Torgyán József (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az 1989-ben indult társadalmi-politikai rendszerváltás torzulásai miatt az elmúlt években olyan tulajdonlási, médiahatalmi feszültségek és egyensúlytalanságok alakultak ki Magyarországon, hogy a hosszú távra tervezett alkotmány készítése nem lehet alkalmas a mai viszonyok között. Ezeket az egyenlőtlenségeket a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint először meg kell szüntetni, és csak utána lehet ráalapozni a társadalmi viszonyokra egy új alkotmányt. Ha azonban már egyszer megindult az alkotmányozás folyamata, akkor a Kisgazdapárt véleménye szerint arra kell a hangsúlyt helyezni, hogy a szélesebb társadalmi tömegek nyilvánossága előtt vitassuk meg az alkotmányozás alapkérdéseit, és ezzel az évtizedek óta elhalt közjogi tudást újraélesszük Magyarországon. Szemben tehát a kormányzó pártok gyorsított alkotmányozási szándékával, a Kisgazdapárt egy mélyen futó és szélesen hömpölygő alkotmányozási folyamat híveként igyekszik szélesebb mederbe terelni ezt a folyamatot. Ebben a szándékában sok száz civil szervezet véleményére is hivatkozhat. A magyar társadalom tehát az átmenet eltorzulása miatt súlyos válságba került az elmúlt évek során, és e válságból kilábalásra a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az alkotmányos demokrácia modelljei közül az egyközpontú és erős végrehajtó hatalom lenne szükséges, vagy egy erős prezidenciális, köztársasági elnöki kormányformával ebben az esetben természetesen rendkívül jelentős mértékben le kellene szűkíteni a miniszterelnöki hatalmat- , vagy pedig egy erős miniszterelnöki hatalommal, egy kancellári típusú miniszterelnöki hatalommal. Természetesen mindkét esetben az alkotmányos alapjogokat és azokat az alkotmányos kereteket, amelyek megszabják a prezidenciális köztársaság, illetőleg a kancellári típusú miniszterelnök cselekvésének mozgáskörét úgy kellene behatárolni, hogy az mindenki számára világos és félreérthetetlen legyen. Ebben a körben ki kellene terjeszteni a népszuverenitással kapcsolatos alkotmányjogi rendelkezéseket is, és ebben az esetben biztosított lenne a valóságos és többpárti parlamenti demokrácia szabályozottsága Magyarországon.
Legyen szabad rámutatnom arra, hogy az elmúlt évek tapasztalatai a Független Kisgazdapártot meggyőzték arról, hogy az Országgyűléstől független és közvetlenül a nép által választott államfő széles, prezidenciális hatalma, a válságból való kikerülés érdekében a legmegfelelőbb államformát eredményezné. Miután azonban ez a kérdés úgy tűnik, a többi párt álláspontja szerint eldőlt, ezért engedjék meg, hogy a jelenlegi keretek között fejtsem ki a Kisgazdapárt álláspontját.
Amikor a koncepció tartalmi kérdéseinek taglalására rátérek, hadd jelezzem a Kisgazdapárt részéről az alkotmány eddigi előkészítésének módjával kapcsolatban megfogalmazott alapvető kritikát. Ez az előkészítés ugyanis a nyilvánosság háta mögött folyt, és hadd emlékeztessem arra igen tisztelt képviselőtársaimat, hogy éppen ezért a Független Kisgazdapárt az alkotmányozási folyamat kezdeti szakaszában nem is vett részt, hanem követelte, hogy a civil és egyéb szervezeteket vonjuk be az alkotmányozási folyamatba, hiszem alkotmányozni nem hat vagy jelenleg hét pártnak kell, és nem lehet megengedni, hogy az egész alkotmányozás folyamata hat vagy hét ambiciózus országgyűlési képviselőre szűküljön le. Egyértelmű tehát, hogy a társadalmi és a civil szervezetek kirekesztése az alkotmányozási folyamatból rendkívül súlyos sérelme az alkotmányozási folyamat kezdetének, szerintünk megbénítja az egész alkotmányozási folyamatot.
Igaz, hogy később nyilvánosságra hozták a kész alkotmánykoncepciót, azonban a társadalom szélesebb körei ehhez már nem képesek érdemben hozzászólni, így félő, hogy ismét csak egy papíralkotmányunk lesz, nem pedig egy valóságos alkotmány, olyan alkotmány, amely egy, a teljes társadalomra kiterjedő alkotmányozási folyamat eredményeként jött létre. Ez sajnos, a Kisgazdapárt álláspontja szerint, lehetővé teszi a későbbi tetszőleges értelmezését az alkotmánynak, és miután ebben eddig is döntő szerepet a szűk hatalmi érdekkörben mozgó médiák határozták meg, ilyen módon tehát az egész alkotmányos rendünk egy szűk médiahatalom rendelkezésére fog állni.
