Kaszás Tibor (SZDSZ)
KASZÁS TIBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A fegyveres erők és a rendvédelmi szervek szerepéről szeretnék szólni az alkotmánykoncepció parlamenti vitájában.Egyetértek Hack Péternek, a Szabad Demokraták Szövetsége vezérszónokának az új alkotmánnyal kapcsolatos itt elhangzott gondolatával, mely szerint alkotmányozási szükséghelyzet nincs, azonban az idő és a helyzet páratlan lehetőséget kínál, hogy egy széles körű, közmegegyezésen alapuló és a jövő Magyarországát jól szolgáló új alaptörvényt fogadjunk el.
Az új alkotmány szabályozási elveinek egy olyan alkotmányt kell megalapoznia, mely az állam működésének korlátozását tartalmazza, megakadályozza azt, hogy az állam szervei olyan túlhatalomra tegyenek szert, melyek nem szolgálják a polgárok szabadságát és boldogulását. Egyben azonban garantálni is kell, hogy az állam és szervei biztosítják az ország szuverenitásának érvényesülését.
Ezen belül olyan biztonsági rendszert működtet az állam, amely folyamatosan ellátja mindazokat a feladatokat, amelyek az ország függetlenségének, területi sérthetetlenségének és mindazoknak az értékeknek a védelmét szolgálja, mely hatályos alkotmányunk ma is kinyilvánít.
A biztonsági rendszert említettem, de nevezhetném ezt honvédelmi rendszernek, a különböző veszélyhelyzetek elleni védelmi rendszernek is. Még nem telt el 3 esztendő azóta, hogy a parlament, imponáló politikai konszenzussal megfogalmazta azokat a biztonságpolitikai, honvédelmi alapelveket, melyeket a ma is hatályos vonatkozó országgyűlési határozatokban olvashatunk.
Ennek nyomán, illetve ezeken építkezve alkotta meg az Országgyűlés a honvédelemről szóló törvényt és módosította az alkotmányt.
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy az azóta eltelt időben nem történt meg ezeknek az alaptételeknek a parlament által történő újraértékelése. Nem hozott az Országgyűlés olyan döntéseket és nem tett olyan nemzetközi lépéseket sem, amelyből arra lehetne következtetni, hogy megváltozott a vélekedésünk a biztonságpolitikai helyzetünkről, az ennek nyomán meghatározott állami feladatokról és az ehhez rendelt szervezeti rendszerünkről.
Ahhoz pedig, hogy a megalkotandó alkotmányunkban az alaptörvényi követelményeknek megfelelő, időtálló, az állam és a társadalom számára egyaránt egyértelműen megfogalmazott tételek, normák, célok kerüljenek megfogalmazásra, nem elégséges csupán a szervezeti kérdéseket érintő vázlatos és esetenként ellentmondásos alapelveket rögzíteni.
Hangsúlyozni szeretném, hogy én is szorgalmazom az alkotmányozás folyamatában annak a célnak a megvalósítását, miszerint alaptörvényünket azokhoz a követelményekhez kell igazítani, amelyek változtatás nélkül, hosszú távon képesek lesznek szolgálni nemzetközi kötelezettségvállalásunkat, s a magyar társadalom elvárásait egyaránt. Úgy kell megfogalmazni tehát az alapelveket, hogy az ennek figyelembevételével megalkotandó alkotmány normaszöveg nem tagadva, sőt hangsúlyozva az Alkotmánybíróságnak az alaptörvényünkkel kapcsolatos értelmező és védelmező funkcióját a jövőben egyre kevesebb alkalommal kerüljön sor az alkotmányértelmezés kezdeményezésére. Igazítson el bennünket az alkotmány mint alapnorma, azokban az életviszonyokban, amelyek nélkül elbizonytalanodhat a törvényalkotás és csakúgy, mint az államszervezet, és ezen belül különösen az Országgyűlés működése.
Vannak ugyanis olyan életviszonyok, és a honvédelem ügye ilyen, ahol aligha lehet boldogulni az úgynevezett láthatatlan alkotmány rendelkezéseiben.
