Kónya Imre (Néppárt-MDNP)

1996. május 29.

DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Tisztelt Képviselőtársaim! Eredetileg a rendelkezésemre álló időt a köztársasági elnöki jogintézményre szántam volna, de a mai délelőtt kibontakozott vita, különösen az, hogy az alkotmányozás mikéntje itt komoly vita tárgyává lett téve, olyan felvetések hangzottak el, amelyek mindenképpen igénylik, hogy ebben a kérdésben állást foglaljunk.Legutóbb Bihari Mihálynak az a felvetése, hogy három vagy négy alapkérdést illetően egy előzetes népszavazás legyen, amihez most itt Gáspár Miklós csatlakozott is, úgy vélem, hogy olyan kérdés, amivel mindenképpen foglalkozni kell, hiszen ez megfordítja vagy megváltoztatja jelentősen azt az alkotmányozási folyamatot, ami itt, úgy gondolom, hogy közös egyetértéssel elindult. Én óvnék attól, hogy közjogi kérdéseket és alkotmányos jogintézményeket politikai harcok tárgyává tegyünk. Tudniillik óhatatlan, hogy kialakult a társadalomban bizonyos vélemény. Például, hogy a kétkamarás parlament az valószínűleg jobb lehet, mert ezzel a parlamenttel nincsenek megelégedve. Nem hinném, hogy a társadalom értékítélete az alapvetően az összes idevonatkozó érvnek a gondos mérlegelése alapján született meg. Nagy valószínűséggel, például, a kétkamarás parlament vonatkozásában az alapvető kiindulópont az, hogy az egykamarás parlament az egy pártalapú parlament, az emberek pedig nem szeretik a pártokat, tehát nagyon jó lenne kétkamarás parlament, ahol nem a pártok szava a döntő.

Ugyanúgy a köztársaságielnök-választásánál önmagában az a szempont, hogy közvetlenül lehet, hogy a nép választhatja a köztársasági elnököt, az egy rokonszenves kérdés, az emberek rokonszenveznek nyilván azzal, hogy ha ők szavazhatnak a köztársasági elnök választásnál, és a további szempontok, hogy mit jelent vajon egy ilyen közvetlenül választott elnök az alkotmányos intézményrendszerbe, hogyan illeszkedik a parlamentarizmus rendszerében, mit jelent egy prezidenciális rendszer, amit itt Torgyán József felvetett, igaz sajátos módon, mert a prezidenciás rendszerrel együtt a kancellári kormányzást is szükségesnek tartotta, tehát mindezek a kérdések nyilvánvalóan egy közvélemény formálásnál nem egyenlő súllyal kerülnek megítélés alá. És egy dologra fel szeretném hívni a figyelmét azoknak, akik most egy előzetes népszavazást javasolnak több kérdésben. Kiindulópontja volt az alkotmányozásnak, a konszenzusos alkotmányozásnak az, hogy a fennálló közjogi rendszeren lényegi változtatásokat ne hajtsunk végre. Az alkotmányozásnak csak akkor van értelme, és hozzáteszem, csak akkor reménykedhetünk a sikerben, hogy ha ezzel stabilizálhatjuk a kialakult alkotmányos intézményrendszert és nem arra használjuk fel, ha lehetséges, akkor esetleg a parlamenti kétharmados többséggel, ez az egyik része a dolognak, ha ez nem lehetséges, mert kötöttünk egy olyan megállapodást, és ezt a Házszabályban alkotmányos biztosítékokkal is elláttuk, hogy csak ötpárti konszenzus esetén van alkotmányozás, akkor esetleg a néphez fordulunk, és úgy viszünk át jelentős változásokat a közjogi struktúrában, én úgy gondolom, hogy ez ellentétes azzal az alkotmányozási folyamattal, ami itt a Házban közmegegyezés alapján megindult. A Magyar Demokrata Néppárt három olyan kritériumot tart feltétlenül szükségesnek, hogy az alkotmányozás során érvényesüljön, aminek az együttes érvényesülése esetén lehet csak beszélni arról, hogy ez az alkotmányozás igenis sikerre vezet és igenis értelme van. Tudniillik önmagában azért, hogy legyen egy új alkotmányunk, nem kellett volna elkezdeni ezt a folyamatot, tekintettel arra, hogy abban azért többé-kevésbé megegyezés van, hogy ez az alkotmány a módosításokat követően már olyan, hogy képes arra, hogy egy alkotmányos jogállamot, intézményrendszerét működtetni tudjon az emberi jogok megfelelő garanciái benne vannak stb. stb. Azok az érvek önmagában, amelyek arról szólnak, hogy nem elég koherens az alkotmány, nem egy jogi remekmű, meg hogy a '49-es törvény, ez önmagában nem lenne elegendő ahhoz, hogy alkotmányozni elkezdjünk. Az alkotmányozás célja és az, hogy belementünk ebbe a folyamatba, meggyőződésem szerint az, hogy stabilizáljuk a kialakult alkotmányos rendet, és hogy egy kétségbevonhatatlanul legitim alkotmánya legyen a Magyar Köztársaságnak. Legitim természetesen a mai is, de ezt még sokan kétségbe vonják, sok ok miatt, többek között azért, mert hiszen a keletkezése idején végül is megszavazásában, na most nem a '49-ről beszélek, hanem a '89es alapvető változásról, nem legitim, legitimált politikai erők működtek közre. Ezért a Magyar Demokrata Néppártnak az álláspontja a következő. Mi az a három kritérium?

