Salamon László (független)

1996. május 29.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzott vitakérdések kapcsán itt a népszavazás kérdéséhez szeretnék először hozzászólni. Bihari Mihály képviselőtársamnak és Kónya Imre képviselőtársamnak kell megköszönnöm egyébként a lehetőséget, hogy szólhatok, mert ők biztosítottak tíz, illetőleg három percet, összesen tizenhárom percet számomra, hogy mint független képviselő az eredeti időkeretet meghaladóan szólhassak és ezt most azért is említem külön, mert Bihari képviselőtársam vetette föl azt a gondolatot, hogy bizonyos kérdéseket itt meg is említett néhányat népszavazásra kellene bocsátani külön és a koncepció előtt. Ezt én nemcsak abból a szempontból tartom aggályosnak, amit Kónya Imre kifejtett, nevezetesen hogy egy ilyen eljárás szembenáll azzal az alkotmányozó mechanizmussal, amiben megállapodtunk és ami alkotmányunkban rögzített garanciával házszabályilag is megfogalmazást nyert, hanem szeretnék hivatkozni arra a kérdésre, hogy ezek igen is nagyon összetett kérdések. Én óva intek attól a szemlélettől, hogy az általunk megvitatott számtalan kérdésekből egyeseket kiemelve önállóan lássunk olyannak, mint ami népszavazással elbírálható. Kérem szépen két példát.

Szigethy István itt a köztársaságielnök-választással kapcsolatosan hosszú perceken át sorolt szempontokat, következményeket, közjogi változásokat, amik összefüggenek a köztársaságielnök-választás kérdésével. Kérem föl lehet tenni a köztársasági elnök mikénti választását népszavazásra, de akkor hozzá kell tenni azokat a kérdéseket is, amiket itt az imént hallottuk, hogy azt is úgy akarják-e az emberek, és az egész csak akkor értelmezhető, hogyha egy olyan koherens választ kapunk, amit utána az alkotmányba be tudunk építeni.

Kérem a felsőház kérdésének a népszavazási elbírálása. Szabadjon legyen előrebocsátani könnyű helyzetben vagyok, mert független képviselőként tényleg nem kötnek a különböző pártfrakciók véleményei , hogy én magam is hasonló nyitottsággal gondolkodom a felsőházról, mint Bihari Mihály, és igenis én el tudok éppenséggel képzelni egy olyan felsőházat, ami megfelelő jogkörrel és megfelelő összehangoltsággal a képviselőházat illetően jól működne és előnyösen hatna az Országgyűlés egészének működésére.

Hozzáteszem, talán olyan időbeli csúsztatása van, amikor ezen a történelmi helyzeten ami egy felpörgetett törvényalkotást tesz szükségessé ez idő után valósulna ez meg, mert most tényleg egy késleltető, fékező folyamat szerencsétlen lenne. Azonban az a gondom és amikor az alkotmány-előkészítő bizottságban erről informálisan beszélgettünk , hogy én még nem hallottam képviselőtársaimtól két egybehangzó elképzelést a felsőházat illetően és nekem ha már felsőházat csinálunk nem mindegy, hogy az hogy néz ki, mert ez szakmai kérdés is és politikai kérdés is egyben. Itt jegyezzem meg, itt valaki fölvetette, hogy mi a szakmai kérdés és mi a politikai kérdés. Kérem amikről mi itt tárgyalunk napok óta, azok egyben mind szakmai és egyben politikai kérdések is. Ezeket nem lehet egymástól szétválasztani.

Kérem a felsőházat önmagában hiába mondaná a társadalom többsége, hogy legyen , akkor ebből még nem dőlt el, hogy az hogy nézzen ki, mi legyen a jogköre, hogyan viszonyuljon. Le kéne tenni hatvan variációt az ország népe elé, hogy tessék választani közülük. Én tehát egész egyszerűen már csak ilyen megfontolások mellett is úgy látom ma, hogy nem tudunk ebben a körben egy olyan konszenzusra jutni, egy olyan megegyezésre jutni nemcsak itt a parlamentben, azt hiszem össztársadalmilag sem nem érlelődött ki ennek a felsőház ügye (sic!) ma és most annyira, hogy ebben egy megnyugtató végleges döntésre tudjunk jutni, de még egyszer azt hiszem, hogy ebben a népszavazás végképp nem tudna választ adni, és majd talán egy más összefüggésben érinteni fogom a parlament döntési kompetenciáját szakmai és politikai ügyekben.