Ezek után konkrétan, az egyes alkotmányjogi rendelkezések tervezett tartalmához a következő megjegyzéseket, illetőleg módosító javaslatokat kívánom fűzni.
"Az állampolgárság" című részhez. A Független Kisgazdapárt megítélése szerint, az állampolgárság honosítás útján történő megszerzésénél a magyar származásúak kedvezményes elbírálását a koncepciónál sokkal erősebben kell előírni. A határainkon túl élő több millió magyar ember ugyanis korábbi nemzetközi szerződések következtében vesztette el állampolgárságát, és ezeknek újbóli magyar állampolgárrá válását sokkal szabadabban kellene lehetővé tenni, mint az a jelenlegi kormányzati elképzelésekben él.
(8.20)
Különösen sürgetővé teszi ezt az a körülmény, hogy erősen fogy a hazai magyarság száma és most nem akarom részletezni ebben a jelenlegi kormányzat intézkedésének felelősségét , de kétségtelen, hogy a koncepcióban a magyar származásúak honosítására két, meglehetősen lagymatag, kedvezőbb feltételek biztosíthatók megfogalmazása helyett sokkal bölcsebb lenne, a magyarság erőteljes támogatását ide beilleszteni.
Javaslatunk a kifogásolt szövegrész helyett az, hogy a magyar származásúak számára a honosítást a lehető legkisebb formalitások megkövetelésével és a legrövidebb idő alatt kell biztosítani.
"Az emberi és állampolgári jogok" részhez. Az emberi jogok és az állampolgári jogok tisztább elhatárolásához való koncepcionális kiindulás helyes törekvés, de végiggondolandó tekintettel arra, hogy a hazánk határain kívül élő ötmillió magyar döntő része nem magyar állampolgár- , nem lenne-e helyes, ha bizonyos alapjogokat, az állampolgáron túli személyi körből csak a magyar származásúaknak juttatnánk, és a minden emberre kiterjedő alapjogok már a harmadik, a legszélesebb kategória lenne. Itt utalok a német és a spanyol alkotmányozási szabályozásra. Tehát az én javaslatom a német és a spanyol alkotmányos rendhez közel álló megoldás lenne; tehát lenne egyrészt az állampolgárságon járó jog, másodikként lenne a magyarsághoz tartozás joga, és végül a harmadik kategóriába tartozna az emberi jogokon járó alapjog. Tehát e három kategória szerintem a mi viszonyainknak sokkal inkább megfelelne, mint ahogy azt a jelenlegi koncepció tartalmazza. Ugyanis ennek révén az új alkotmány nemcsak a szűkebb körben vett magyar államalkotmány lenne, hanem ennél sokkal szélesebb körben átfogó fogalomra terjedne ki, az egész magyar nemzetre, és ez épp az előbb említett rendelkezések, tehát a nemzetközi rendelkezések következtében elveszett sok millió magyar állampolgárra tekintettel a mi viszonyainknak sokkal inkább megfelelő szabályozás lenne.
Megfontolandónak tartom, ez a következő témakört illető elgondolása a Kisgazdapártnak, hogy az emberi méltóság sérthetetlenségét ne mint alapjogot, hanem mint alkotmányos célkitűzést fogalmazza meg az alkotmány.
Most miért van erre a különbségre szükség? Miért hívja fel a Független Kisgazdapárt a tisztelt Ház figyelmét erre a disztinkcióra?
Ez a követelmény ugyanis sokkal absztraktabb szinten helyezkedik el, mint a tényleges alapjogok, és így a normatív iránymutatás nagyon kevés ahhoz, hogy egyedi ügyekben alkotmányos panaszt vagy egyéb alkotmánybírósági eljárást lehessen kezdeményezni. A normatív tartalom hiánya miatt ez egy biankó csekk az Alkotmánybíróság kezében, amely túlzottan nagy hatalmat tud adni számára a törvények megsemmisítésénél.
