Kiss Péter (MSZP)

1996. május 29.

KISS PÉTER (MSZP): Onnan kell beszélni? Igen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Az alkotmánykoncepció szociális részét áttekintve méltán támad hiányérzete a legtöbb olvasónak. Kétségtelen, hogy óvakodnunk kell minden olyan megfogalmazástól, amely olyan illúziót kelt, mintha csupán állami elhatározás kérdése lenne egy adott alapjog teljes körű érvényesítése. Gondolok itt például a munkához való jogra, amely ma nyilvánvalóan nem jelenti a teljes foglalkoztatás állami kötelezettségvállalását. Ebből azonban nem következik, hogy szociális jogokat ki kellene iktatni az alapvető jogok rendszeréből. Ehelyett arra kellene törekedni, hogy biztosítsuk az intézményi garanciát.Ennek az a lényege, hogy a voltaképpeni alapjog deklarálását követően az alkotmány meghatározza a szóban forgó alapjog részjogosítványait, amelyek jogintézményként biztosítják az átfogó jog érvényesülését. Egy példával élve: a szabad foglalkozás megválasztása alapjog, s ennek részjogosítványaként, azaz intézményi garanciájaként lehet megfogalmazni az állam közoktatásban jelentkező feladatait, a munkahelyteremtő programokat, a munkaerő-közvetítést, az átképzés támogatását és így tovább. Ezzel a módszerrel fogalmazható meg a munkához való jog is, mivel az így tekintettel a részjogosítványokra a munkavégzés lehetőségének intézményrendszerét jelenti. Ezzel a szabályozással, ezzel a szabályozási móddal tehát pozitívan megválaszolható az az ellenvetés, hogy a gazdasági, szociális és kulturális jogoknak nincs helyük a normatív igényű alkotmányban.

A másik kérdés, amiről szeretnék itt szólni és egyben a kormányzat álláspontját is közvetíti a személyes véleményem , az érdekegyeztetés rendszerével kapcsolatos. A tervezet mai formájában nem említi az állam érdekegyeztetési kötelezettség, illetve az érdekegyeztetés intézmény feltételeit. Erre a hiányosságra igen sokan rámutattak a vitában, különösen a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseletek szorgalmazzák ezt, és egyebek mellett az Érdekegyeztető Tanács május 23-ai ülésén ki is fejtették, hogy az érdekegyeztetés közjogi megalapozásának erősítése érdekében az alkotmány térjen ki az érdekegyeztetésre is.

A korábbi tervezet egy triparti-felépítésű gazdasági és szociális tanács felállítására tett javaslatot, amelyből azonban nem derült ki, hogy az mennyivel lenne más, mint az Érdekegyeztető Tanács. Valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy a szociális partnerek nem tudták értelmezni a tervezett gazdasági és szociális tanács szerepét, és különösen annak viszonyát az Érdekegyeztető Tanácshoz. Ez a fajta bizalmatlanság azonban nem jelentheti azt, hogy az érdekegyeztetés ne kerüljön megemlítésre az új alkotmánykoncepcióban.

A kormány álláspontja szerint szükséges, hogy a kormány felelősségi körébe tartozó kérdésekben a társadalmi partnerekkel való érdekegyeztetés kötelezettségét és annak célját az alkotmány rögzítse. Tartalmazza továbbá az alkotmány, hogy a munkavállalók teljes körét érintő általános érdekegyeztetésen túl, az egyes munkavállalói rétegek például közalkalmazottak, köztisztviselők tekintetében önálló érdekegyeztetésre is sor kerüljön. Az érdekegyeztetés nem tekinthető önmagában egyszerűen a civil szféra ügyének, hiszen az érdekegyeztetés hatással vall a kormányzati döntéshozatalra, a törvény-előkészítésre, törvényjavaslatokra is, ebből következően az érdekegyeztetés nem választható el az állami kötelezettségektől.

A szociális partnerekkel lefolytatott kormányzati egyeztetések és itt gondolok nemcsak erre a kormányzati ciklusra, a megelőző évekre is jelentősen hozzájárultak a társadalmi stabilitás megőrzéséhez. Ezt a stabilitást kívánjuk védeni akkor, amikor meg akarjuk akadályozni, hogy az érdekegyeztetés kötelezettsége függjön a különböző politikai felfogást képviselő kormányok gyakran eltérő gyakorlatától, felfogásától, s ahogy ezt a szférában is tapasztaltuk például Bulgári esetén a megelőző években.

(8.10)

Az eddigi viták még nem foglalkoztak azzal a feltételezhetően ugyancsak nagy polémiát kiváltó kérdéssel, hogy konkrétan milyen megfogalmazás kerüljön be az alkotmányba e kérdésben. Érthető, a vita egyelőre a lenni, bent lenni vagy bent nem lenni kérdésre koncentrálódott. Később azonban pontosan meg kell fogalmazni, mi szerepeljen az érdekegyeztetésről az alkotmányban, és ennek helyét és ki kell jelölni, például a jogrendszerről szóló fejezetben, mint az állam jogalkotási önkorlátozása, vagy az önkormányzatokról, köztestületekről, illetve az állampolgárok gazdasági, szociális érdekképviselethez való jogáról szóló részben lehet.

Úgy vélem, ennek részleteibe még korai lenne belemenni. Annyi azonban talán már most is leszögezhető, amennyire helyeselhető, hogy az alkotmány rögzítse az országos érdekegyeztetés alkotmányos alapjait, tulajdonképpen azt, amit az állam nem támadhat meg, annyira helytelen lenne, ha egy túlságosan részletező szabály más alapjogokat hogy példákat említsek: az Országgyűlés vagy kormány hatáskörét, illetve jogalkotási eljárást sértene. Leghelyesebb az volna, ha a nemzetközi munkaügyi szervezet 144. számú egyezményéhez hasonlóan, azt a követelményt rögzíteni, az alkotmány, hogy az országos szinten hatékony tanácskozásokat folytassanak a közhatóságok, a munkaadók és a dolgozók szervezetei részvételével. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)