Varga László (KDNP)

1996. május 29.

DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Véleményem szerint a jelenlegi gyakorlat, hogy a köztársaság elnökét az Országgyűlés választja és nem a nép, alkotmányellenes és ellenkezik a magyar nép történelmi igényével. A magyar alkotmány I. fejezetének 2. §-a így hangzik: "A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, vagy közvetlenül gyakorolja." Milyen hatalom az, amelyet a nép teljesen ha gyakorolna, kivesszük a kezéből, kivesszük a lehetőségeiből, hogy a köztársasági elnököt válassza? Csonka hatalom. Választhatja az önkormányzati képviselőket, az országgyűlési képviselőket, polgármestereket, de a köztársasági elnököt nem. Az alkotmány helyesen így szólna, hogy minden hatalom a népé stb., kivéve, hogy a köztársasági elnököt választja, ez azonban az alkotmányban nincs benne.Az alkotmány III. fejezetének 30/A. §-a és a) bekezdése azt mondja, hogy a köztársasági elnök képviseli az államot. Hogy képviselheti az államot, hogyha nem a néptől kapta a megbízást?

(13.40)

Ugyancsak az alkotmány III. fejezet 29. §-a és (1) pontja azt mondja: a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét. Hogy fejezheti ki a nemzet egységét, ha a nemzet, a nép nem választotta meg.

Igen tisztelt Országgyűlés! Számos vita hangzott itt el és megjegyzések, hogy nálunk más a helyzet, mint egyéb országokban, más a köztársasági elnöknek a hatásköre, aztán nem is volna jó, hogyha kampányolás volna egy köztársasági elnök személyét illetően, mindezek azonban, úgy érzem, nem érdemi érvek. Én nem hallottam ma nagyon figyeltem, amikor legalábbis bent voltam , hogy egy érdemi érv elhangzott volna, hogy miért vesszük ki a nép kezéből, hogy megválassza a köztársasági elnököt. A köztársasági elnök, mint mondottam, képviseli az államot. Nemzetközi szerződéseket köt, a fegyveres erők legfőbb parancsnoka, és talán, ami a legfontosabb, az alkotmány 26. §-a szerint, a köztársasági elnök a törvényhozás munkáját gátolhatja, segítheti, előmozdíthatja, befolyásolhatja. Bármely törvényt visszaküld az Országgyűlés elnökének, az Országgyűlés elnöke visszaküldi, elküldheti az Alkotmánybírósághoz. Nem akarok a múltból példákat mondani, hogy évekig eltartott az a kellemetlen vita, hogy vajon az Országgyűlés a miniszterelnök által felterjesztett kinevezéseket aláírja-e vagy nem. Jelentős befolyás, akkor miért nem bízzuk a népre, hogy a köztársasági elnök, akinek a törvényhozásban jelentős befolyása van, a nép válassza meg, és akkor elfogadjuk, hogy a nép akaratából dönt. Talán azt is elfogadhatjuk, hogy alapigazságnak tartom azt, hogyha valahonnan támogatást kapok, vagy segítséget, akkor nekem ahhoz lojálisnak kell lennem. Ezt kívánja úgy érzem az etikai magatartás is.

A köztársasági elnök a pártoktól kapja a kijelölést vagy a megbízatást, neki lojálisnak kell lenni bizonyos fokig a pártokhoz. Ha a néptől kapja a megbízást, akkor csak a néphez kell lojálisnak lennie. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a köztársasági elnök úr személyét bírálom, tisztelettel nézem a közérdeki ügyekben végzett törekvéseit, csupán egy elvet amitől nem tudok megszabadulni, vagy nem is választottam az Országgyűlésnek a köztársasági elnök választásakor , hogy ez a népre tartozik. És ha hallanék érdemi érveket, akkor azt mondanám, hogy talán meggyőztek, és lemondok erről az álláspontomról, de nincs érdemi érv az ellen, hogy ne a nép válassza a köztársaság elnökét. Történelmi igényünk és a történelmi fejlődésünk is ezt kéri. Vagy a magyar nép mindig be akarta bizonyítani, hogy a királyság idején is igenis van befolyása, és igenis igényli azt, hogy az ő véleményét meghallgassák. Most nem megyek vissza az Aranybulla korszakára, csupán egy örömteljes időre, amikor Mátyás királyt szabadon megválasztotta a nép, az egyetlen szabad választás volt, amikor a magyar nép 1100 éves honfoglalásunkat ünnepeljük megválasztotta az államfőjét, a vezetőjét. 1100 év alatt egyetlen példa van rá. Őszintén elmondom, fiatal egyetemi hallgató koromban is a reformnemzedéknek tagja voltam, nem kívántam és nem is szerettem az akkori kormányzót, főleg azért, mert az Országgyűlés választotta, nem szóltunk bele, szüleim se tudták választani, édesapám is többször elmondta: nem az én kormányzóm, mert nem én választottam meg. Ha 1956 sikerrel járt volna, meggyőződésem, hogy a magyar nép választaná a köztársasági elnököt.