Ennél a problémánál kell kitérni arra, hogy a magyar Alkotmánybíróság épp az emberi méltóság sérthetetlenségének formuláját használta fel az elmúlt években egy saját maga által létrehozott alkotmányos alapjog, az úgynevezett általános személyiségi jog kinyilvánítására. Ennek kapcsán azután azt a jogosítványt vindikálta magának, hogy ebből az anyajogból a későbbiekben önmaga olvaszthasson ki további alapjogokat. Ez az eljárása a legmélyebben sértette azt az elvet, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmány őrzésére rendelt szerv, és az alkotmányozás nem őt, hanem a magyar népet és az általa választott Országgyűlést illeti meg. Ezen eljárásából következett azután a híres-hírhedt láthatatlan alkotmány koncepciójának kimondása, amelyre már oly sok hivatkozás történt e Házban, amely szerint az alkotmánybírákat ténylegesen a saját, korábbi döntéseikkel létrehozott láthatatlan alkotmány köti és nem Magyarország írott alkotmánya. Hogy ez a világon mindenhol szemben áll az alkotmánybíráskodás eszméjével, azt tanúsíthatja a német Alkotmánybíróság közelmúltban hazánkban tartózkodott elnöknőjének kijelentése is, aki a Heti Világgazdaság című lapban adott interjújában élesen elutasította a láthatatlan alkotmány koncepcióját.
Mindezek fényében, a Független Kisgazdapárt nevében javaslom, hogy a valamikor létrehozandó új alkotmányban vegyük fel az alapjogi rész végén, egy külön paragrafusban annak kimondását, hogy a magyar Alkotmánybíróság kötve van az alkotmány szövegéhez és új alapjogot csak az arra illetékes Országgyűlés állapíthat meg, alkotmány-módosítási eljárás keretében. Csak ennek kimondásával maradhat meg Magyarország az alkotmányos jogállam keretei között, különben, igen tisztelt képviselőtársaim, ez az egész alkotmányozási folyamat nevetségessé válik, mert ha az Alkotmánybíróság, a láthatatlan alkotmány kapcsán bármikor gyökeresen más álláspontra helyezkedhet, mint amilyen alkotmányt esetleg a tisztelt Ház fog majd népszavazással megerősítetten létrehozni, akkor én úgy gondolom, hogy néhány alkotmánybíró fölé helyezkedhet az egész magyar nemzetnek, ez pedig semmiképpen nem kívánatos és különösképpen nem jogállami.
A következő alapjogi résznél érintenünk kell az élethez való joggal való kapcsolatban a halálbüntetést kérdését. Ez olyan fontos kérdés, hogy nem lehet megkerülni ennek alkotmányszintű szabályozását. Az alkotmány elfogadásának népszavazással megerősítése komédiává válik, ha a vitatott kérdéseket, mint ezt is, hallgatólagosan kívánják eldönteni az új alkotmány készítői, és e kérdés rendezését kihagyják az alkotmányból.
Immáron öt teljes év telt el a büntetési rendszer legsúlyosabb büntetésének, a halálbüntetésnek az 1990. decemberi alkotmánybírósági határozattal megszüntetése óta. Az elmúlt években többször is felmerült a közvéleményben és a szakmai körökben annak kérdése, hogy indokolt volt-e megszüntetni a halálbüntetést, vagy ezzel szemben a '89 utáni átmenet és a szovjet blokk összeomlása utáni kaotikus, kelet-európai állapotok körülményei közepette egy jó ideig még szükség lett volna a halálbüntetés elrettentő erejének fenntartására, a bűnözés növekedésének megállítása céljából.
Bizonyára valamennyien emlékeznek tisztelt képviselőtársaim közül arra, hogy a halálbüntetés megszüntetése előtti hónapokban az erre törekvők fő érve az volt, hogy a halálbüntetésnek semmilyen visszatartó ereje nincs a gyilkosok megfékezésében, és állították, hogy a világ egyetlen országában sem növekedett a legsúlyosabb bűnesetek száma a halálbüntetés megszüntetése után. Talán gyanakodnunk kellett volna, hiszen a sokak számára a legdemokratikusabb országban, az Egyesült Államokban is arra jutottak, a halálbüntetés megszüntetése után felszökkenő gyilkossági adatok többéves ismerete fényében, hogy ismét bevezették a legtöbb tagállamban a halálbüntetést. Ma az 50 tagállamból 37-ben állították vissza a halálbüntetést, de a rendszerváltás nehéz feladatai között hajlamosak voltunk hinni a tömegmédiumokban egyeduralkodó véleménynek, a halálbüntetés eltörlésének érve mellett. Ehhez képest súlyosan kellett csalódnunk, mert a magyar bűnügyi statisztikák szerint a halálbüntetés 1990. decemberi eltörlése után hirtelen 50%-kal emelkedett már a következő évben a szándékos emberölések száma, és ezen belül is az előre kitervelten, illetőleg különösen kegyetlen módon elkövetett, minősített esetek száma, az összes szándékos emberölés egyharmadára felugrott, míg korábban elenyésző volt ezek száma
(8.30)
Ez az 50 százalékosan magasabb arány azóta is töretlenül létezik a magyar bűnügyi statisztikák szerint, ami abszolút számokban azt jelenti, hogy az eltörlés előtti kétszáz körüli gyilkosság helyett, évente 300-320 embernek kell gyilkosság áldozatává válnia. Az elmúlt öt évben könnyen kiszámítható félezernél is több embernek kellett azért szörnyűséges körülmények között meghalnia, mert a tömegmédiumok által támogatott szociálliberális szakértők tévesen prognosztizálták a halálbüntetés eltörlésének kihatásait.
