Sepsey Tamás (MDF)

1996. május 29.

DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Kénytelen vagyok reflektálni néhány dologra a rendelkezésemre álló igen szerény időkeret terhére. Először is a mai nap, a tegnapi nap is többször fölmerült az alkotmányozási kényszerhelyzetnek a kérdése. Igen tisztelt képviselőtársaim, erre az élet ad választ, mert ha körülnézünk ebben a házban, ha látjuk azt, hogy milyen hihetetlen affinitást tanúsít a Magyar Köztársaság kormánya az alkotmánykoncepció megvitatása iránt, maga a társadalom mennyire figyel, és zsúfolva vannak a karzatok, és minduntalan lehet látni azokat az érdeklődő tekinteteket, legalábbis a lelki szemeim előtt, amelyek ezeket az érdemdús felsorolásokat figyelik, akkor azt kell mondani, hogy tényleg szükséghelyzetünk van, ezt átérzik a képviselők is, tehát itt vannak, figyelnek, szinte isszák azokat a professzori szavakat, amelyeket az előttem fölszólaló Bihari Mihály is mondott.

De nem így van, igen tisztelt képviselőtársaim! Az újságokból amilyen tájékoztatás eljut a magyar állampolgárokhoz, az igen csekély.

(14.30)

Hadd mondjam el, hogy múlt héten a Magyar Demokrata Fórum időkeretének kétharmad részében amellett érvelt, hogy az ún. másodgenerációs jogok alapjogi szabályozást nyerjenek az új alkotmányban is. Ehhez képest az újságokban egyetlenegy mondat jelent meg ebből a témakörből, hogy az állami jelképek közé mi a Szent Koronát vissza akarjuk vetetni. Ez valóban így van, ez egy mondat volt, a felszólalások nagy része arról szólt, hogy az állampolgárok biztonsága érdekében a pihenéshez való jogot, a törvényes, fizetett szabadsághoz való jogot, az egészséges környezethez való jogot, a sporthoz való jogot, a rokkantak, szellemi fogyatékosok méltányos támogatásának jogát szabályozni kell. Erről egy szó sem jelent meg a médiákban. Úgyhogy azt kell mondanom, igen félresikeredik az a szándék, hogy ez a vita ez társadalmi méreteket öltsön.

Többen már hangsúlyozták és én nem tudok mást tenni, csak megerősíteni valóban szembe kell majd nézni akkor a népszavazás kockázatával, hogy azok az emberek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy az alkotmány egyes rendelkezései valójában mit tartalmaznak tehát ebben a vitában bontjuk ki egy-egy rendelkezésnek a tartalmát el fognak-e menni szavazni és hogyan fognak szavazni. Hadd mondjam azt Bihari képviselőtársamnak, hogy abból nem lehet következtetést levonni, hogy egy népszavazásra akik elmentek, azoknak a többsége igennel szavazott. Mert meg kell nézni, hogy hányan nem mentek el arra a népszavazásra, és miután a többség nem ment el, ebből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy nem akart véleményt nyilvánítani, nem akart pozitívan igent mondani arra, hogy hogyan és miként történjen az elnökválasztás Magyarországon. Tehát ez nem kifejezett szociológiailag is ez bizonyítható , hogy aki érdekelve van, az elmegy, aki nincs érdekelve, nem megy el, de ezt egy nemleges szavazatnak lehet fölfogni.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányjogi koncepcióról vitatkozunk. Nagyon szép elvek hangzottak el például azzal kapcsolatban, hogy az alkotmány rögzítse ismételten, hogy a Magyar Köztársaság különleges felelősséget érez a határokon túl élő magyarokért. Kormánypárti képviselőtársaim is érveltek emellett, ennek ellenére ezen a héten kedden még tárgysorozatba se voltak hajlandók venni azt az indítványt, amely a határon túl élő magyarok egyik igen lényeges problémáját említette volna meg, nevezetesen azt, hogy '45 után Csehszlovákiában megfosztották az alapvető emberi joguktól és vagyonuktól az ottani magyarságot, és a mai napig ennek nem történt meg az orvoslása. Erre szolgált volna az a határozati javaslat, amit beterjesztettek képviselőtársaim, de ezt még tárgysorozatba se vették a kormánypárti képviselők. Ezek után azt kell mondani, hogy írott malaszt lesz az új alkotmánynak ez a rendelkezése, hogyha gyakorlatban viszont ezt nem valósítjuk meg.

