e a parlament ezzel a döntéssel egyáltalán az alkotmányozás sikerét és annak presztízsének megteremtését. Nem valamikor jövő év nyarára kellene-e ennek a széles körű társadalmi vita, propaganda, tájékoztatás, nagyon sokféle ismeretterjesztő előadás után a koncepciót elfogadni, és akkor kellene kezdeni a kiérlelt koncepció mellett a normaszöveg-készítést.

Itt alapkérdésekben is lehetnek viták. Áder János az egykamarás parlament mellett érvelt, és nagyon megfontolandó és nagyon józan, és nagyon határozott és nekem tetsző érveket hangoztatott. Én azonban nem tekinteném lezártnak ezzel ezt a vitát. Magyar jogtörténeti hagyományok, a területiség Magyarországon akkor, amikor ország nem is volt , a helyi autonómiák szerepe, a megyék szerepe az ország fenntartásában, a korona-felfogás. Nagyon sok minden olyan elem van, amelyet hagyományként, úgy hiszem legalább mégegyszer újra kellene gondolni. Természetesen senki nem gondolhat arra a bizonyos korporációs megoldásra, amelyik gyakorta felmerül, és annak egyáltalán feltételei nincsenek meg. De a területiség: az nem biztos, hogy maga mellett nem tudhatna érveket még, ha volna mód a vitára, hogy megnyugtatóbb döntés szülessen.

Tisztelt Ház! Én rendkívül fontosnak tartom itt felmerült a halálbüntetés kérdése. Nos bármily furcsa és tudom, hogy sokan berzenkednek ellene, hogy az emberi élet oly fontos, hogy az alkotmányban valamiféle védettséget vagy szabályozást kapjon. Azonban felvetem a kérdést: kell-e az alkotmánynak ebben a kérdésben állást foglalni oly módon, hogy az alkotmányból eredeztethető legyen? Például a halálbüntetés tilalma. Mert ebben az esetben azon a népszavazáson az a gyanúm nem az alkotmányról folyik majd a vita, hanem erről a nagyon kritikus kérdésről.

Ha már napirendre került, akkor úgy hiszem, az ilyen megfontolásokhoz idő kell, sok minden más tényezőhöz is. Mi eléggé megsértettük úgy hiszem a szakmai közvéleményt. Azt is figyelembe kell venni. Az előkészítés módjával hangsúlyozom mégegyszer a sok értékes gondolat ellenére nem érezzük a publikációkból azt a sajátos sértődöttséget, amelyik ugyan bezúdított 40 nap alatt különböző 800 észrevételt, de vajh' mennyit zúdított volna be és ezek egyeztetésére milyen időigény merülhetne fel joggal?

Bihari Mihály Torgyán Józsefnek adott válaszában az előbb arra utalt, hogy itt másféléves munka van, és ez a munka nagyon sok értéket képvisel én ezt akceptálom, elismerem és aláhúzom. De ehhez képest 40 napra kiadni vitára? Felvetem ismételten: vajon nem nagyvonalú kezelése-e annak a magyar közvéleménynek, amelyiknek legalább a szakmai részének kellett volna sokkal több alkalmat adni, hogy azt követően az ország egésze jobban rádöbbenjen arra, hogy nem akármiről van szó, hanem alkotmányozásról.

Tisztelt Ház! Felmerült a létszáma is a parlamentnek. Ez is nagyon komoly kérdés. Mennyi legyen? Nagyon határozott álláspont hangzott el, hogy kevesebb legyen. Az ég óvjon bennünket, hogy emellé odahelyezzük, hogy mert így olcsóbb. Mert hisz az nagyon jó érvanyag bizonyos közvélemény, rétegek megnyerésére. Azonban a probléma az, hogy jelenleg is a képviselők megfelelő szakmai háttér nélkül tevékenykednek, és bizony nagyon erősíteni kellene és ez korántsem olcsó, főleg ha kevesebb a képviselő , hogy a szakmai tanácsadás pénzügyi fedezetei rendelkezésre álljanak. Még számtalan kérdést vethetnék fel, amivel szemben nem elvi kifogásom van nekem, hanem vitakérdésnek tekinteném még, mégpedig időigényes és megfontolt, és elfogultságmentes vitakérdésnek. Mégegyszer aláhúzva, népszavazás dönt az alkotmány ügyében, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, egyéni meggyőződésekhez való ragaszkodás során is. Nem hinném, hogy nagyobb kudarc érhetné Magyarországot, vagy a magyar parlamentet, mintha érdektelenségbe fulladna például az alkotmány ügyében tartott népszavazás. Az a szokás, hogy a következő periódus után kerüljön sor, úgy hiszem pedig olyan, a jogrendben történő, a jogrend ismeretében történő olyan elmélyülésről adna tanúságot, amiről nem kellene lemondani a jelenlegi parlamentnek is. Persze együttműködés van.

