Szigethy István (SZDSZ)

1996. május 29.

DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Olyan kérdésről szeretnék beszélni, ami kicsit az eddigi vitában háttérben maradt. Arról, hogy az egyes ember számára mit jelent maga az alkotmányozás és mit jelent az alkotmánykoncepcióban az az emberi jogként megfogalmazott lehetőség, hogy részt vehet a közéletben. Nem a jog felől próbálom megközelíteni, inkább az emberi viselkedés oldaláról. Miért van erre szükség? Tegnap beszélgettem itt a folyosón az egyik kitűnő riporternővel és arról beszélt nekem, hogy nagyon nehéz erről a vitáról érdekes riportot írni. Minden bizonnyal igaza van. De az érdekesség a legfontosabb szempont-e most itt? Nem tudom. Ha elnézést a példáért , mondjuk a Bibliában valakit nagyon szórakoztat Zsuzsannának és a véneknek a története, az még nem biztos, hogy ez fontosabb, mint mondjuk a Tízparancsolat. Elnézést, nem akartam itt semmiféle szentségtörő összehasonlítást tenni, de valami hasonlóság van a kérdésben. Az alkotmány a legfontosabb magatartási szabályok egyike. Az alkotmány igazában akkor működik, erről a múlt héten már próbáltam beszélni, amikor beépül az emberek gondolkodásába, tehát olyan szöveget kell készítenünk, amelyik erre alkalmas. Egy ember amikor dönt, akkor a lehetőségei szerint a legjobban akar dönteni. Figyelembe vesz különböző szempontokat, figyelembe veszi azt is, hogy másoknak mi az elvárása vele szemben.

Az egyik ilyen legfontosabb elvárás az, hogy a törvény milyen szabályokat ír elő az adott esetben, és ezt ő amennyiben tisztában van vele , ezt általában figyelembe is veszi. Az alkotmány ennél is fontosabb, hiszen az alkotmány azokat a legfontosabb szabályokat tartalmazza, amelyeket még a törvényhozónak is figyelembe kell venni, amikor törvényeket alkot. Tehát amikor ezeket a magatartási szabályokat próbáljuk megfogalmazni, akkor figyelemmel kell lennünk arra, hogy annak alkalmassá kell lenni arra, hogy Magyarországon minden állampolgár gondolkodásába ez beépülhessen. Ez az egyik legfontosabb szempont. Nos, minden ember a viselkedése, a napi a problémái során számtalan gonddal kerül szembe. Ezeknek nagy részét saját maga meg tudja oldani. Vannak olyan kérdések, amelyekben a szakmájával együttesen tud valamilyen közös cselekvést kialakítani, vannak olyan kérdések, ahol például egy település többi lakójával együtt önkormányzati szinten tud közreműködni ezeknek a kérdéseinek a megoldásában és vannak olyan kérdések, amelyeket csak országos szinten lehet megoldani. Minden embernek joga az alkotmánykoncepció értelmében, hogy ezekben a kérdésekben is közreműködjék.

De minden emberi magatartásnak feltétele, hogy valaki döntési helyzetben legyen, tehát tisztába legyen a döntésének a következményeivel, a lehetőségeivel. Tisztában legyen azzal az emberi tudással, ami kollektíve eddig ebben a kérdésben felhalmozódott, és igazából helyesen ilyen esetekben tud dönteni. Természetesen alkalmasnak is kell lennie, de most ezt csak zárójelben jegyeztem meg, hiszen a választójogi törvény a cselekvőképteleneket kizárja, például abból, hogy a közügyekben részt vegyenek. Az alkotmánykoncepció a közügyek gyakorlásának több lehetőségét tartalmazza. Emberi jogként fogalmazza meg a közügyekben való részvételt, ott foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy népszavazási kezdeményezésnek résztvevője lehet, abban részt vehet. Foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy megválasztható olyan tisztségekre, amelyek a közügyek gyakorlásához szükségesek és foglalkozik azzal a nagyon fontos kérdéssel, hogy választhat. Tehát választhat az önkormányzatba, választhat az Országgyűlésbe, de akár egyéb testületekbe is hiszen a köztestületeket is beépíti az alkotmánykoncepció a tervezett alkotmány szövegébe. Különböző szinteken, különböző feladatoknál, különböző döntések hozhatók.