Úgyszintén azért meg kell említenem azt is, hogy mindig elhangzik, hogy az ún. másodgenerációs jogoknak a biztosítása az állam teherbíró képességétől függ. Az elsőgenerációs jogok biztosítása nem? Hát mibe kerül a magyar adófizető állampolgároknak az igazságszolgáltatás működtetése, büntetés-végrehajtási intézeteknek a működtetése, az információs önrendelkezési jognak a biztosítása? Úgy tűnik egyes felszólalók szerint hogy erre mindig kell hogy legyen az államnak pénze. Ahhoz, hogy biztosítsuk az egészséghez való jogot, az öregekről, az elesettekről való törődésnek a jogát, itt már mindjárt túlzottan liberális képviselőtársaim azt emlegetik, hogy az állam teherbíró képességének határa van.

Én úgy gondolom, hogy az emberi jog fejlődésének az a vonulata, amely a francia forradalom óta kodifikálva is van: első-, másod-, harmadgenerációs jogok, az nem azt jelenti, hogy a jogok között különbséget lehet tenni, hogy vannak fontosabb emberi jogok és vannak kevésbé fontos emberi jogok. Ha elértünk a jogfejlődés azon fokára, hogy ki tudjuk mondani, hogy ezeket most már elismeri a magyar alkotmány, akkor alapjogként ismerjük el, ne pedig olyan homályos államcélként, amely az állampolgárok számára igazi biztonságot nem jelent.

A választási rendszerrel kapcsolatban. Én nagy érdeklődéssel hallgattam Avarkeszi képviselőtársam tegnapi felszólalását. Ugyanis van egy hétpárti egyeztető bizottság, amely a választójogi törvénynek a módosításáról tárgyal, csak négy egymást követő ülésén a Magyar Szocialista Párt nem képviseltette magát olyan személlyel, aki nyilatkozni tudott volna alapvető kérdésekben. Ezért volt számomra egy kicsit furcsa az a dolog, hogy ha ott, a bizottságban, ahol meg kellett volna bizonyos kérdésekben állapodnunk, a Magyar Szocialista Párt nem fejti ki álláspontját, itt, az ország házában egyértelműen olyanokat mond, amelyek kicsit demagógnak hatnak. Kicsit demagógnak hatnak, mert a képviselői létszámnak a csökkentése anélkül, hogy meghatároznánk, hogy igazából mi az országgyűlés feladata, mi a képviselők feladata, olyan felemásnak tűnik, hisz valójában nem is jelenthet költségcsökkentést. Bár hozzá kell tennem, ha olyan képviselők csökkentéséről van szó, akik a szó nemes értelmében nem képviselők, mert nem vesznek részt a ház munkájában, akkor teljes mértékben egyet lehet érteni. De én megfordítanám: ennek az országnak inkább olyan képviselőkre lenne szüksége, akik teljes szívvel, teljes odaadással vesznek részt a törvényhozás munkájában, áthatva a képviselői felelősségtől.

Jó lenne, hogyha példát tudnánk mutatni a jövendő generációnak, és jó lenne, hogyha képviselőtársaim közül egyesek példát vennének a múlt képviselői generációiból.

A választási rendszerben okvetlenül szabályozandónak tartjuk, hogy egyáltalán milyen választásokról lehet szó Magyarországon, amelyeket az alkotmány is szabályoz. Ebben egyértelmű a Magyar Demokrata Fórum álláspontja: országgyűlési képviselő-választások, önkormányzati képviselő-választások és kisebbségi önkormányzati képviselő-választásokra vonatkozóan kell az alkotmányban az alapelveket rögzíteni. Az alkotmánynak felhatalmazást kell adni egyébként, hogy törvény és ebben talán minősített törvényre nincs szükség egyéb választásokat is szabályozzon.

