Balsay István (Fidesz)
BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az elmúlt napon én az önkormányzatokról, az önkormányzatiságról az alkotmány szerkezetében beszéltem, most az önkormányzati középszintre és az önkormányzati középszinttel kapcsolatos problémákra és alkotmányban való megjelenítésre szeretnék néhány percet szánni.Ismételten azzal kezdem, hogy az alkotmány jelenleg az önkormányzáshoz való jogot a helyi polgárok kollektív jogaként határozza meg, amely jogot a választópolgárok közössége választott képviselői útján, illetve közvetlen népszavazással gyakorolják. Nagyon fontos hangsúlyozni azt is, hogy a jelenleg benyújtott alkotmánykoncepció a helyi közügyek ellátására általában az állampolgárokhoz legközelebb álló helyi önkormányzatot kötelezi, illetve úgy fogalmaz, hogy kell kötelezni. A feladat csak akkor rendelhető át más szervhez, ha ezt a közügy természete, az eredményesség és a gazdaságosság követelménye indokolttá teszi. Ebben az esetben is biztosítani kell a finanszírozás feltételeit. Ebből indulok ki, amikor az új közigazgatási térszerkezet módosításának egyik lehetőségére szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét és az alkotmánykoncepció készítőit, ami a jelenlegi középszintnél a kisrégió tekintetében kisebb, és a jelenlegi megyei szintnél a nagyrégió tekintetében nagyobb. A régió mint fogalom, mint közigazgatási és mint önkormányzati szintű térszerkezet nem szerepel az alkotmánykoncepcióban.
Véleményem szerint az önkormányzati középszint alkotmánybeli meghatározásának kérdéskörét elfogultság nélkül minősíthetjük az egyik legfajsúlyosabb és valószínűsíthetően legtöbb vitát indukáló pontnak. Azt sem szükséges bizonygatnom, hogy a középszinttel kapcsolatos alkotmányos tételek hosszú távra fogják meghatározni a magyar önkormányzati rendszert. Az önkormányzati középszint véleményem szerint az alábbi formációkat vehetné fel. Én elfogadhatónak tartom a megyei önkormányzati középszint megtartását, a megoldás vélhetően nem egy a mai megyénél erősebb megyei önkormányzatot jelentene, amely nem járhat együtt a szubszidiaritás csökkenésével, a városok gyengülésével. Hogy érthető legyen, hogy mire gondolok, nem tartom helyesnek ma azt a pénzügyi szubszidiaritást, azt a szándékos helyi önkormányzati legszentebb közügynek, például az oktatásnak a városoktól való elvételét és az önkormányzatoknak, a városi önkormányzatoknak a megyékhez való átadását, amely várossá teszi a várost. Ezen keresztül szükségesnek tartanám azt is, hogy a várossá válásnak a törvényi szabályozását az alkotmány rögzítse, hiszen ma esetleges és egy-egy képviselőtestületen addig szükséges és addig fontos, amíg ezt a címet megkapja, azt követően pedig a középfokú intézményei térségi feladatokat ellátóit kényszerű okokból átadja.
Feltétlen fontosnak tartanám, és ezt kívánom hozzászólásom középpontjába helyezni, a bibói gondolatnak a továbbfejlesztését, a városkörnyéki önkormányzati középszintnek a megjelenítését. Átmenetet kell képeznünk, és a lehetőséget meg kell adni az önkormányzatoknak a régióképzésre, átmenetet a jelenlegi megkövesedett megyei önkormányzati középszint mint térszerkezetből a régió irányába. Nagyon fontos, hogy egyre inkább egy Európa-konform nagyrégió-rendszer kiépítésének a feltételeit, legalább egy bővített mondat erejéig az alkotmánykoncepció tegye lehetővé és teremtse meg.
A megyei önkormányzati középszint és a városkörnyéki önkormányzati társulások párhuzamos létezése, e megoldás esetében a valódi középszintű önkormányzat továbbra is többé-kevésbé a maihoz hasonló erősségű megyei önkormányzat maradhatna, a városkörnyéki társulások önkormányzati típusú társulások, a települési önkormányzathoz kötődnének. Bár saját jogon lennének feladataik és hatásköreik, továbbá kötelező társulásuk garantálná az ország területének teljes lefedettségét. Véleményem szerint az alkotmánykoncepciónak e kérdéskörrel is foglalkoznia kellett volna, amelyben a megyénél kisebb kisrégió és a megyénél nagyobb nagyrégió kialakítására a lehetőséget meg kell adnia.
Elhangzott a vita során is, hogy az ágazati törvények, mint például területfejlesztési törvény, vagy most hangzott el Lamperth Mónika képviselőtársamtól, hogy a közoktatási törvényben milyen újabb feladatokat kívánnak adni a megyei önkormányzatoknak, a közoktatási törvényben, vagy olvashatjuk a sporttörvényben, de ismerhetjük a megyei önkormányzatok javaslatát az illeték, a munkaügy, a fogyasztói érdekvédelem és más feladatok átvételére, ezeket teljesen elhibázott lépésnek tartanám, hiszen nem a megyei önkormányzati középszintnek az erősítése a feladata az alkotmány koncepciójának és az ágazati törvényeknek, hanem véleményem szerint az állampolgárokhoz legközelebb álló helyi önkormányzatnak az erősítése lehet a cél. És amennyiben ők nem kívánják vagy nem tudják ezeket a feladatokat ellátni, úgy az önkormányzati típusú társulások, szélső esetben, a körjegyzőség esetében a kötelező társulások is kell, hogy egy alulról építkező, egymással szimbiózisban élő településszerkezetet kialakítsanak.
