Bihari Mihály (MSZP)
DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az alkotmánykoncepció két mondatához szeretnék érveket hozzáfűzni, illetve a vitában részt venni. A köztársasági elnökről szóló fejezetben szerepel az első mondat, amely úgy szól: "A köztársasági elnököt az Országgyűlés választja meg." Ehhez a javaslathoz, koncepcióhoz szeretnék hozzászólni. A másik mondat, amivel kapcsolatban csak egy megjegyzést tennék, az úgy szól: "Nem igényelnek alapvető változtatást az államfő jelenlegi jogosítványai." Ezzel a mondattal teljes egészében egyetértek, úgyhogy ehhez nem fűznék hozzá kommentárt, viszont az első mondat kapcsán szeretnék néhány történeti és jogtörténeti érvet felsorakoztatni azok mellett az érvek mellett, amelyeket előző hozzászólásában Avarkeszi Dezső képviselőtársam elmondott.Én magam kezdettől fogva, akkortól fogva, amikor 1988-ban egy felkérés kapcsán elkészítettem a Népköztársaság Elnöki Tanácsát felváltandó egyszemélyes államfőre vonatkozó egyszemélyes törvénytervezetet, amelyet meg is vitattak különböző szinteken és meg is jelent akkoriban, tehát attól kezdve a köztársasági elnök közvetlen választásának a híve vagyok, de ez önmagában még magánügy. Az MSZP 1989 óta a köztársasági elnök közvetlen választásának a híve, és ezt az álláspontját az MSZP fönntartotta az 1994-es választások kapcsán is, azután ez a kérdés némileg háttérbe szorult, de az MSZP változatlanul a köztársasági elnök közvetlen választásának a híve.
Az érveket, amelyeket én föl szeretnék hozni, a magyar nem monarchiális államfői hogy mondjam , történeti sorból, vagy államfőkre vonatkozó történetből hoznám. Magyarországon a nem monarchiális államfők száma összesen hét volt az elmúlt 200 évben. Hét nem monarchiális, hanem valamilyen módon választás alapján államfői funkcióba jutó személy volt. Ebből egy volt kormányzó elnök, Kossuth Lajos, egy volt kormányzó, aki 22 éven keresztül volt kormányzó, miközben Magyarország államformája monarchia volt, ő volt Horthy Miklós, és öt volt a hét nem monarchiális államfőből, aki köztársasági elnök volt. Az öt köztársasági elnökből kettő ideiglenes köztársasági elnök volt, Károlyi Mihály és Szűrös Mátyás, és csak három nem ideiglenes köztársasági elnöke volt az országnak. Ebből a háromból is csak egyetlenegy töltötte ki a mandátumának az idejét, Göncz Árpád, egyetlenegy más köztársasági elnök nem töltötte ki a megbízatási idejét.
Hogyha a nem monarchiális államfőknek a regnálási, hatalombetöltési idejét nézzük, akkor azt tudjuk mondani: Kossuth Lajos négy hónapig volt kormányzó elnök, 1849 áprilisától augusztusig, a világosi fegyverletételig, Károlyi Mihály, akit 1919. január 11-én választottak meg, március 21-ig, vagyis két és fél hónapig volt köztársasági elnök. Tildy Zoltán, akit közfelkiáltással éppen ebben a teremben választottak köztársasági elnökké, mindössze két évig töltötte be a köztársasági elnöki pozíciót, 1946. február 1-jétől 1948-ig. Szakasits Árpád követte őt, akit szintén a parlament választott meg, egy évig volt köztársasági elnök 1948-tól '49-ig, azt a prezidenciális kollektív államfői rendszer évtizedei követték 1949-től 1989. október 23-ig. A hét nem monarchiális államfőből kétségtelen Horthy Miklós volt az, aki a leghosszabb ideig töltötte be az államfői pozíciót, 22 éven keresztül, miközben Magyarország államformája királyság volt, a király nélküli királyság volt Magyarországnak államformája. Göncz Árpád hat éve tölti be ebből egy megválasztás és egy újraválasztási aktus révén a köztársasági elnöki pozíciót. Úgyhogy, meglehetősen kacskaringós és meglehetősen vegyes a magyar államfőknek a sorsa és története Magyarország történetében az elmúlt 150 évben. Meglehetősen kacskaringós a jognak a története is, a köztársasági elnökökre vonatkozó jogszabályok története, ebben nem mennék vissza azokra az időkre, amelyek a rendszerváltást megelőzték, csak az 1989-es rendszerváltozás utáni jogváltozásokra, alkotmányváltozásokra utalnék.