Mindazok az országok, az alkotmány, amelynek úgy kell kezdődnie mindig, hogy a népnek adja a jogát, mert csak az a demokrácia, ahol a nép szabadon és félelemmentesen gyakorolja alapvető jogait, és az emberi méltóságát nemcsak érzi, hanem mással is érezteti. Azok az országok, ugye 1776-ban az Egyesült Államok a Függetlenségi Nyilatkozatban, ugye a francia forradalom 13 évvel később, a nemzetgyűlés ünnepélyes nyilatkozatában a népnek adta meg a jogot, hogy válassza, ma is a nép választja a köztársaság elnökét. És Dél-Amerika talán egyetlen igazi demokráciájában, Chilében is a nép választja több mint száz éve a köztársasági elnököt. Sajnálom, hogy Kónya Imre képviselőtársam nincsen itt, mert ő olyasfélét mondott, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt most egy ilyen közvetlen választás mellett van, talán bizonyos okokból. Szeretném felhívni a figyelmét, majd a jegyzőkönyvön keresztül, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt jogelődje, a Demokrata Néppárt, ötven évvel ezelőtt, fél évszázaddal ezelőtt ezekben az ülésekben és ezekben a padsorokban elmondta a mi véleményünket, dr. Eckhard Sándor, a neves francia szakos professzor, hogy az államforma kérdésében is ne az Országgyűlés döntsön, a nép, és természetesen nem fogadtuk el a köztársasági elnöknek az Országgyűlés által való választását.

A Kereszténydemokrata Néppártnak tehát ez nem egy új felfogása, és nem egy kormányellenes felfogása. Kizárólag azért, hogy igenis ragaszkodunk hozzá, és ha kell, népszavazás útján is, hogy a nép maga döntsön, hogy akarja-e választani, vagy pedig sajnálatosan lemondana e fontos jogáról. Amennyiben véleményem szerint az alkotmányban ez bent maradna, akkor nem a harmadik évezred felé megyünk, hanem visszamegyünk pár évszázaddal, és az alkotmány nem támogatja, hanem megakadályozza a népnek a teljes jogúságát, és a kemény szavat is kimondom, nem jogot ad, hanem jogfosztó.

Igen tisztelt Országgyűlés! Még két kérdéssel szeretnék röviden foglalkozni. Egyik a kétkamarás rendszer. Itt elhangzott Bihari Mihály részéről egy józan és tudományosan is elfogadható álláspont, amely talán alátámasztja merem remélni azt a tételemet, hogy mi, az Országgyűlés, csonka Országgyűlés vagyunk, azért, mert nincsenek itt az én értelmezésem szerint a kisebbségi, nincsenek itt a munkaadói, munkavállalói, a tudományos, a szellemi és művészeti életnek a vezetői, és nincsenek itt a történelmi egyháznak a vezetői sem. Az a megoldás, hogy talán most nagyon gyors volna, vagy megoldhatatlan hónapok vagy így évek alatt a kétkamarás rendszerre átmenni, helyesnek találnám, hogy bizonyos behívásokkal meg tudnánk oldani azt, hogy teljessé váljunk. Talán nem fog idegenül hatni az igen tisztelt Országgyűlés tagjainak, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt jogelődje, a Demokrata Néppárt a '47-es 62 képviselőjével, 29-en voltak a 62 képviselő közül a parasztság, munkásság, értelmiség, az egyházaknak képviseletében. Egyedülálló. Ezt, amit most is igénylünk, hogy az Országgyűlés legyen teljes, hogy ez a kétkamarás később oldható meg, és hogy behívásokkal áthidalható lenne, az örvendetes lenne, és azt hiszem, megoldható, de ne ragadjunk le az Országgyűlésnek az egykamarás rendszere mellett.

A másik a külföldi állampolgárok szavazati joga. Igen tisztelt Országgyűlés! Nagyon sokszor elhangzik az Országgyűlésben a magyarság iránti szeretet, a magyarságnak a bevonása a hazai munkába, támogatásukat kérjük, megértésüket kérjük, csak nem adunk érte semmit. Igazságtalannak és méltánytalannak tartom, hogy azok a külföldön élő nagykorú magyar állampolgárok, akik a munkájuk mellett a szabad idejüket és anyagi áldozatok mellett évtizedekig dolgoztak a magyar függetlenségért, önrendelkezési jogunkért, akik kint Ausztráliában, vagy Dél-Amerikában, Európában, vagy Afrikában nagy áldozatokkal és különösen Brazíliában nagy áldozatokkal újságokat tartottak fönn, újságokat terjesztettek. A magyar egyházaknak papjai és tiszteletes urai, ugyancsak a magyar egyesületek, társadalmi, szociális, kulturális, emberjogi egyesületek, s a magyar szellemi élet kiválóságai, mind, mind nemcsak, hogy megérdemlik, nem vonhatjuk el tőlük a szavazati jogukat, akkor is, ha egy kissé a technikai eljárás nehézségekkel jár.

(13.50)

Meggyőződésem, hogy ebben a kérdésben az Országgyűlésnek józanul kell dönteni és bár a Kereszténydemokrata Néppárttal, képviselőcsoporttal még nem beszéltük át , de úgy érzem, helyeselnénk azt, hogy a három kérdésben a kétkamarás rendszer, továbbá a külföldi állampolgároknak, s ugyancsak az Országgyűlés döntsön-e, vagy ne döntsön, vagy a nép döntsön-e a köztársasági elnök választásában előzően lenne népszavazás. Ez azért volna helyes, mert sok-sok nehézséget áthárítanánk, és nem kellene később ezeken a kérdéseken vitatkozni.

Végezetül, tisztelettel kérem az Országgyűlésnek jelen levő tagjait, hogy gondolják át azt, ne vegyük el a néptől azt a jogát, amelyre 1100 év után méltóan és úgy érzem történelmileg is jogosam igényt tart.

Köszönöm. (Taps.)