(12.40)

Magunk által és a tudomány által sem eldöntetett szakmai kérdéseket a társadalom széles tömegei elé vinni, tessék, döntsék el, hát ezt nem igazán tartom egy megfontolt eljárásnak. Még egyet: kérem, nem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság kimondta, hogy alkotmánykoncepciót, vagy bocsánat az alkotmány egyes rendelkezéseit önmagában népszavazásra vinni nem lehet. Úgy gondolom, hogy ez a döntés világosan iránymutató erre is. Itt az Országgyűlésnek az alkotmányozás ügyében egy szakmai, politikai döntésre és egyetértésre kell ma jutnia, s az ország népe, az egésze fölött nyilvánvalóan és az valóban nagyon fontos, uraim, számos hozzászóló elmondta , nyilvánvalóan fog egy politikai véleménynyilvánítást tenni, politikailag alapvetően meg fogja határozni viszonyát a mi munkánkhoz, azt vagy elfogadja, illetőleg elutasítja, megerősíti, magáénak tekinti vagy pedig egészében nem fogja tudni elfogadni. Nemigen látok igazán reális más utat egy alkotmányozás folyamatában és hadd jegyezzem meg , amit mondok, ez a hatályos jogi előírás, ez a Házszabály, ez az alkotmány és a népszavazási törvény jelenlegi rendelkezései is így rendezik ennek a folyamatnak a menetét.

Tisztelt Ház! A továbbiakban a szabad mandátum kérdéséről szeretnék röviden mondani, a szabad mandátum problémáiról. Többen is érintették ezt a kérdést és a sajtóban megjelenő egyes publikációkban, de néhány politikai tényező megnyilatkozásában fölmerül a képviselők visszahívhatóságának, a képviselők utasíthatóságának kérdése, úgyhogy nem lényegtelen úgy érzem ezzel foglalkozni. Mit jelent, tisztelt képviselőtársaim, a szabad mandátum elve? Azt jelenti, hogy az országgyűlési képviselő a választók részéről nem utasítható. A hatályos alkotmány is ezen az alapon áll. A 20. § (2) bekezdése értelmében "a képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik". Ezt a megkötést tartalmazza a hatályos alkotmány. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy az, hogy mi áll a köz érdekében, ezt a képviselőnek kell a legjobb tudása, legjobb lelkiismerete szerint önmagának eldöntenie. Ez joga és kötelessége is, hogy ezt maga szabadon mérje fel. Ebben a közvélemény és a választók akarata lehet eligazító támpont, sőt azt hiszem, nélkülözhetetlen is nyilvánvalóan, de a képviselő ezt a támpontot egyedül meghatározónak nem kell, hogy magára nézve irányadónak tekintse, és a szabad mandátum elvéből eredően és folyóan ezt a felmérhető véleményt vagy érzékelhető akaratot akaratok összességét nem kötelező a maga részéről követnie, ha ez a legjobb tudása és legjobb lelkiismerete szerinti döntéssel vagy meghozandó döntéssel nem vág egybe.