(14.20)
Az 1989. október 23-án kihirdetett köztársasági alkotmányban az szerepelt, hogy a köztársaság elnökét a parlament választja négy évre. 1990. III. hó 12-én a módosított alkotmány azt tartalmazta, hogy a köztársasági elnököt a választópolgárok választják meg négy évre. Három hónapig tehát volt törvényes, alkotmányos lehetőség arra, 1990. III. hó 12-től június 25-ig, hogy a választópolgárok elvileg megválaszthassák a Magyar Köztársaság elnökét. 1990. június 25-én módosított alkotmány szerint ismét a köztársaság elnökét az Országgyűlés választja, most már nem négy, hanem öt évre. Azóta is ez a hatályos rendelkezés.
Tehát ez alatt a hat év alatt három alkotmánymódosítás történt köztársasági elnök ügyében, két népszavazás volt köztársasági elnöki ügyben, és volt egy népszavazási kezdeményezés a köztársasági elnök választásának az ügyében. Úgyhogy nem beszélhetünk arról, hogy valamilyen stabil, megállapodott közjogi intézményről van szó, a köztársasági elnök megválasztási módját illetően, a jogkörére szándékosan nem térek ki, mert mondottam, hogy abban egyetértek a koncepcióban szereplő azon kitétellel, hogy nem indokolt lényegesen változtatni a köztársasági elnök jogkörét, csak kisebb módosítás indokolt ebben az esetben.
A két népszavazás, amely a köztársasági elnök ügyében volt, a két népszavazás közül az egyik, az 1989. november 26-án megtartott népszavazás, amelyik valóban ahogy Avarkeszi Dezső is idézte nem azt a kérdést tette föl, hogy akarja-e ön, hogy a választópolgárok válasszák a köztársasági elnököt vagy pedig a parlament, hanem az volt a fő kérdés, hogy mikor legyen a köztársasági elnök választása. Az igaz, hogy az alkotmányügyi bizottság hozzátett egy magyarázatot mindkét kérdéshez, egészen fura és teljesen abszurd módon, hogy mit jelent az, hogyha valaki úgy szavaz, hogy az első kérdésre igennel szavaz, vagyis azt akarja, hogy majd az első szabadon választott parlament összeülése után kerüljön sor a köztársasági elnök választására, hogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy ő a köztársasági elnök parlamenti választásával ért egyet, míg aki nemmel szavaz, az azzal ért egyet, hogy a köztársasági elnököt a nép válassza. Ennél manipulatívabb, zavarosabb népszavazást nemcsak a magyar jogtörténetben hiszen Magyarországon összesen két népszavazás volt eddig hanem az általam ismert nemzetközi példák sorában még nem volt.
Mindenesetre ennek a népszavazásnak az eredménye is az volt gondolom az itt ülők mind ismerik és tudják, ezért inkább csak feleleveníteném hogy végül is az igen szavazatok száma ötezerrel és néhány százzal haladta meg a nem szavazatok számát, pontosan 2 151 926-an, vagyis a válaszolók 50,07 százaléka szavazott igennel, és a nemmel szavazók száma 2 145 825 volt, vagyis 49,93 százalék volt azoknak az aránya, akik nemmel szavaztak. Tehát tulajdonképpen ebben a nagyon manipulatív, nagyon nehezen érthető kérdéskörben egy hihetetlenül szoros eredmény született, a másik három kérdésben 94 százalékos volt a támogatottság: a munkásőrség feloszlatása, az MSZMP elszámoltatása, illetve a pártok működésének a megtiltása az üzemek keretében. Ez teljesen nyilvánvalóan a népszavazáson való részvételt szolgáló kérdéskör volt, nem igazán osztotta meg a társadalom tagjait.