Tisztelt Ház! Moratórium is van. A moratóriumhoz pedig rendkívüli érdekek fűződnek. De pusztán a moratórium ténye miatt van sodródás olyan kérdésekben is, amiben nincs egyetértés. Bizony ez a moratórium ez nemes gondolat volt és bízni lehet abban, vagy bízni kellene abban, hogy egészen 1998-ig fennáll, hisz nincs is olyan kényszerhelyzet, ami miatt nem állna fenn. Nemes gesztusnak tekinthető. Nem volna jó ezt fölrúgni, és bizony azok a néha elhangzó 72%-os többségre való türelmetlen utalások nem tesznek jót, legalábbis az én kedélyállapotomnak nem.

(10.30)

De én biztos vagyok benne, hogy kormányzati oldalon sem támogatódnak olyan álláspontok, amelyek hát kvázi fenyegetésként némelykor erre utalásként elhangzanak.

Ami a témát illeti, és úgyszólván valóban távirati stílusban. Tisztelt Ház! Szerepel a kormányról, kormány és közigazgatás címszó alatt egy fejezet, amelyiknek a) pontjában van egy sajátos fogalmazás, mégpedig: "A kormány az Országgyűlés ellenőrzése mellett meghatározza és megvalósítja az állam politikáját." Nem pontosan így fogalmaznék. Magam részéről ezt úgy fogalmaznám és későbbi normaszövegbe tördelésnél is , hogy a kormány az alkotmány, a törvények és az országgyűlési határozatok keretei között megvalósítja az állam politikáját, vagy esetleg egy más kifejezést. És ugyanakkor az Országgyűlés ellenőrzi a kormány munkáját. Úgy hiszem, nem kell aláhúznom, hogy van némi értelmezési különbség a kettő között, és kapcsolódik a kormány mozgásteréhez.

Hölgyeim és Uraim! 1990-ben én felvetettem, hogy legalább két évre, '91 végéig rendkívüli felhatalmazás kellene a kormánynak a rendszerváltoztatás gyorsítása érdekében. Úgy hiszem, fogalmazhatok úgy, hogy kapásból került elutasításra ez a gondolat. Valóban, ma már nem aktuális. Ennyi esztendő után nem az.

A kormány mozgástere azonban egy rendkívül lényeges kérdés, és alkotmányba ennél precízebb szabályozást igényel. Ezt nagyvonalúan kezelni, úgy hiszem, a szövegezésben sem lehet. A koncepcióból nem derül ki, hogy majd normaszöveg-szerkesztésnél mit lehet itt szabályozásként szerepeltetni, de biztos, hogy vita lesz. Az azonban nem lehet vitás, hogy Magyarország egy parlamentáris köztársaság, és ebben a parlamentnek meg kell adni azt a domináns szerepet, amelyik tulajdonképpen az állam politikáját kifejezi, meghatározza, kereteket szab, szabályozza, és a kormány e keretek közepette működhet csak.

A kormány végrehajtó szervezet, ugyanis nevében is benne van, hogy végrehajtó szervezet, tehát mikor konstruál és mikor végrehajt elkerülhetetlen az előbbi elem is , valamilyen szerepet kell, hogy kapjon. Úgy hiszem, még nagyon sok vitát fog kiváltani majd a normaszöveg szerkesztésénél.

Szerepelnek itt olyan mondatok, hogy a kormány miniszterelnökből és miniszterekből áll, ha jól tudom, ehhez hasonló fogalmazásban. Hölgyeim és Uraim! Ne állítsunk itt fel olyan korlátokat, amelyekre az égvilágon semmi szükség nincs, akkor majd megint kezdődik a vita, hogy kell-e miniszterelnök-helyettes. Egy alkotmány ne zárja ki a kormányalakításnak ezt a módszerét, és szabad legyen hangsúlyoznom, a dolognak van ezért némi gyakorlati jelentősége is. Mégpedig a következő: koalíciós kormányok lesznek várhatóan az elkövetkezendő időben, remélhetőleg a jelenleginél több párt összetételéből. Ebben az esetben a pártvezetők bevonása a kormányba meghatározott sarzsival, miniszterelnök-helyettesivel, ami nem zár ki tárcavezetést; az egyeztetést a kormányon belül az úgynevezett szűkebb kabinet keretébe helyezi.