Nos a demokrácia egyik alapelve, hogy ha vita van, akkor a többség dönt. Ez a kérdés átvezet egy további témához, ahhoz, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben az egyes ember, azért mert sem ideje nincs rá, sem lehetősége nincs rá, hogy a konkrét döntéseket meghozza, átruházza ezt a jogkörét az országgyűlésre, vagy akár az önkormányzatokra. Akár területi, akár egyéb jellegű önkormányzatokra. Ez a döntési jogkör a választó jogkör. Ennek a körében szeretnék beszélni egy nagyon fontos kérdésről. Egy országgyűlés egy ország legfontosabb kérdéseiben foglal állást. Mindenki csak szűk körben, a népszavazás keretében tud közvetlenül véleményt mondani, technikailag lehetetlen lenne, hogy azt a többezer szavazást, amelyet itt a parlamentben mi elvégzünk. A lakosság valamennyi tagja elvégezze, tehát ezt a funkciót valamilyen formában át kell ruházni egy testületre. Az Országgyűlés szintén többségi döntéseket hoz az egy további kérdés, hogy bizonyos fontosabb kérdésekben minősített többségek is kellenek , de általában a felénél több szavazat elégséges ahhoz, hogy egy döntés megszülessék. Van egy nagyon fontos kérdés viszont, az Országgyűlés döntésében a többségi döntésében meg kell jelenni a lakosság többségének a döntésének. Ez a kérdés vezet át egy nagyon fontos témához, amelyet a lakossági észrevételek jelentős köre is, több tudós észrevétele is, de többek között a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának az észrevétele is tartalmaz. Ez az, hogy a Magyar Országgyűlés a választójogi törvény különlegessége folytán nem feltétlenül tükrözi azokat az arányokat, amilyen mértékben a választópolgárok a parlamentbe került pártokra szavaztak.

Ahhoz, hogy a parlament valójában a lakosság, a választópolgárok többségét képviselhesse, ahhoz legitimációra van szükség a lakosság részéről, a lakosság többsége részéről. Ebben a kérdésben voltak bizonyos várakozások a választójogi törvény előkészítése során 1989-ben, különböző vélemények elhangzottak. Elhangzott például az is, hogy az egyéni rendszernek és a területi listás rendszernek valamiféle kiegyenlítő hatása lesz, és ebből vártak valamiféle arányosságot. Ez nem vált be, eléggé világossá vált, hogy a választópolgárok pártokra szavaztak és a pártok közül is eddig hat pártra, amely bekerült mind a két választáson az Országgyűlésbe. A többi pártoknak a támogatottsága nem érte el azt az alsó küszöbértéket, amelyet a választójogi törvény eredeti megfogalmazásakor alsó küszöbértékként határoztak meg, aminek az volt az indoka, hogy a sok pici párt esetleg ne aprózza szét túlzottan a parlament munkáját, a működőképességet tartották ebből a szempontból fontosabbnak.

(12.20)

Nos, a választási eredmények azt hozták, hogy az 1990-es választásokon a választópolgárok többségének a támogatását nem érte el az akkori kormánykoalíció bár jogilag természetesen legális volt a többsége. Az 1994-es választásoknál a választópolgároknak a többsége szavazott ugyan a koalícióra, de közel sem olyan arányban, mint amilyen arányban ez a parlamenti arányokban megmutatkozott. Kérdés természetesen, hogy ez a rendszer mennyiben tartható, mennyiben kell esetleg valamiféle korrekciót végrehajtani rajta. Azt hiszem, hogy a kormányprogramnak az a mondata, amely kilátásba helyezi a választási rendszer arányosítását, összhangban van azzal, hogy a választók akarata igazából akkor jelenik meg a parlamenti többségekben, ha a parlamenti többség mögött ott áll a választópolgárok többségének az akarata is. Ilyen szempontból az arányosítás kérdése szóba került az előkészítő ülések során is. Mivel azonban a bizottság úgy döntött, hogy a választójogi törvény fontosabb kérdéseket majd külön, kétpárti egyeztetésen tárgyalja, ennek csak egy átfogó, általános megfogalmazása került csak be magába a koncepcióba.

Nem vitás azonban, hogy az előkészítő tárgyalások során a képviselőcsoportok többsége egyetértett abban, hogy valamiféle arányosításra szükség van. Ennek keretében folynak a tárgyalások elnézést, most magamtól beszélek , készítettem valamiféle koncepciót, amely alapján egy arányosítási modell elképzelhető, ezt tárgyalja pillanatnyilag ez a hétpárti bizottság. Ez viszonylag nagy mértékben közelítené a parlamenti pártoknak a részvételét az Országgyűlés összetételében ahhoz, amilyen arányban a választópolgárok őket a parlamentbe segítették.