(13.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az alkotmány szabályozási elveivel kapcsolatos észrevételeimet megteszem, úgy gondolom, célszerű számba venni azokat a körülményeket, melyek az ország szuverenitását a honvédelem, illetőleg a különböző veszélyekkel szembeni védekezés szempontjából az alkotmányozási lépéseinket meghatározhatják. Az elmúlt évek tapasztalatai és a vonatkozó elméleti elemzések és szakmai viták és publikációk azt tükrözi vissza, hogy a katonapolitikai szempontból, hazánk számára potenciális katonai fenyegetés nem világ vagy európai méretű konfliktus, hanem térségünkben a délszláv válsághoz hasonló etnikai vagy szociális alapú válság, vallási, vagy nemzetiségi alapú dezintegrációs törekvés miatt feszültséget okozhat, amely belső fegyveres összetűzéshez, esetleg nem ellenünk irányuló bilaterális katonai konfrontációhoz vezethet.
A szuverenitásunk szempontjából egy másik megközelítésben, nevezetesen közbiztonsági helyzetünket érintően pedig a tömeges illegális migráció, s az ehhez is kapcsolódó nemzetközi szervezett bűnözés jelenti a legnagyobb veszélyt. Az európai integrációs folyamatokba való bekapcsolódásunk sokszor és különböző irányból hangoztatott igényeinek figyelembevételével, számunkra az az alapvető követelmény, hogy mind biztonságpolitikai, mind társadalompolitikai szempontból közelítve olyan feladatokat fogalmazzunk meg az állam számára, az alkotmányban, melyek kellőképpen, tehát a szuverenitás sérelme nélkül, az alkotmányos működés következetes megvalósításával képes érvényre juttatni úgy, hogy közben garantálja az alapvető emberi, alkotmányos jogok érvényesülését.
A katonai integrációs folyamatok figyelembevételével azt kell mondanom, hogy az euroatlanti együttműködés számára a nemzetközi jogban meghatározott alapelveknek a hatályos alkotmányos berendezkedésünk megfelelő. A különböző dokumentumokból és ajánlásokból a demokratikus működés feltételeit figyelembe véve ugyanis a Magyar Köztársaság megvalósította már az államszervezeti rendszert, miszerint a katonai védelemre rendelt szervei, nevezetesen a Magyar Honvédség és a határőrség folyamatos polgári irányítás alatt áll.
A törvényi szabályozások tekintetében a Magyar Honvédség teljes egészében, a határőrség pedig tevékenységének többségében teljes körű legális alapokon áll. Az államháztartással kapcsolatos átfogó szabályozás és költségvetési rendszer e szervezetek átláthatóságának követelményét is teljesíti. Ezen felül államszervezeti modellünk, nevezetesen az, hogy az irányítás teljeskörűen biztosított, és az Országgyűlés, a honvédelmi bizottság mint a képviseleti demokrácia letéteményese folyamatos kontrollt gyakorol e szervezetek felett, mindezek a demokratikus államszervezet követelményeinek megfelelő feltételeket nyújtanak a nemzetközi kooperációkhoz való csatlakozáshoz.
Annak a kérdésnek a megválaszolására azonban, hogy az új alkotmány alapelveiben hatályos megfogalmazás szerint fegyveres erőként kategorizált két szervezet közül a határőrséget miért nemesítik kizárólag rendvédelmi szervként az országgyűlési határozati javaslat szövege, koncepcionális választ sehol nem talált. Tekintettel arra, hogy más helyen úgy fogalmaz a szöveg, hogy a határőrség egységei, miként a honvédségé is, csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával léphetik át az államhatárt akkor, ha nemzetközi szerződés azt másképp nem rendeli. Úgy tűnik, ebben a szövegben egy ma még kiérleletlen, olyan törekvés fogalmazódik meg, miszerint a határőrséget ki kellene emelni a katonai védelmi feladatokkal az országhatár védelmével megbízott szervek közül, és csak rendvédelmi vagy rendészeti mert még e két fogalmi meghatározás között sincs következetes rend az alapelvekben jogállású szervezetté kívánja átalakítani, illetve ekként elhelyezni az állami szervek rendszerében.