Nem hiszem, hogy részleteznem kell, hogy mennyire rossz gyakorlat, amikor a kormánymunkával kapcsolatos egyeztetést kívülről diktálják, vagy provokálják, esetenként. Itt egy szóról van szó csupán, de ez nagyon sok mindent kedvezően változtathatna meg. Ha valaki elmélyül, tárgyilagosan elmélyül napjaink gyakorlatában, talán felismeri azt, hogy az a mondat, hogy miniszterelnök-helyettes is lehet, az talán nem felesleges.

A konstruktív bizalmatlansági indítvány rendszerét nagyon helyesen fenntartja a koncepció, mégis arra kell utalnom, hogy bizonyos határesetekben talán ez kiegészítendő. Igen, a miniszter sorsa a miniszterelnöktől függ, alapelv mellett, és e modell fenntartása mellett lehetnek olyan szélsőséges esetek, amikor azonban nem lehet tétlen a parlament a miniszterelnöki szándékkal szemben sem. Tehát adódhat olyan helyzet, súlyos alkotmánysértés, vagy sok minden más esetében, amikor a parlamentet azért nem lehet megfosztani attól a jogtól, hogy a miniszterrel szemben is felléphessen, mert a miniszteri felelősségnek különben az égvilágon semmi tartalma nincs. Tudjuk, hogy ez jelenleg is probléma, tehát itt legalább szélsőséges esetben, a jelenleg kialakult rendszertől valamiféle eltérés mindenképpen indokolt lenne.

Ha a kormány ellenőrzése a parlament feladata, akkor azért még egy kérdést feltennék, mégpedig a kormány munkájának az ellenőrzése ahhoz kapcsolódik, hogy a kormány munkája nyomon követhető-e. Nagyon lényeges kérdés, vajon a kormány szuverén módon dönthet-e arról, hogy döntéseit mi módon rögzíti és teszi utólag ellenőrizhetővé, vagy pedig azért mégis kell valami kötelezettséget vállalni azért többek között, például a miniszteri felelősség elbírálása szempontjából is, ha a parlament ellenőrzési munkája során ezt indokolttá tették , hogy tehát a kormányüléseken elhangzottak vagy a kormányülésekről valami dokumentációnak születni kell.

Abszolút szóbeliség, ami jelenleg kialakult, és úgy hiszem tartósan nem védhető. Hangsúlyozom, alkotmányos szempontból kizárólag a parlament ellenőrzése az, ami itt megfontolandó.

Ehhez a kérdéshez tartozik a közigazgatási kérdéskörben amit ki kell emelnem , hogy jelenleg folyik a közigazgatási reform. Valami reformmunkálatok folynak, tudomásom szerint még a kormány nem tárgyalta, de ilyen előkészületek vannak, személyemmel is tárgyalt az illetékes kormányhivatali vezető.

A közigazgatási reform kérdésköréről. Joggal vetődik fel, hogy ez a párhuzamosság, ez így célszerű-e. Valóban a közigazgatás egyetlen eleme nem illik az alkotmányba, valóban a kormány az, amelyik a közigazgatás szervezett rendszerét szuverén módon meghatározza, s felteszem a kérdést, hogy : elyes-e. Az az én válaszom, hogy nem helyes. Vannak olyan kérdések a közigazgatási körben, amelyek alkotmányos szabályozást igényelnek. Most ismét az időre utalok, ha volna idő, akkor ezek a különböző koncepciók más szinten folyik az alkotmányozás, más szinten a közigazgatási reform talán összetalálkoznának, és itt is értelmes mondatokban, gondolatokban lehetne megegyezni. Megegyezni olyan kérdésekben, amelyekben jelenleg már az elhangzott hozzászólások alapján is egyezség nincs.

Szerepel a Közigazgatás fejezetben a Közigazgatás alapelvei című, több francia bekezdéses felsorolás. Kiegészíteném a köztisztviselők jogait, kötelezettségeit és felelősségét tartalmazó francia bekezdéssel. Miért? Hölgyeim és Uraim! A közigazgatás és a köztisztviselő szorosan összefügg. Sokszor merült fel a kérdés, hogy szétesik a közigazgatás, elmennek az emberek. Felelősséggel kijelentem: a magyar közigazgatás, amelyiknél a köztisztviselői étosz egy komoly szabályozóerő volt, az 1950-es években tönkrement és azóta se állt helyre.