Nos, az Országgyűlés döntési jogköre óriási. A legtöbb kérdésben az Országgyűlés dönthet, és éppen ezért kiemelkedően fontos az, hogy a választói akarat az Országgyűlés működésében megjelenjék. Az országgyűlési választások kapcsán még pár szóban azért szeretnék reagálni néhány olyan kérdésre, ami eddig felvetődött. A Szabad Demokraták Szövetsége is egyetért azzal, sőt maga is kezdeményezője volt annak, hogy az Országgyűlés létszámát a jelenlegihez képest csökkenteni kell, hiszen az, hogy egy ekkora teremben tárgyalunk, nem jelenti feltétlenül, hogy ezt meg is kell tölteni, hiszen ezt valamikor egy háromszor ekkora országra építették. Tehát a lakosságszámhoz képest lehetséges, hogy ez kicsit nagy létszám, bár természetesen a Bihari Mihály által elmondott érvek, amelyek egyéb szempontokat is nagyon fontosnak tartanak, hogy figyelembe vegyük, mindenképpen megfontolandóak annál a kérdésnél, hogy milyen létszámú parlament lenne ideális.

Át szeretnék térni egy másik kérdésre, a képviselők visszahívásának a kérdésére, ugyanebben a körben, hiszen Maczó Ágnes a felszólalásában erre már hivatkozott. Dornbach Alajos elvi szinten ma reggel már beszélt arról, hogy a kötött mandátum elve a modern parlamenti demokráciákban nem működik. Én nem az elvi oldalról, én kicsit a gyakorlati oldalról szeretném ezt a kérdést megközelíteni. Minden választás különösen, ahol sok jelölt közül lehet választani , pozitív és negatív elemeket egyaránt tartalmaz. Pozitívat annyiban, hogy a számára rokonszenvesek közül a legrokonszenvesebbre szavaz, negatívot annyiban, hogy a választópolgárokon akadhatnak olyan érzések, amelyek azt jelentenék, hogy valakire biztosan nem szavaz, nem ért egyet vele. Ezek az elemek, ezek a pozitív és negatív elemek mindenképpen keverednek. Nos, abban az esetben ha tiszta egyéni rendszer lenne, tételezzük föl, tehát lista nem lenne , egy sokpárti parlamentben hogyan lehetne választani. 1994-ben összesen két olyan képviselő volt, melyiknek a támogatottsága az első fordulóban meghaladta az 50 százalékos választói támogatottságot. Gondoljunk bele, én nem tudom, hogy akik nem a megválasztott képviselőkre szavaztak, azok azért nem szavaztak-e, mert mást jobban szerettek, vagy azért-e, mert az illetőre semmiképpen nem szavaztak volna, ezt nem lehet különválasztani, erről nem lehet közvélemény-kutatást sem tartani. Nos, tételezzük fel, hogy valaki relatív többséggel 20-25 százalékos többséggel, 30 százalékos többséggel megszerez egy mandátumot. Ez mit jelent a másik oldalról: az adott választókerület többsége a megválasztás pillanatában sem értett egyet az ő megválasztásával. Tehát technikailag, ha tiszta egyéni körzetek léteznének csak, másnap az egész parlamentet gyakorlatilag vissza lehetne hívni, kivéve azt a néhány képviselőt, aki az 50 százaléknál nagyobb támogatottságot elért. Én azt hiszem, hogy ez technikai oldalról is megkérdőjelezi azt a gondolatot, hogy be lehetne-e bármiféle visszahívhatóságot vezetni az elvi megfontolásokon túlmenően, amiről Dornbach Alajos már beszélt.

Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a Magyar Országgyűlésben vegyes rendszer van: vannak egyéni képviselők és vannak területi vagy országos listán megválasztott képviselők. A képviselők egyenjogúak. A képviselőknek azonban egészen más lenne a kötelezettsége az egyénieknél és a listásoknál abban az esetben, ha az egyénieket vissza lehetne hívni, a listásokat technikailag képtelenség visszahívni, mert hogyan, az egész országot megszavaztatom arról, hogy egy képviselőt a listáról visszahívjak? Aki egy lista valamelyik helyén bekerült? És egy párt általában nem éri el az 50 százalékot a többpárti rendszerben a listáknál, tehát, ha a negatív oldalát nézem, a visszahívhatóságnak ott is fennállnak a feltételei. Ezért én úgy gondolom, hogy nemcsak elvi szempontokból, ahogy Dornbach Alajos erről már reggel beszélt, hanem egyszerűen technikai szempontokból kivitelezhetetlenek azok az igények nemcsak a Maczó Ágnes által itt megfogalmazott igények, hanem a választópolgári levelekben is előforduló igények , hogy a visszahívhatóságot be kellene vezetni a magyar parlamentben. Szándékosan így fogalmaztam, mert a korábbi népfront-alapú parlamentnél működő visszahívás túlnyomórészt formális jogintézmény volt, és élővé akkor kezdett válni, amikor a megelőző pártállami struktúrájú parlament utolsó hónapjaiban néhány képviselőt ezzel az eszközzel mozdítottak el. De ez nem lehet jellemző, egy demokratikus többpárti parlamentben ez működésképtelen jogintézmény.