Egyrészt Magyarországon a társadalombiztosítási önkormányzatok képviselőinek a választása jelenleg időszerűvé fog válni, és ebben a kérdésben dönteni kell. De nem szükséges ezt alkotmányi szinten megfogalmazni. Másrészt gondolni kell a jogalkotónak arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatban fölmerülhetnek olyan választások, amelyek nemzetközi fórumokba delegálnának magyar állampolgárokat, és ezeknek a választásoknak a lehetőségét is alkotmányi felhatalmazással a törvényhozás számára meg kell adni.

Amit még a választásokról nagyon röviden szeretnék mondani az, hogy az aktív és a passzív választójog szabályozása terén a Magyar Demokrata Fórum kiáll amellett, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok számára meg kell teremteni a választójogi törvény módosításával, alkotmánymódosítással azt a lehetőséget, hogy szavazhassanak.

Igen tisztelt Országgyűlés! A közpénzügyekkel foglalkozó fejezetnek a tagolását egy kicsit szűknek érzem. Szűknek érzem azért, mert az én tagolásom szerint ez a fejezet részben a költségvetéssel, zárszámadással foglalkozna, az adózással ezt a közteherviselés fogalmával lehet párosítani , de kitérne külön a pénzrendszerre, nem úgy, mint most, hogy a Nemzeti Banknál van egy utalás, hogy az ország pénznemét az Országgyűlés határozza meg. Ez nem jó, mert a pénznemet törvényben kell meghatározni. Ez a magyar jogi hagyományoknak megfelelő eljárási mód, és azért a stabilitást is ez adja. Másrészt úgy gondolom, ki kell térni mindenképpen az államadósság kérdésére, mert az alkotmány hosszú távra szabályozza az életviszonyokat, és sajnos azt kell mondani, hogy Magyarország államadóssága olyan mértékű, hogy a törlesztés, az esetleges kötelezettségvállalásoknak a mértéke mindenképpen indokolja az alkotmányi szabályozást.

A költségvetés, zárszámadás keretében a jelenlegi koncepció egy kicsit túlszabályozottnak tűnik. Részletkérdésekkel foglalkozik, emellett viszont nem rögzíti a központi költségvetés, az önkormányzati költségvetésnek a viszonyát a központi költségvetés és az egyéb autonómiáknak a viszonyát. Talán az ún. klasszikus parlamenti költségvetési jog részletszabályainak rögzítése mellett, s ez alatt azt értem, hogy az alkotmányban valóban határidővel kellene rászorítani a kormányt arra, hogy egy költségvetést mikor nyújtson be az Országgyűlésnek.

(14.40)

Az ilyen részletszabályok mellett az alapelveket is, a költségvetés alapelveit is rögzíteni kellene. Az ilyen költségvetési alapelvek között említeném meg a teljesség, a valódiság, a részletesség, a nyilvánosság és az áttekinthetőségnek az alapelveit. Az alapelvek alkotmányi rögzítésére azért van szükség, mert a későbbiek során a törvényalkotásnál értelemszerűen ezek az alapelvek fogódzót nyújtanak, másrészt pedig a magyar állampolgárok számára iránymutató az, hogy végre a költségvetéssel kapcsolatos alapelveket alkotmányi szinten szabályozzuk.

A polgári államban ez egy előre mutató szabályozás, hogy az adófizető állampolgár biztos legyen abban, megnyugtassuk az állampolgárt abban, hogy az ő általa befizetett összegek felhasználásáról a kormány illetőleg hát a törvényt az Országgyűlés elfogadja tisztességesen el tud számolni.

Ezek az alapelvek éppen azt biztosítják, hogy a költségvetés az tartalmazza az állam összes bevételét és összes kiadását. Ne lehessenek titkos mellék-költségvetések, ne lehessenek olyan alapok, amelyeken keresztül titkos csatornákon az adófizetők pénze nem közcélokra kerül felhasználásra.