Az egyik az, hogy a politikai erőknek, a mértékadó politikai erőknek az egyetértésén kell alapulnia az alkotmánynak. Úgy vélem, hogy az előkészítés szakaszában, az eddigi szakaszban ez megfelelőképpen érvényesült. És biztosak vagyunk benne, hogy az a házszabályi rendelkezés, amely szerint minimum ötpárti konszenzus szükséges az alkotmány egyes rendelkezései elfogadásához, a továbbiakban is kellő biztosítékot nyújt arra, hogy a mértékadó politikai erőknek az egyetértése fog megjelenni az alkotmányban. De a másik kérdés az, amire az előbb utaltam, a fennálló közjogi berendezkedés, amely nem nagyon öreg, és éppen ezért óvandó, '89 óta áll fenn, és nem gyökeresedhetett meg oly módon az egész komplett alkotmányos intézményrendszer, hogy egyik vagy másik alapvető eleméért csak úgy hozzányúlhassunk. Igenis, ezt az intézményrendszert fent kell tartani. Ennek pedig az a biztosítéka, és megnyugtató biztosítéka, ami többször szóba került, hogy ha nincs az a bizonyos ötpárti megegyezés, akkor marad a korábbi alkotmányos struktúra. Én úgy gondolom, hogy ezt egy megelőző népszavazással megkontrázni semmiképpen nem lenne szerencsés, és az egész alkotmányozási folyamatot kérdőjelezné meg, ha ilyen irányba mennének el a szándékok.

De a harmadik kérdés, amit nagy súllyal szeretnék ismételten felvetni, tegnap is hivatkoztunk rá, nem elég a pártok egyetértése, és nem elég a stabilitás biztosítása oly módon, hogy az intézményrendszert nem változtatjuk meg jelentősen, de a társadalmi támogatottság kérdése alapvető kritérium. Tehát nem azért kell nekünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a társadalom igenis támogassa ezt az alkotmányt, és megértsék az emberek, hogy róluk szól ez a történet, nem azért kell mindent megtennünk, hogy eredményes legyen a népszavazás, mert az csak a formai megjelenítése, nyilván ha nem lesz eredményes a népszavazás, akkor nem lesz alkotmányunk. De ez a formai biztosítéka annak, a népszavazás, hogy a társadalmi támogatottság igenis érvényesüljön, és ezért a Magyar Demokrata Néppárt természetesen ragaszkodik ahhoz, hogy a népszavazással legyen az alkotmány végleges formája elfogadva, hanem a tartalmi kérdés, hogy valóban meglegyen a társadalmi támogatottság. És ezért rendkívül fontos, amivel egy körrel előbb egy vita is bontakozott ki, amivel kapcsolatban, nevezetesen, hogy hogyan tárgyaljuk ezt az alkotmányt, és itt jelentősége van annak is igenis, hogy a miniszterek itt ülnek-e a patkóban. Jelentősége van, tisztelt képviselőtársaim. Jelentősége lett volna annak is, hogy a karzatra meghívjuk azokat a civil szervezeteket, szakmai szervezeteket, akik véleményt formáltak, hogy igenis világossá váljék, hogy nem a pártok sajátítják ki maguknak az alkotmányt, hanem nemcsak hogy lehetővé teszik, hanem igénylik is, hogy az egész társadalom vegyen részt az alkotmányozásban.