A következő kérdés, amiről szeretnék még beszélni, ugyancsak összefüggésben van azzal, hogy milyen kérdésekben kell és milyen kérdésekben szabad népszavazás kezdeményezéssel az Országgyűlésnek vagy bárki másnak a lakossági irányába fordulnia, mikor van igazán döntési helyzetben a lakosság. Én úgy gondolom, hogy ebben a körben három téma érdekes: köztársasági elnök választása, a népszavazás, és a népszavazások körében maga az alkotmányozás. A köztársasági elnök-választásról az idő előrehaladtával nem kívánok visszaélni frakciótársaim rovására az idővel , röviden szeretném jelezni azt, a köztársasági elnök vagy széles jogkörrel rendelkezik volt erre ma indítvány Torgyán József részéről , vagy igazában nem dönt fontos kérdésekben. A magyar alkotmányos koncepció az utóbbi oldalán áll eddig is ezen állt , a pozitív döntései, az aktív döntései túlnyomórészt formális jellegűek: kitüntetések átadása, kinevezések, és sokkal fontosabbak az alkotmányosság őrzése miatti feladatai, amikor meg kell akadályoznia bizonyos olyan magatartásokat, amelyek akár az alkotmányt veszélyeztetik, akár bármilyen formában az alkotmányosságon belül valamiféle hatalmi konfliktust jelentenének. Ezeket a negatív, tehát ezeket a meggátló jellegű magatartásokat nem lehet eleve, előre tudni egy választás során, az aktív magatartásokról lehet viszont kampányolni. Most egy köztársasági elnök a mi alkotmányos rendünkben miről kampányoljon? Hogyan adja át a kitüntetéseket? Hogyan nevezzen ki más által előterjesztett személyeket? Azt hiszem erről nagyon nehéz lenne kampányolni.

Ugyanakkor azonban egy választás nyilvánvaló kampányolással kell hogy kötődjék össze, hiszen el kell mondani, hogy mit akar tenni, meg kell mutatkozni, hogy mit szeretne a köztársasági elnöki pozíciójában, azt hogyan hajtaná végre. Egyébként nagyon nehéz eldönteni, hogy mi alapján dönt a választópolgár. Természetesen vannak rá lehetőségek én ezt nem vonom kétségbe , csak hangsúlyoznám, hogy az ilyen szűk jogkör mellett nem biztos, hogy igazán jól lehet így kampányolni. Egy kampányolás ugyanakkor szükségszerűen megoszt. Menjünk vissza, nem is olyan messze az időben, itt volt a lengyel választás: mindenki tudta, hogy Lech Walesa mit képvisel, Kwasniewski mit képvisel. Tudjuk, hogy az amerikai elnökválasztásnál ki mit képvisel, milyen párt-elkötelezettségű. Tudjuk, hogy Franciaországban ugyancsak mi a hasonló helyzet, ezekről a hatáskörökről lehet kampányolni, el lehet mondani, hogy én ezt hogyan kívánom ellátni, ki lehet próbálni akár az előző közjogi pozíciókban az embereket , hogy erre alkalmasak-e.

(12.30)

De a mi alkotmányos rendünkben a köztársasági elnöki jog körül rendkívül nehéz lenne ilyen normákat állítani. Ezért én úgy gondolom, hogy nemcsak amiatt, hogy túlzottan nagy legitimitást ad a köztársasági elnöknek a nép által való megválasztás, és egy ilyen megválasztás könnyen átcsúszhat a parlamenttől való függetlenség keretében olyan területekre is, amelyek már nem kívánatosak. Gondolok arra például III. Napóleon is köztársasági elnökként kezdte és hogyan fejezte be. A lehetőség ha valaki egyszer hatalomhoz jutott , hogy ezzel visszaéljen, az természetesen ez a visszaélési lehetőség adva van, az a lényeg, hogy ezeknek a lehetőségeit minél inkább korlátozzuk.