Különösen elgondolkodik az ember akkor, ha tudja, hogy a '70-es évektől már ritkán ment fel a ténylegesen végrehajtott halálbüntetések száma az évi ötre, és ez a '80-as évek végére már alig egy-két végrehajtott halálbüntetésre csökkent le. Mégis a halálbüntetéssel fenyegetettség mellett, ez a szórványos végrehajtás is a legbrutálisabb gyilkosságok esetén elég volt arra, hogy évente, száznál több esetben visszatartsa a megrögzött bűnözőket a nyilvánosságoktól. Nyilván nem egy helyes hivatkozási alap, mert nem lehet ezt a kérdést statisztikák alapján eldönteni, de legyen szabad mégis arra hivatkoznom ha már egyszer a visszatartó erőről beszélünk a halálbüntetés körében, hogy ez létező erő e vagy nem létező , hogy a statisztikai adatokból mégiscsak kitűnik, hogy évente gyakorlatilag az elmúlt öt évre kivetítetten maximum végrehajtottak volna tíz halálos ítéletet, és ezzel meg lehetett volna menteni több mint ötszáz becsületes, tisztességes magyar állampolgárt, akit kegyetlenül meggyilkoltak, mert esetleg a törvényalkotók nem figyeltek fel arra, hogy a szociálliberális sajtó milyen helytelen irányba döntötte el a halálbüntetés kérdését.
Az általam elmondott adatok ismertek az ügyészségek berkeiben és a Belügyminisztérium illetékesei előtt is, ám nem történt meg a halálbüntetés megszüntetésével kapcsolatos hibás feltevések nyilvános beismerése. Pedig minden évben további százak válnak rablógyilkosság áldozataivá, szükségtelenül, mert a felelős magyar kormánypolitikusok nem kívánnak szembenézni a korábbi tévedéssel. Nem vitás, hogy a tömegmédiumokban uralkodó liberális erők rosszul értelmezett, dogmatikus elvek alapján, mint szélsőségest igyekeznek beállítani, aki a halálbüntetés kérdését felveti, de ez nem jelenthet mentséget a kormánypártok részére azért, hogy e kérdést nem merik nyilvánosan tisztázni. Természetesen a Független Kisgazdapárt is törekszik a mind nagyobb szavazati arányok megnyerésére, de ez nem jelenti azt, hogyha szükségesnek látjuk a magyar nép érdekében, ne merjünk szembeszállni az álliberális tömegmédiák véleményhatalmával. Az áldozatok pedig, döntő többségben az egyszerű magyar emberek lakóhelyeiről, Pest tömeges bérkaszárnyáiból és a külföldről idetelepült bűnözők által ellepett vidéki városok lakóiból kerül ki. Hiába indulnak meg egy-egy brutális rablógyilkosság után népmozgalmak a halálbüntetés visszaállítására, a szociálliberális médiák elhallgatják ezeket, és gúnyolódnak rajtuk, mint a primitív bosszúvágy kifejeződésén. Pedig ezek a spontán mozgalmak nem azok, és inkább annak érkezett el az ideje, hogy a liberális erők beismerjék tévedésüket.
A következő témakör a magánélet sérthetetlenségének jogával kapcsolatos vélemények értékelése. A koncepció alkotmányi rendelkezéssé kívánja tenni azt a különbségtételt, hogy a közélet területén fellépő állampolgárok és politikusok jogát korlátozni lehet, ezzel szemben a többi állampolgárét nem. Erre azt az ideológiát találták ki e különbségtevés védelmezői, hogy a közélet átláthatósága kívánja ezt meg.