Alkotmányos feltételeket is kell teremteni, már csak ezért is, hogy legyen világos az illetékesek előtt: a közigazgatás az egy ország civilizációs nívójának a mércéje. Abban nem az számít, hogy tízezerrel kevesebb vagy több köztisztviselő van. Némelykor arra utal ez a kérdés, hogy bizony a hozzáértéssel elég rosszul állunk, mert: "Legyen olcsóbb a közigazgatás..." kezdetű mondat hangzik el, tízezer fős elbocsátással alátámasztva, miközben nem tudjuk a közigazgatást és a köztisztviselői munkakövetelményeket, ebből adódó személyi követelményeket megfelelő szintre emelni.

(10.40)

A köztisztviselőket erősíteni kell, a köztisztviselőket védeni kell, a köztisztviselőnek törvényt kell végrehajtani, és más befolyás nem érvényesülhet. Meg kell már érteni a hatalmi szervezetek közti különbséget. Amikor egy önkormányzati testület arról dönt, hogy hol építsen utat, ettől teljesen függetlenül kell egy közigazgatási hatósági engedély, hogy milyen körülmények között, milyen normák szerint, hogyan, miként lehet azt az utat megépíteni. Ha ez a kettő összekeveredik, akkor nagyon nagy baj van. Némelykor érezhető ilyen presszió a köztisztviselőn, amiért az egységes jogalkalmazás sérül országszerte és teremt jogbizonytalanságot. Ezért civilizációs nívó ez.

Fel kell vetnem egy kérdést, bár most már valóban nincs sok időm, pár percem, ez pedig olyan kérdés, amit én tudom, hogy így nem szabad felvetni. Jó volt-e a járási közigazgatás megszüntetése? Ez a kérdés. Helyes dolog-e, hogy a községi igazgatás mellett, mint elsőfok, a megyeszékhely tölt be másodfokú funkciót, és nemcsak azt.

Jó volt-e a kisvárosok elszegényítése onnét elvont hivatalok nagy számával? Vajon ideális településhely szempontjából is, nem kérdés ez. De nemcsak azért. Másodfokra húsz kilométert megtenni, vagy nyolcvanat, az nem mindegy. A járási közigazgatás, és most senki ne önkormányzatra gondoljon, közigazgatásra. Ön betöltött egy funkciót, amit a 70-es években megszüntettek. Jó dolog-e a közigazgatásnak, a másodfoknak ez a mérhetetlen távolsága az elsőfok ügyintézésétől? Vajon itt számít-e, ha valaki azt mondja, hogy másfél milliárddal többe kerül, vagy ennél sokkal fontosabb értékek teszik jogossá a kérdés felvetését?

Tisztelt Ház! Itt ebben az anyagban szerepel a községi és a városi önkormányzat létrehozási joga. Azt hiszem, ezt csak alá lehet támasztani. Nem értem egész pontosan, és ismét az időigényre utalok. Fővárosi, kerületi és területi önkormányzat, magyarul a megyék eddig párhuzamosan folyó reformkérdéskörét érinti. Hol ez a reform? Alkotmányt szerkesztünk, ebben a koncepcióban utalás történik egy párhuzamos munkára, ez a párhuzamos munka még azt hiszem senki előtt nem ismeretes, és itt merül fel egy régi jó elmélet ami nem elvetendő és dobandó ki az ablakon , a megye, a többszáz éves megye és hagyományaink iránti tisztelet; ez is alaposan megfontolt mondatokat igényel.

Tisztelt Ház! Én önként vállalt időkorlátozásom befejeztével egy dologra vagyok kénytelen már csak a figyelmet felhívni: ez a kistelepülési önkormányzatok és a kistelepülések védelme.

Egy alkotmányos alapelv a gyengék védelme, általában. Ha a magyar állam-, illetve igazgatásszervezetben van az a gyenge kistelepülés, amelyiket kötelező társulásnak akarnak kitenni, amiről én úgy hiszem, hogy egyáltalán nem helyes dolog, hisz a kötelező társulás mögött egy iskolakörzetesítés is meghúzódhat nemcsak körjegyzőség, ezért nagy-nagy fenntartással kezelném. De hogy az alkotmányba kifejezetten hangsúlyt kapjon, a nálunk évtizedek óta tartó centralizációs törekvések ellensúlyként, az a különös védelem, amivel a kistelepülések és önkormányzatisághoz való jogukat védi, azt hiszem nem lehet kétséges. Sajnálom, hogy többre nincs időm. Köszönöm. (Taps.)