Ekkor azonban érthetetlen, hogy egy rendvédelmi szerv milyen okból, milyen célból lépné át az államhatárt, miért csak a határőrséget rendeli ilyen egyedi döntéshez kötött jogi helyzet keretei közé az alkotmánykoncepció. Ha a határőrség a határrend fenntartásának rendvédelmi szerve, akkor ez a kötöttség miért nem fogalmazódik meg a vám- és pénzügyőrség hasonló feladatokat ellátó egységeire is. Amennyiben a bűnüldözéssel kapcsolatos jogkörre utalnánk, mellyel esetenként természetesen ma is bekapcsolódik a nyomozóhatóságok közé ez a szerv, akkor miért nem említi más vonatkozásban jogállását illetően a rendőrséget is ebben az összefüggésben?
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a honvédelemmel kapcsolatos szervezeti rendszer kialakításakor lefolytatott éles politikai vitában alakult ki az a hatályos alkotmányos megoldás, miszerint a határőrség feladata a haza katonai védelme, egyben ellátja a határ őrizetével, a határrend védelmével kapcsolatos rendészeti feladatokat is. Ahhoz, hogy az ország katonai védelmi rendszerét, az ennek alapjául szolgáló állami feladatokat és az ehhez igazodó szervezeteket másként határozzuk meg, elkerülhetetlen e feladatszervezet-összefüggéseket alapjaiban rendezni, azaz meg kell határozni, hogy mit tekintünk az ország katonai védelmének feladataként az alkotmányban rögzíteni. Ahhoz, hogy alaptörvényünk világos, egyértelmű és mindenki számára értelmezhető és alkalmazható normákat tartalmazzon, tudnunk kell azt, hogy mit akarunk a normában megjeleníteni. Így tehát meg kell változtatunk, ha a határőrség jogállását alkotmányosan újra akarjuk fogalmazni, azt a gyakorlatát a visszaigazoltan bevált feladat- és működési rendszernek, amelyet a következők jellemeznek: a szuverenitás katonai védelme ma is dominánsan a honvédség feladata. Abban azonban a határőrség az országvédelmi tervében meghatározottak szerint vesz részt, beintegrálódva a katonai védelem komplex rendszerébe. A katonai védelemben való részvétel ismereteink szerint valamennyi országban a határőrség, pontosabban őrizetével és rendjének fenntartásával rendelt fegyveres szervezet, ilyen a magyar rendszer is (sic!). Ezért képesnek kell lennünk a katonai védelmi feladatok ellátására. A katonai feladatot szeretném hangsúlyozni, ugyanis nem a honvédelmi feladatok végrehajtásában való részvételről van szó. A honvédelmi feladatok végrehajtásában való közreműködés ugyanis valamennyi rendvédelmi szerv feladata, de ezt saját jogállásuk szerint, tehát nem mind katonák teljesítik.
A katonai védelemben való részvétel ugyanakkor a határőrségnek békeidőben nem meghatározó feladata, békeviszonyok között a határőrségnek rendészeti, rendvédelmi feladatokat kell ellátni: államhatár őrzése, határforgalom ellenőrzése, határrend fenntartása, illetve az ezekhez kapcsolódó idegenrendészeti és bűnüldözési tennivalók. A rendvédelmi feladatok ellátásához is szüksége van azonban gyorsan alkalmazható kötelékre, melyekkel akciót lehet folytatni, le lehet zárni, meg lehet erősíteni a határszakaszokat. Különösen igaz ez akkor, ha valamelyik szomszédos országból tömegesen érkeznek menekülők, vagy hogy a délszláv válsághoz hasonló, nem ellenünk irányuló fegyveres konfliktus alakul ki. Ekkor a haderő államhatárra való felvonultatása az eszkalációveszély miatt nem kívánatos, a határőrségnek önállóan képesnek kell lennie e helyzet kezelésére. Ezek a gyorsan alkalmazható erők határvadász századok. Úgy gondolom, most elodázhatatlan alkotmányos fogalmak pontos meghatározása és normatív megfogalmazása e tekintetben is, a szabályozás mélységének, illetőleg tényállásszerű voltának tekintetében még bizonyára sokat fogunk vitatkozni. Tegyük ezt most békeidőben, azért, ha ne adj' isten, sor kerülne rá veszélyhelyzetben, ne kelljen vitatkozni, hanem együtt, határozottan és az alkotmány rendelkezései által felvértezett biztonsággal tudjunk cselekedni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)