A közéletben fellépők magánélete kisebb fokú védelmének tényleges hatása azonban úgy jelentkezik, hogy ezzel a tömegmédiumokat kézben tartó politikai csoportok hatalma növekedik meg a kormányzattal és a politikusokkal szemben. Mivel azok a politikusok, akiknek irányzatával szemben állnak a tömegmédiumok, a legagresszívebb fürkészésnek lesznek kitéve mint ahogy ma is ez a helyzet , ám azok, akik az ő politikai csoportjaikhoz tartoznak, a legnagyobb jogellenes vagy erkölcsellenes cselekedetek elkövetése esetén is védettek maradnak a tömegmédiumok nyilvánosságától.
Itt emlékeztetném igen tisztelt képviselőtársaimat az egyik bank elnökének szabadlábra helyezésére, aki mint hős jelent meg, a letartóztatása után szabadulva a tv-híradó és a többi média prezentálásában, míg a többi politikai irányzathoz tartozó párt és politikusok, a legkisebb vitatható, vagy nem vitatható csak vitathatóvá tett lépései is hetekig botrányként kerülnek sokszor tálalásra a médiumokban.
A mai magyar médiaviszonyok között tehát ez a rendelkezés egyszerűen a médiahatalom erejét emeli a kormányhatalom és a parlamenti intézmények rovására.
Ezzel kapcsolatban, de következő kérdésként kell szólnom még a véleménynyilvánítás szabadságáról. Az alapjogok közül különösen ez a jog követeli meg, hogy részletesebb kifejtéssel kerüljön be az új alkotmányba. Ugyanis ez az alapjog a tömegmédiumok és a sajtó működésének tartalmi meghatározója, míg a sajtószabadság inkább csak általában jelöli a lapalapítás és működés szabadságát.
Magyarországon a politikai akaratképzés és a politikai közvélemény alakítása csak részben történik meg a létrejött többpártrendszer keretein belül. Nagyobb részben a tömegmédiumokon keresztül valósul ez meg. Ennek történeti okai vannak, és a strukturális okok miatt ez tartósan így marad a jövőben is. Ezért a tömegmédiumok politikai kiegyensúlyozottsága az egész magyar politikai rendszer működésének garanciáját jelenti. A véleménykifejezés szabadságának pedig ez az ún. objektív intézményi oldala.
Megítélésünk szerint tehát fel kell venni az alapjogok katalógusába, a véleménykifejezés szabadságának deklarálása mellett ezt az objektív intézményi oldalt is és ennek biztosítékaként a német alkotmányjogból három mechanizmus átvételét javaslom.
Az írott sajtóban, ahol a pártosan elfogult újságírásnak bevett hagyományai vannak, a modern demokráciákban is egy-egy lap politikai elfogultsága elfogadható. Ám az országos napi- és hetilapok vonatkozásában, összességében a politikai irányzatok kiegyensúlyozott jelenlétére törekedni kell. Ennek eszköze lehet, és itt a hármas koncepcióból az első átvétele zárójelben jelzem meg a hirdetési piac kiegyenlítésére bevezetett, ún. hirdetési adó és az ebből képzett hirdetési esélykiegyenlítési alap, melyre vonatkozólag én már korábban egy ízben országgyűlési határozati javaslatot előterjesztettem. Tisztelt képviselőtársaim akkor nem vették tárgysorozatba, most javaslom, hogy vegyék helyette be az alkotmányba.
Ebből az átlagos hirdetési bevételből azok a lapok rendszeresen megkaphatnák az elvont összegek arányos részét, amelyek eddig a hirdetési bevételektől elmaradtak. Ma főként a hirdetések elmaradása miatt mennek tönkre azok a lapok, amelyek politikailag szemben állnak a gazdaságilag erős csoportokkal, és ennek révén egyetlen politikai irányzat médiahatalma jön létre. Az elektromos tömegmédiumokban, a rádióban és televízióban azonban minden egyes adás politikai kiegyensúlyozottsága alkotmányos működésük előfeltétele.
