Avarkeszi Dezső (MSZP)

1996. május 29.

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni, amelyet az általam nagyon tisztelt Varga László képviselő úr hozzászólása nagy részében elemzett, a köztársasági elnök választásával. A köztársasági elnöki jogintézmény a magyar jogtörténetben nem játszott túlzottan jelentős szerepet, hiszen ezeréves államiságunkban körülbelül tíz év volt köztársaság, és nem is volt mindig, ezen az államformán belül köztársasági elnök. Talán ez is oda vezetett, hogy ellenkező álláspontok alakultak ki a szakirodalomban, a jogásztársadalomban és a parlament pártjai között is. Az alkotmány-előkészítő bizottságban talán ez a kérdés váltotta ki a leghosszabb és sajnos a legmeddőbb vitát. Három párt, a Magyar Szocialista Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Független Kisgazdapárt a közvetlen elnökválasztást javasolta, a nép által történő köztársaságielnök-választást, a másik három párt pedig ragaszkodott a jelenlegi megoldás, a parlament által választandó köztársasági elnök mellett.A Magyar Szocialista Párt, látva ezt a helyzetet, megpróbált egy kompromisszumos megoldást javasolni, mely szerint nem a parlament, hanem a parlamentet is magában foglaló kibővített testület választott volna köztársasági elnököt.

Ezt sajnos a másik öt párt elutasította, senki más nem volt hajlandó kompromisszumot kötni. Igaza van Varga László képviselő úrnak, a mai vitában valóban nem hangzottak el érvek a parlamenti elnökválasztás mellett, az alkotmány-előkészítő bizottságban hangzottak el mind a két oldalon érvek, néhányat felsorolnék közöttük: a parlamenti választás hívei azzal érveltek, hogy a parlamenti demokráciában idegen test a közvetlen elnökválasztás, hogy maga az intézmény, a köztársasági elnöki intézmény jellege és a közvetlen választás keresztezik egymást, hogy a hatáskör és a választás szoros kapcsolatban van, tehát egy közvetlen választás feltételezi az erős köztársasági elnököt, a parlamenti választás pedig a gyenge köztársasági elnököt.

A másik fél képviselői elsősorban a nagyobb legitimitással érveltek, azzal, hogy közvetlen választásnál nem záródik ki a társadalom többsége, nem paktum eredménye a választás.

Engedjék meg, hogy megpróbáljak reagálni arra a három érvre, amit legfontosabb érvnek tartok a másik oldal érvei közül, az egyik ez, hogy a parlamenti demokráciában idegen test lenne a közvetlen elnökválasztás. Azt hiszem, hogy a nemzetközi tapasztalatok birtokában bátran mondhatjuk, hogy ez egyszerűen nem igaz, nem így van, főleg az európai tapasztalatokat nézve, de erre majd még visszatérnék.

A másik, hogy az intézmény jellege és a közvetlen választás keresztezi egymást, hogy nagy vita volt arról, hogy melyik a pártosabb megoldás, a parlamenti választás vagy a nép által történő választás. Mi úgy gondoljuk, hogy mind a kettőnél igenis szerepet játszanak a pártok, azzal a különbséggel, hogy a parlamenti választásnál mindenképpen pártalkuk eredménye a döntés, és a nyilvánosság kizárásával történik. A másik, amit sűrűn el szoktak mondani ebben a kérdésben, hogy a kampány akkor pártprogramok között folyik, erről szól, ez sem teljesen így van, nyugati tapasztalatok is azt mutatják, hogy igenis nemzeti sorskérdések kerülnek a viták előterébe.

A hatáskör és a választás kapcsolata sem általánosítható, példának szeretném felhozni, hogy voltak olyan országok Európában, ahol a hatáskör lényeges változtatása nélkül egyszerűen áttértek a közvetlen választásra, Írország, Izland, Ausztria a példa, az új demokráciák közül Bulgária, Szlovénia.