Az áttekinthetőséget és az ellenőrizhetőséget is elősegíti az, hogyha államtitok, szolgálati titok, banktitok kivételével minden olyan információhoz hozzá lehet jutni, amely a költségvetéssel kapcsolatos. Ez megnyugtatja jelenleg a pártokat is, de meg fogja nyugtatni az állampolgárokat is. Véleményem szerint még ebben a részben kellene a pénzügyi kiegyenlítésnek a kérdéséről is szólni. Ugye minden évben elég komoly vita folyik arról, hogy a központi költségvetés és az önkormányzati költségvetés forrásmegosztása milyen arányban alakuljon.

Valamiféle segédelvet rögzíteni kéne az alkotmányban is, hogy ne minden évben a költségvetési törvény egyik állandóan vitatott része legyen a forrás megosztásnak az aránya.

Második rész, ami a közteherviselés és az adózással lenne kapcsolatos, szintén a meglátásom szerint alapelvi szinten történő rögzítést indokol, nem pedig különleges szabályokat. Ki kell mondani, az adózásnak kik az alanyai, milyen arányban lehet adóztatni és milyen adóforrások után. Ezt követően okvetlenül rögzíteni kell azt is, hogy csak törvény írhat elő adót, és a helyi adókat törvény keretei között az önkormányzat szabhatja ki.

Sajnos az idő rövidsége miatt a pénzrendszert azt már csak megemlíteném, és az államadósságügyet is bővebben nem tudom kifejteni.

Ami hiányzik ebből a fejezetből igen tisztelt képviselőtársaim, az az állami vagyonnal való gazdálkodásnak a kérdésköre. Egy hihetetlen mértékű állami vagyon van még mindig az állam tulajdonában, kezelésében, és a jó gazda gondossága kötelme az alkotmányban még megfogalmazást sem nyert.

A Magyar Demokrata Fórum ellenzi, hogy az alkotmányban rögzítsük azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökét rendelkezési jog kiadása illeti meg, és nem tartjuk szükségesnek azt sem, hogy az alelnököknek a kinevezésével kapcsolatos szabályok alkotmányi megerősítést nyerjenek.

A számvevőszéki fejezettel kapcsolatban azt tudom mondani, tegnap a számvevőszéki bizottság is ezt a részt megtárgyalta, és nagyjából az az egyesített vélemény alakult ki, hogy helyes bizonyos dolgokat az alkotmányból elhagyni, ellenjegyzésnek a lehetőségét hitelfelvételek esetén, a költségvetés előzetes normakontrollja; azonban nem biztos, hogy bizonyos dolgokat a számvevőszéki törvényben azért nem kell megtartani.

Ami nagyon komoly megfontolást igényel, az a helyi önkormányzatoknak a külső ellenőrzése. Az általános lehetőséget a bizottság tagjainak többsége szerint meg kell hagyni a Számvevőszéknél, de a Számvevőszék jelenlegi szervezete feladata az, hogy az Országgyűlésnek a pénzügyi és gazdasági ellenőrző tanácsadó szerve, nem teszi ezt a szervezetet alkalmassá arra, hogy 3200 települési önkormányzat külső ellenőrzését elvégezze.

El kell dönteni az Országgyűlésnek, bővíteni akarja a szervezetet, és akkor igazából a Számvevőszék túlsúlya a helyi önkormányzatok ellenőrzését fogja végezni, vagy megtartja a Számvevőszéket a különleges pozíciójában, amit a jelenlegi alkotmány is tartalmaz, de valamilyen módon megoldja az önkormányzatok külső ellenőrzését, hisz olyan hatalmas... (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)...állami költségvetési támogatást kapnak az önkormányzatok, amely vagyonnal való gazdálkodás ellenőrzése állami feladat kell hogy legyen. Elnök úr köszönöm a szót. Igen tisztelt képviselőtársaim, köszönöm figyelmüket. (Taps.)