Természetesen a döntést a parlament fogja meghozni, a legitim parlament, amely pártalapúan szerveződött, de ez nem teszi szükségtelenné a társadalomnak a részvételét, és hangsúlyozom, nemcsak azért, hogy érvényes legyen a népszavazás, hanem azért, mert igazi alkotmány és a jelenlegi alkotmánynál jobb, nagyobb mértékben stabilizáló alkotmány csak akkor születik, hogyha a társadalom valóban magáévá teszi.

(11.50)

És ez nem azon múlik, hogy az egyes intézmények, mondjuk most 60-40 százalékos támogatottságot élveznek-e a társadalomban, vagy fordítva, kevesebb ember, hogyha népszavazást tartanak, akkor ezt az intézményt kevesebb támogatja vagy több támogatja. Hanem, hogy magát az egészet, az alkotmányt mint az alkotmányos rendünk alapját elfogadja-e a társadalom.

Ezért én elégtelennek tartom azt a módot, ahogy most tárgyalja a parlament az alkotmányt, és hogyha már nem tettük meg azt, amire utaltam előbb egy kétpercesben, hogy az alkotmánykoncepciót csak azután nyújtjuk be végleges formában mint törvényjavaslatot a parlamenthez, ha a különböző szakmai és civil szervezetek véleményét már átgondolta a bizottság és bedolgozta azt, amit be lehet dolgozni, ezt nem tettük meg, ezen túl vagyunk, akkor az itteni parlamenti vitát nem lehet úgy lefolytatni, hogy lezárjuk az egész kérdést, az alkotmány koncepció kérdését mint ahogy itt a tervek szerint van még a nyári szünet előtt. Ugyanis az a rengeteg vélemény és rengeteg javaslat nem tud módosító indítvány formájában szerepet kapni vagy megjelenni az alkotmánykoncepció tárgyalásánál, hogyha nyár előtt lezárjuk, hiszen még elolvasni se lehet, sőt még meg se születnek vagy be se kerülnek a képviselőkhöz ezek a javaslatok.

Tehát lehetetlenség az itt hallottuk Szigethy képviselőtársamtól , hogy a részletes vitában majd megtárgyaljuk ezeket a javaslatokat, amelyek bejönnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megnéztem az előzetes tervekben, két nap van rá, két tárgyalási nap a részletes vitára, szerda-csütörtök.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor fogjuk majd ezek szerint megtárgyalni a társadalom számára hitelesen azokat a társadalomból jövő indítványokat is, amelyek módosító indítvány formájában esetleg mégiscsak meg tudnak itt jelenni. Lehetetlenség, tisztelt képviselőtársaim, hogyha elvárjuk azt a társadalomtól, hogy magáénak tekintse ezt az alkotmányt, akkor nem arra van szükség, hogy megkérdezzük egy-egy politikailag érdekes kérdésben a véleményét, hogy most tessék népszavazzál, és akkor a te akaratod érvényesül, mondjuk 60-40 százalék arányban, vagy akárhogyan, hanem igenis adjuk meg a módját, valóban figyeljünk oda a véleményekre, és úgy tárgyaljunk, hogy ezeknek a véleményeknek reális érvényesülési lehetősége legyen a parlamentarizmus keretein belül, itt a parlament előtt.

Mert nem igaz az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a társadalmat nem érdekli egyáltalán az alkotmány. Persze hogy a mindennapok gondjai érdeklik. De nem biztos, hogy azt várja a felelős törvényhozóktól, hogy tegyék rendbe az országot, és ne itt alkotmánnyal meg ilyesmivel bíbelődjenek. Nem. Igenis a társadalom komolyan veszi, csak azt kell elérnünk, hogy világossá váljék előtte, és mindenki előtt, és minél több ember előtt, hogy miről is szól ez a dolog. Televízióban, rádióban, itt és ott de ezt mondjuk, hogy nem ránk tartozik, bár lehetne inspirálni a tömegkommunikációnak ebbéli nagyobb aktivitását , de hogy itt a parlamentben mi történik, tisztelt képviselőtársaim, az rajtunk múlik.