A második népszavazás köztársasági-elnök-választás ügyében 1990. július 29-én volt, ez nem volt érvényes, mivel a 7,8 millió választópolgárból csak 1 078 899 választópolgár ment el. Érdemes azonban az érvényesen leadott szavazatok megoszlását idézni, mivel az 1.078.899 érvényes szavazatból 926 823, tehát a leadott szavazatok 85,9 százaléka igennel szavazott arra a kérdésre, hogy akarja-e, hogy az állampolgárok közvetlenül válasszák meg a köztársaság elnökét.
Aki szociológiában jártas, az tudja jól, hogy az úgynevezett reprezentatív mintavétel során ezer, olykor kétezres mintán szokták az ország felnőtt lakosságának a véleményét megkérdezni, és ha a matematikai statisztikai előírásokat és módszertani szabályokat is betartják, akkor ebből a mintából az egész lakosság véleményére joggal lehet következtetni. Ez az egymilliónál több érvényes szavazat mindenféle reprezentatív felmérésnél ékesebben bizonyítja azt, hogy a magyar állampolgárokban, legalábbis 1990-ben, komoly támogatottsága volt a köztársasági elnök közvetlen választásának.
Ezeket a részben személyekre, részben a jogszabályokra vonatkozó példákat azért szerettem volna felhozni, hogy érveljek amellett, hogy nincs Magyarországon még kialakult és stabilizálódott választási rendszer, vagy intézményi struktúrája a köztársaságielnök-választásának. Én nem mondom azt, hogy nyitott teljesen a kérdés, hiszen két legitim parlament általi választás után senki nem kérdőjelezheti meg azt, hogy Magyarországon demokratikus alkotmány alapján, demokratikusan, az előírásoknak megfelelően választottak köztársasági elnököt. Nem is erről van szó, szándékosan kerültük szerencsére minden hozzászóló a személyre szóló, ad hominem demonstrációt, tehát senkit nem akár a jelenlegi vagy a szóba jöhető más köztársasági elnök személye vezetett akkor, amikor érveit elmondotta. Engem sem ez vezet, csupán fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy érdemes végiggondolni, érdemes még nyitva hagyni a köztársasági elnök választásának a mikéntjét. Én magam úgy gondolom, hogy a közvetlen választás mellett szólnak azok az érvek, amelyeket Avarkeszi Dezső képviselőtársam, de Varga László és mások is elmondottak. Én magam hozzátenném azokat az előnyöket, hogy közvetlen választás esetén a szóba jöhető személy nem függ az éppen a parlamentben többségben lévő pártoktól. Egy. Ez az egyik előnye.
Kettő: újraválasztása esetén nem kell latolgatnia az éppen akkor ami nem biztos, hogy ugyanaz a parlament és ugyanaz a többség, mint amelyik az első megválasztásakor van tehát nem kell neki latolgatnia azt, hogy hova igazodjon, mik a többségnek az igényei, vagy a többségnek a támogatottságát hogy tudná megszerezni.
Három: nő a köztársasági elnökjelöltek szempontjából szóba jöhető személyeknek a száma a közvetlen választás esetén. Közvetlen választás esetén komoly esélye lehet párton kívüli jelöltnek is a köztársasági elnöki pozícióra.
Végül, a közvetlen választás esetén lényegesen nő a köztársasági elnök legitimációja, ennek következtében politizáló ereje, nem a jogköre, nem a hatalma, nem a jogosítványai, hanem politizáló ereje, politikai legitimitása. Ezen érvek alapján én a magam részéről támogatom továbbra is, és az MSZP nevében támogatjuk a köztársasági elnök közvetlen választását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps középről.)