A szabad mandátum elvét és indokait legtalálóbban Deák Ferenc fogalmazta meg 1867-ben, a kiegyezési törvény vitájában, amikor is azt hányták Deák szemére, hogy figyelmen kívül hagyja a közvéleményt. Deák ezt a szemrehányást tényszerűen vitatta ugyan, de hangsúlyozta, idézem: "Minket nem azért küldtek ide, hogy mi kérjünk tanácsot a néptől, hanem hogy mi lássuk el megfelelő tanáccsal őket." A képviselő tehát, tisztelt képviselőtársaim, nem egyszerű számlálóbiztos vagy postás, akinek az lenne a feladata, hogy választókörzetében vagy azon a területen, listán, ahol őt megválasztották a választói akaratokat mintegy számszakilag összegezze és tovább postázza, mert ha ez lenne csupán, ez az automatikus közvetítés lenne a képviselői tevékenység lényege, akkor valahányan itt egy számítógéppel helyettesíthetők lennénk. A szabad mandátum a képviselő tudásának, lelkiismeretének, felelősségvállalásának szabad érvényesülést enged, mégpedig úgy, hogy arra a felhatalmazást a választópolgártól a választásokon kap és az elszámoltatás a bizalom megvonása vagy további megerősítése a következő választásokon történik meg. Én e megoldásnak az indokait a magam részéről olyan példázattal szeretem megvilágítani, hogy az ország gondjainak kezelését, illetve a ezzel kapcsolatos bizalmi viszonyt leginkább az orvosi vagy a tanári tevékenységhez szeretem hasonlítani. Mert mint ahogy a beteg vagy a tanuló nem határozhatja meg a gyógyítás vagy tanulás nap-nap utáni metodikai részleteit, mint ahogy a gyógyítás vagy a tanítás terén szabad kezet kell adni legalábbis egy adott időszakra az orvosnak vagy a tanárnak, ahhoz, hogy eredményt produkálhasson vagy hogy tevékenysége értékelhető legyen, szabad kezet kell és szabad időt kell, egy bizonyos időt kell adni a képviselőnek és a parlamentnek is.

Éppen ezért és ebből a megfontolásból képtelenség az, hogy bármikor egy képviselő visszahívható legyen, de hadd tegyem hozzá, hogy a fogalmak nem akarok a szavakkal játszani de a képviselői visszahívhatóság igen is intézményesen létezik és erre szükség is van, csak nem bármikor, hanem egy adott periódus bevárása után, egy olyan működési idő bevárása után, amely alatt a képviselőnek és a parlamentnek módja van az ország problémáira alakítóan hatni és eredményt elérni. Ez a visszahívhatóság a magyar hatályos jog értelmében négy évenként mindig megnyílik az állampolgárok előtt, tehát nem igaz, hogy a képviselő nem visszahívható, a képviselő visszahívható, erre négyévenként mindig mód van, és ez ciklikus rendszer szolgálja azt, hogy stabilan lehessen képviselői munkát az előbbi szempontoknak megfelelően gyakorolni.

Kérem, gondolják végig: ha nem így lenne a szabályozás, hová jutnánk? Lehetne-e képviselői felelősségről beszélni akkor, ha a képviselő az előbbi kifejezésemmel élve pusztán postás vagy az akaratok számlálóbiztosa lenne? Akkor mit lehetne tőle számon kérni? Lehetne-e tőle bármiféle eredményt elvárni vagy ezért őt kérdőre vonni? Vagy tovább menve: hová jutna az ország, hogyha a döntések megszületésénél kizárólag a népszerűség lenne a zsinórmérték? És hogyan lehetne akkor megoldania a problémáinkat, ha egy adott gond kezelésére egyszerűen nincs népszerű gyógymód, csak különböző népszerűtlen lehetőségek, amik között választani kell? Vagy milyen döntéseket hoznának azok a képviselők, akiknek szemük előtt nem a feladatok tényleges megoldása lebegne, hanem a bármikori visszahívástól rettegve kizárólag arra figyelnének és az motiválná a döntésüket, hogy hogyan őrizhetnék meg népszerűségük kegyeit? Szeretném, ha világos lenne tisztelt képviselőtársaim, hogy nyilván nem azért intézményesült a világon mindenütt a szabad mandátum elve, mert holmi gonosz politikai elitek a világon mindenütt maguk alá bírták a népeket és három, négy, öt éven át puszta passzióból gyötörni akarják őket, hanem mert egészen egyszerűen a mai világunk viszonyaiban, ami tele van gondokkal, feszültségekkel, ellentmondásokkal és súlyos nehézségekkel... (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) ...befejezem, elnök úr... a közvetett demokrácia természeténél fogva a világon mindenütt a közvetett demokrácia csak így tud hasznosan és értelmesen működni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)