Egyébként csak hadd mondjak annyit, hogy tegnap egy lakossági fórumon voltam, aminek a témája a közbiztonság és a szociálpolitika így lett meghirdetve Békásmegyeren a Néppártnak a fóruma és alkotmány kérdésében itt van előttem két javaslatot tartalmazó konkrét szövegszerű javaslattal állt föl valaki és alkotmány kérdésével foglalkozott, pedig szociálpolitikára és közbiztonságra volt meghirdetve, ami valószínűleg valóban jobban érdekli az embereket, de mégis ott van a társadalomban az érdeklődés, csak nekünk tenni kell ezért, hogy ez az érdeklődés pozitívvá váljék és valóban egyértelmű legyen, hogy mi is figyelembe vesszük, és akkor bízhatunk abban, hogy a társadalom támogatni fogja a folyamatot.

Ami mármost a köztársasági elnöki intézményt illeti: szintén egy olyan kérdés, ahol, tisztelt képviselőtársaim, a politikai szempontok folyamatosan megjelentek. Az intézményrendszeren belül tulajdonképpen ez az a pont, ami talán a legtöbbet vitatott volt. Most az utóbbi időben jön elő az egykamarás, kétkamarás, de '89-től kezdve mindig a köztársasági elnöki intézmény állt a politikai vitáknak a középpontjában. Ezért nagyon nehéz elvonatkoztatni a közjogi kérdéseket ezen a területen és a direkt aktuálpolitikai, pártpolitikai kérdéseket. Mégis úgy vélem, tisztelt képviselőtársaim, ezt meg kell tennünk. Meg kell tennünk, és erre nagyon jó példa áll előttünk, mert '89-ben, amikor a kérdés még úgy merült föl, hogy milyen közjogi rendszer legyen Magyarországon, milyen alkotmányos szisztéma, milyen kormányforma stb., akkor is túl tudta tenni az akkori alkotmányozó kerekasztal-tárgyalások a közvetlen aktuálpolitikai kérdéseken magát, legalábbis el tudta választani a kettőt.

(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés

alelnöke foglalja el.)

Mert hogyan történt, hogyan jelent meg az aktuálpolitikai szempont, és hogyan jelent meg a hosszú távú, az alkotmányos rendet illető szempont.

Emlékeztetném tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy aktuális hatalmi politikai kérdés volt 1989-ben, hogy a köztársasági elnöki intézmény milyen legyen, milyen jogköre legyen a köztársasági elnöknek, hogyan válasszák meg a köztársasági elnököt. Teljesen egyértelmű volt az MSZMP-nek az álláspontja. Az MSZMP azt mondta, hogy egy erős, majd később félerős köztársasági elnökre van szükség. Tehát meghatározó döntő hatalmi jogosítványok legyenek és közvetlen választás útján... (Dr. Bihari Mihály: Erről soha nem beszéltünk!).. erről soha nem beszéltek, mondja Bihari Mihály volt aki beszélt, de a félerős volt valóban a populáris módon megfogalmazott, a jogköröket illető része. Mindenesetre olyan köztársasági elnök, amelyik rendelkezik mérlegelést is igénylő politikai tartalmú döntési jogosítvánnyal, bár nem nagy számban. Tehát ez volt az egyik része, a másik a közvetlen választás kérdése. Nyilvánvaló volt és egyértelmű volt, hogy az MSZMP felmérve azt, hogy egy parlamentben, és érthető módon kalkulálva azzal, hogy egy többpárti parlamentben a saját befolyása mindenképpen visszaszorulhat, ugyanakkor látván azt, hogy egy közvetlen választás során tulajdonképpen csak az ő politikusainak van esélyük, hiszen 40 év után más ismert ember egyszerűen nem létezett. Nincs ebben semmi baj (Dr. Lamperth Mónika a fejét csóválja.) Lamperth Mónika csóválja a fejét , ez csak egy politikai megfontolás. Egy politikai megfontolás, ami nyilván emiatt egyértelmű volt és az is egyértelmű volt, hogy az ellenzéki kerekasztalnak az álláspontja, amelyik mindenáron meg akarta akadályozni a közvetlen választást, és egy úgynevezett gyenge köztársasági elnököt akart, és amelyik mindenképpen ellenezte azt, hogy a parlamenti választásokat megelőző közvetlen elnökválasztás legyen, az is alapvetően politikai jellegű álláspont volt, hiszen ez egy nagyon súlyos hatalmi kérdés volt, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a többpárti parlament, amelyben van esélye az ellenzéknek, és a köztársasági elnök, amiben megítélésünk szerint nem volt esélye az ellenzéknek.