A parlamenti demokráciának a lényege, hogy a döntéseknek megvan a maga dramaturgiája, a kormánykoalíció állít valamit, az ellenzék ezt vitatja és ebből kialakul valamiféle döntés, ahol végül is bíróként a választásokon az ország lakossága véleményt mond. Az, ha egy köztársasági elnök túlzottan nagy hatáskört kap és ennek nincsen ellenpontja ez feltétlenül veszélyeket tartalmaz magában. Ezért valószínű, bár méltányolom azokat az érveket, hogy a köztársasági elnököt megválasztani valóban joga lehet a népnek. Valóban lehet olyan igény, hogy kijelentse azt, hogy a benne levő elképzeléseket, ideálokat megtestesítő köztársasági elnökről ő elmondhassa a véleményét, szavazhasson, hiszen a világ folklórjában benne van az a "jó király" őskép, hogy szeretné az ember a saját jóját meglátni valahol egy személyben, aki reprezentálja őt. Ez egy jogos igény, hogy ebben az emberek valahogyan véleményt mondjanak, de mégis mérlegelni kell azt, hogy a magyar alkotmányos viszonyok között mi a jobb megoldás. Úgy gondolom, hogy ebben a körben jobb az, hogyha az Országgyűlés dönt, hiszen sokkal kevésbé osztja meg a lakosságot egy ilyen választás, sokkal kevésbé teszi valójában párt-elkötelezetté, hiszen a bármiféle választás során valamilyen irányban állást kell foglalnia a köztársasági elnökjelöltnek, hogyha az Országgyűlés helyett a lakosság előtt kampányol.

A következő kérdés a népszavazás kérdése. A népszavazásnál most már tényleg nagyon szűkszavúan, hiszen elfutott az időm , a népszavazásnál az a nagyon lényeges szempont, hogy valóban olyan kérdésekről döntsön a nép, amelyekben a kellő információadás megvan a döntésekhez. Ez lehet, hogy nagyon elvontan hangzik, de én úgy gondolom, hogy olyan kérdéseket nem szabad népszavazás elé tárni, ahol még egyrészt vagy döntési helyzet nincsen, vagy a lakosságot a kellő információkkal, akár a népszavazás kezdeményezői sem tudják ellátni. A népszavazás nagyon fontos jog. A népszavazással kell dönteni valóban nagyon fontos kérdésekben, de olyan kérdésekben, amelyek valóban döntésre képesek, döntésre érettek, és ezeket kell az alkotmánykoncepcióban majd a népszavazási törvény keretei között megfogalmaznunk. Ami fontos az, hogy az alkotmányt éppen a bevezetőben mondott szempontokra is figyelemmel mindenképpen a népszavazással kell megerősítenünk. Hiszen ez a nép egyetértését kell hogy jelentse azzal a koncepcióval szemben, amely akár hosszú távra a magatartási szabályoknak a legfontosabbika lesz.

Ehhez a mostani stádiumban én azt hiszem, hogy nagyon jogos érvek hangzottak el az ellenzék részéről, hogy minél alaposabb munkát kell végeznünk. Én úgy gondolom, hogy minden célt, amit kitűztünk nem biztos, hogy maradéktalanul tudtunk teljesíteni, a lényeg az, hogy jó alkotmány szülessék. Már az előkészítő bizottság a december végére vállalt koncepcióelkészítéssel nem tudott lépést tartani, mert alaposabb munkát kellett végeznünk. Én mégis úgy gondolom, hogy a mostani ütemezés ha valóban tartható nagyon fontos, mert ilyen esetben tudjuk garantálni azt, hogy a jelenlegi az alkotmányozásra érett és az alkotmányozásra alkalmas politikai viszonyok között az alkotmány megszülessék.

Nem biztos, hogy ilyen kedvező pillanat az elkövetkező időkben is lesz-e. Ezért én azt szeretném, hogy valamennyien azzal a konstruktivitással, amelyet az ellenzéki pártok túlnyomó része oldaláról is tapasztaltunk, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az alkotmánynál valóban egy olyan normaszöveget tudjunk megteremteni, amellyel bátran állhatunk az állampolgárok elé és amely alkalmas lehet arra, hogy a magyar közjogi gondolkodást hosszú időre keretek közé szorítsa. Köszönöm szépen. (Taps középről.)