Az eddigi vitában többek részéről felmerült két népszavazás, amelyik a köztársaságielnök-választással volt kapcsolatos. Az egyik a '89. november 26-ai népszavazás, ahol csekély többséggel az első kérdésben is igennel döntöttek a választók. Felhívnám a figyelmet azonban, hogy ez a kérdés nem a köztársasági elnök választásának módjára, hanem időpontjára vonatkozott. A második a '90-es július 29-ei népszavazás, ahol 14 százalék vett csak részt, az előző parlament egyetlen tagja helyében sem dicsekednék ennek a népszavazásnak a kiírásával, még törvényt is módosítottak ahhoz, hogy a nyár kellős közepére írhassanak ki egy népszavazást. (Taps az MSZP padsoraiban.)

A nemzetközi összehasonlításról szeretnék szólni, nyugat-európai államokban és itt kicsit tágabban értelmezném a fejlett demokráciákra gondolok, 26 államról beszélnék , ezek közül 13 monarchia, tehát itt fel sem merülhet a kérdés, 13 köztársaság. A 13 köztársaság közül mindössze négyben választja a parlament a köztársasági elnököt. Ezeknél sem egyértelmű a gyakorlat. Olaszországban két kamara választja együtt, tehát nem egykamarás parlament választja. Németországban a két kamara kiegészül még a tartományok delegáltjaival is. Mindössze a török és a görög köztársaság az, ahol egykamarás parlament választja, nagyon szigorú, minősített többséggel.

Szeretnék utalni még arra, hogy amikor megkezdődött az alkotmány-előkészítés munkája, számos szakértői véleményt megkaphattunk, és áttanulmányoztam valamennyi, az alkotmány-előkészítő bizottságnak eljuttatott szakértői véleményt ebben a tárgyban. Hadd ismertessem ezeknek a véleményeknek a lényegét: dr. Ács Nándor a következőket írta: "A szakemberek többsége igényli a változtatást, akár közvetlenül a választópolgárok által, akár elektorok útján történő elnökválasztással."

Dr. Nagyszentpéteri Gyula, aki egyébként a közvetlen választást nem tartja elfogadhatónak, a parlamenti választásról a következőt írja: "Ugyanakkor az is elmondható, hogy a hatályos alkotmányban előírt választási mód, a parlament általi választás szintén tarthatatlan, és aligha fér bele abba a rendszerbe, amelyben a köztársasági elnök helyét a semleges hatalom szférájában találtuk meg."

Dr. Szabó István: "Ha az Országgyűlés egykamarás marad, vagy a második kamara is kizárólag pártalapon szerveződik, akkor a köztársasági elnök választását semmiképpen nem lehet rábízni."

Dr. Ádám Antal egy kompromisszumos megoldást ajánl, hozzánk hasonlóan, amikor a következőt írja: "A Magyar Köztársaság elnöke csak akkor kerülhet semleges hatalmi pozícióba, ha megbízatását nem a politikailag orientált parlamenttől, nem is a pártkoncepciót képviselő jelöltekre vonatkozó, a pártok által szervezett választópolgári szavazás útján, hanem a nemzet politikai erőit, valamint az elsődlegesen nem politikai irányultságú jelentős érdektömörüléseit, egyházakat, kisebbségi szervezeteket, érdekszervezeteket, tudományos és kulturális intézményeket, más szakmai szervezeteket stb., egyaránt képviselő, az alkotmány alapján kifejezetten erre a célra létrehozandó választó testülettől nyerné. Hozzá kell még tenni dr. Kukorelli István professzor véleményét, aki az alkotmány-előkészítő bizottság ülésén érvelt a parlamenti választás ellen.

Befejezésül és mintegy összegzésként azt szeretném elmondani, hogy a Magyar Szocialista Párt továbbra is szeretné, hogyha a köztársasági elnök választása közvetlenül, a nép által történne, erre módosító javaslatot be fogunk nyújtani.

(14.00)

Ugyanakkor azt hiszem, hogy elég nyilvánvaló, hogy ebben nem alakulhat ki a hét parlamenti, vagy a hat parlamenti párt között a megfelelő többség, és azért továbbra is javasolnánk egy kompromisszumos megoldást, nagyjából azt, amit dr. Ádám Antal javasolt, egy választótestület létrehozását.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)