(8.40)
Ennek biztosítására két, egymást kiegészítő mechanizmus áll rendelkezésre. Egyrészt a parlamenti pártok által felállított panaszbizottság előtt meg lehet támadni politikai elfogultság címén a közszolgálati és kereskedelmi adók egyes műsorait. Mi azonban erősíteni kívánjuk azokat a szankcionális jogosítványokat, amennyiben ez a szerv megalapozottnak látja a politikai elfogultság elleni panaszt és elmarasztalja a műsort. Így egy időszakon belüli többszöri elmarasztalásuk esetén, vagyis, más szóval nagyfokú és tartós politikai elfogultság megléte esetén vonhassa be az adott rádióadó vagy televíziós állomás működési engedélyét. Közszolgálati adó esetében pedig mondhassa ki az adott műsor megszüntetését; ez a másik indítványom. A harmadik, ehhez csatlakozóan: fel kellene venni az új alkotmányba, a véleményszabadság jogára vonatkoztatva a német alkotmány-jogtudományban kialakított jogok eljátszásának formuláját, amely alapján az elektronikus médiumokban a visszatérően és súlyosan politikai elfogultsággal elmarasztalt hivatásos újságírókat, riportereket és szerkesztőket az Alkotmánybíróság egy különbizottsága megfoszthasson hivatása gyakorlásától egy meghatározott időtartamra. E rendelkezések nagy részét a médiatörvényben kell kifejteni, de alkotmányi alapjukat már a véleménykifejezés szabadságjogához csatoltan fel kell venni az alkotmány szövegébe.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Miután már csak négy percem maradt hátra, hadd utaljak arra, hogy az állami résszel kapcsolatban a választások szabályai, az Országgyűlés működése a mi megítélésünk szerint egybetartozó fogalmak, hiszen mi a kétkamarás parlament hívei vagyunk és azt tartjuk, hogy erre azért lenne szükség, mert ma nincs a jelenlegi alkotmányos rendben semmiféle fék a kormányzati túlhatalommal szemben.
Hadd utaljak a jelenlegi helyzetre, és ezen alapvetően nem változtatna az új alkotmány sem: van a kormányzatnak 72%-os parlamenti többsége, tessék ehhez hozzávenni a kormányzati hatalmat, a miniszterelnöki hatalmat, a házelnöki pozíció betöltése adta hatalmat, tessék ehhez hozzávenni a köztársasági elnöki hatalmat, mert ha nem a nép választja, akkor megint csak önök jelölik ki. Ezen át önök jelölik ki a legfőbb közjogi méltóságok sorát is, tehát az ellenzéki oldalon nem marad semmi. Ezért van szükség a kétkamarás parlamentre, és mi azt mondjuk, hogy ebben esetben az egész választási rendszert meg kell választani. Elég az alsóháznak 180 képviselő, a mi kidolgozott véleményünk szerint, a második kamarának jutna 70. Ide bekerülnének azok a civil szervezetek, amelyeket önök ma kirekesztettek, ide bekerülhetnének mindazok a szakszervezetek, a legkülönbözőbb munkástanácsok, a parasztság, a munkásság képviselői, a fiatalok képviselői, mindazok, akiket kihagytak eddig, így a nyugdíjasok képviselői is ide bekerülhetnének. Lenne egy valóságos kontrollja az egésznek, de ebben az esetben kétségkívül lelassulna a jogalkotás, ha nem lenne egy szakszerű, igazán megfelelően szervezett jogalkotási folyamat. Itt még megemlíteném, hogy ennek a módozatait a Független Kisgazdapárt már rég kidolgozta, tisztelt Ház, rendelkezésére is bocsátotta volna a különleges jogalkotási kormánybiztosi intézmény kapcsán, hogy lehetett volna hat hónap alatt némi alkotmánymódosítással ezt az egész kérdést rendezni, tisztelt képviselőtársaimnak ez nem tetszett, hanem helyette minden ellenzéki jogosítványt lefaragtak, a népszavazás pedig a valóságban semmiféle népszuverenitással kapcsolatos valóságos jogot ma már nem tartalmaz. Az Alkotmánybíróság mondja ki, hogy milyen ügyben lehet népszavazást tartani, milyen ügyben nem, és hiába volt például a népszavazásról szóló törvényünk, amely jelenleg is hatályban van, ami minden kérdésben megengedte a népszavazást négy kivétellel, az Alkotmánybíróság és tisztelt képviselőtársaim ezt úgy értelmezték, ahogy akarták. Ezért tehát szerintünk szükség van új alkotmányra, de nem a jelenlegi körülmények között, mert ez elképzelhetetlen, hanem egy hosszan tartó, több ciklust átölelő, a népet bevonó alkotmányozási folyamat és új, valóságos demokrácia lefektetését jelentő új alkotmány csak így alkotható meg. Köszönöm a türelmüket, köszönöm a lehetőséget.