Ez a politikai kérdés. De hogy ez miként van befolyással az ország közjogi rendszerének a kialakítására, tehát hogy milyen alkotmányos berendezkedés lesz Magyarországon, az a másik kérdés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az álláspont, ami a parlamentarizmus mellett tette le egyértelműen a voksot, és amelyik úgy foglalt állást, hogy el kell kerülni minden olyan bűnre vezető alkalmat, amelyik a prezidenciális rendszer irányába visz el, ez az álláspont igenis nagyon szilárd alapokon nyugodott, mert az volt a véleményünk, hogyha a prezidencializmus, prezidenciális rendszer irányába megyünk el, az veszélyeket jelenthet a demokráciára. Hogyha egy embert emelünk ki, az kevésbé jelent biztosítékot, mint hogyha egy parlamentre bízzuk a demokrácia stabilizálását.

Azért említettem dicsérőleg végül is a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokat, mert a feltétlenül szükséges kompromisszum nem a közjogi intézményrendszer keretén belül született meg, hanem más területen, és pusztán politikai kompromisszum volt. Nevezetesen az történt, hogy olyan megállapodás született, amelyik a '46. évi I. törvény alapján, sőt még annál is gyengébb köztársasági elnöki intézmény megteremtésével egy egyértelműen a parlamentarizmust biztosító megoldást fogadott el.

(12.00)

(A jegyzői székben dr. Kávássy Sándor foglal helyet.)

Ugyanakkor elfogadta az MSZMP részéről jelentkező azt a politikai igényt, hogy a parlamenti választást megelőzően legyen egy köztársasági elnökválasztás, és mivel a parlament akkor még nem egy legitim parlament, ekkor és csakis ekkor az első alkalommal közvetlen elnökválasztás legyen. De az alkotmányba beépült a parlamentáris intézményrendszernek megfelelő és mindannyiunk által jónak elképzelt konstrukció. Úgy vélem, hogy ma ez a kérdés másként jelentkezik, ma is politikai megfontolások azok, amelyek hozzá akarnak nyúlni a köztársasági elnök intézményhez. Nem hatalmi-politikai megfontolások, hozzáteszem, nem hatalmi-politikai megfontolások, de azok a pártok, amelyeknél markáns módon jelentkezik a Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt , markáns módon jelentkezik a közvetlen elnökválasztásra való áttérés, nem gondolom, hogy úgy mérlegelnék a helyzetet, hogy mondjuk konzervatív körből van esélye valakinek, hogy köztársasági elnök lehet, hacsak nem tudom a Kisgazdapárt részéről nincs egy ilyen mérlegelés, egy személyes mérlegelés, de ugyanezek a pártok egyébként joggal mérlegelik úgy a médiahelyzetet, hogy a médiában bizony a konzervatív erők nincsenek döntő pozícióban, és egy közvetlen elnökválasztás azért alapvetően a média jelentős befolyása alatt is történhet, tehát nem gondolom, hogy hatalmi-politikai aspektusból közelítik a kérdést, hanem abból a megközelítésből, hogy az emberek többségének vélhetően ez rokonszenvesebb. Na most én úgy vélem, hogy ez a politikai megközelítés, hogy vélhetően rokonszenvesebb, és ezért ezt a rokonszenves álláspontot képviselem, nem lehet döntő a felelős politikai erőknél akkor, amikor az ország hosszú távú jövőjére és alkotmányos berendezkedésére kihatással lévő döntésben gondolkodnak.

Én úgy vélem, hogy ezt ugyanúgy félre kell tenni, mint amikor annak idején a kerekasztal-tárgyalásoknál félre tudtuk tenni a közjogi berendezkedéseket befolyásoló politikai szempontokat, és ezektől a politikai szempontoktól függetlenül kell mérlegelni az intézménynek a jövőjét, mint ahogy minden alkotmányos intézménynek a jövőjével kapcsolatban az aktuálpolitikai szempontokat félretéve kell a döntésünket meghozni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)