A mostani törvénykezés során megfigyelhető, hogy egyre-másra jönnek létre az alkotmánykoncepcióban sem szereplő, sem a kormány koncepciójában, sem kormányprogramban sem szereplő intézmények, amelyek remélhetőleg az alkotmányban sem fognak majd helyet kapni, amelyek egy-két esetben a tanácsrendszert idézik magunk elé, a különböző típusú tanácsok kialakulásának lehetünk tanúi. Megszámoltam, jelenleg hét van, és a hét közé besorolhatók azok, amelyek már különböző jogszabálytervezetekben megjelentek.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt a középszinten feltétlenül erősíteni az önkormányzati típusú középszintet kívánja. Helyet kíván adni és ez az alkotmányban megfogalmazást is nyert a gazdasági önkormányzatoknak is, amelyeknek nemcsak a léte, a kötelező megléte a fontos, hanem valóban törvényben rögzített feladatokkal és hatáskörökkel kell ellátni őket. Az önkormányzatok feladata és hatáskörei között alapelvként teljesen vagy részlegesen helyi közügyet megtestesítő feladatot és hatásköröket illetően megítélésem szerint két tényezőt kell, feltétlenül indokolt alkotmányi normaszövegben is rögzíteni. Egyfelől a polgárközeliséget, azaz az arra való fokozottabb odafigyelést, hogy egy adott közszolgáltatás nyújtása, illetőleg egy adott közhatalmi hatáskör gyakorlása mind szervezeti, mind földrajzi értelemben a körülmények által racionálisan megteremthető módon legközelebb legyenek az állampolgárokhoz.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
A szervezeti polgárközeliség azt kell hogy jelentse, hogy a feladatellátás és a hatáskörgyakorlás lehetőség szerint települési önkormányzat által valósuljon meg, lévén az önkormányzat az a szervtípus, amelyre a polgárnak a legnagyobb ráhatása az önkormányzati választások, a helyi népszavazás, a helyi népi kezdeményezés útján, a nyilvánosság intézményének igénybevételével lehet.
(14.10)
A polgárközeliségen túl a másik feladat- és hatáskört megtestesítő elv, alapelv a hatékonyság vagy a méretgazdaságosság lehet, azaz az arra való törekvés, hogy az önkormányzat méretének ez elsősorban a lakosságszám és a közigazgatási terület együtthatójaként írható körül megválasztása a gazdaságosabb és hatékonyabb feladatellátást és hatáskörgyakorlást szolgálja. A konkrét feladat- és hatáskörtelepítésén túl az említett két alapelv, a polgárközeliség és a méretgazdaságosság legkisebb közös nevezőjét kell megtalálni, egyébiránt valószínűsíthető, hogy az alapfokú közszolgáltatások, illetve viszonylag egyszerű és speciális szakértelmet nem igénylő szakigazgatási feladatok telepítésének címzettje a települési önkormányzat, amely értelemszerűen nemcsak önmagában, hanem kvázi kötelező vagy kötelező körjegyzőségekben, illetve szabad elhatározásból megalakított önkormányzati társulásban is elláthatja az adott feladatot, illetőleg hatáskört.
A középfokú közszolgáltatások, illetve a bonyolultabb, nagyobb, speciális szakértelmet igénylő szakigazgatási feladatok telepítésének optimális címzettje egy városkörnyéki néhányan járásról beszélnek, de én nem ezt célzom meg , tehát egy városkörnyéki léptékű önkormányzati vagy önkormányzati társulási egység lenne. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a középszintről, amikor beszélünk, ne csak a megyei önkormányzat jusson képviselőtársaimnak és -társnőimnek a figyelmébe, gondolkodásának a középpontjába, nagy értéke a magyar közigazgatásnak, hogy ez az önkormányzati középszint többszereplős, itt találhatóak az állami középszint szereplői, a megyei önkormányzati középszint és a megyei jogú város. Feltétlen fontosnak tartom, hogy a vonzáskörzettel rendelkező települések, mint közülük Esztergom, Jászberény, Szentes, Baja, Szentendre, Gödöllő és sorolhatnám őket, valós térségi feladatokat tudjanak megvalósítani, és ne csak címzettjei legyenek egy megyei önkormányzaton keresztül az állami feladatok, térségfejlesztő feladatok és más feladatok végrehajtásának, hanem saját hatáskörük révén szervezői is az azonos jogú önkormányzatok feladatainak.
Mondanivalómat tehát az organikus, a szerves felépítés, alulról építkezés jellemzi, az autonómiának a nem minden határon túli jelentőségének az erősítése, a hatékonyság és a szubszidiaritás. Feltétlen fontosnak tartom hangsúlyozni az állampolgár-közeliségét, a polgárközeliséget.
Szeretném a mostani törvényhozásban is, ha már a benyújtók, a kormány figyelemmel lenne az alkotmány ezen koncepciójára és nem kívánná, hogy a benyújtott törvényekben hierarchikus önkormányzati rendszer alakuljon ki, nem kívánná, ha pénzelosztó szerepe nőne az egyik-másik önkormányzatnak, vagy térne vissza. A mai alkotmány is lehetetlenné teszi, hogy rendeleti hierarchia alakuljon ki a helyi jogalkotásban.
Tisztelettel kérem az alkotmánykoncepciónak megfogalmazóit, hogy tegyék lehetővé az átmenet lehetőségét, a kis- és nagyrégiók kialakításának a lehetőségét az alkotmánykoncepció szövegében is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)