Medgyasszay László (MDF)

1996. június 2.

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! A Művelődési és Közoktatási Minisztérium két évvel azután, hogy a kisebbik kormánypárt átvette az oktatás, a kultúra irányítása felett a teljes hatalmat, a választási ciklus közepén beterjesztette az 1993-ban elfogadott közoktatási törvény módosításáról szóló javaslatát.Sokan szóltak és szólnak az előterjesztésnek a tanítást és a nevelést megnehezítő vagy lehetetlenné tevő, a tanulási és a tanítási szabadságot korlátozó, az aktuális gazdaságpolitikát kiszolgáló és a tanári létezést, egzisztenciákat veszélyeztető következményekről. Én a magyarországi oktatás jövője szempontjából egyik legfontosabb kérdésről, a gimnáziumok sorsáról, az érettségi vizsgáról szeretnék szólni.

Mértékadó szakmai műhelyek szerint a törvény javasolt módosítása komoly károkat okozna a magyarországi oktatásban, különösen az értelmiségi képzésben. A legnagyobb hibája, hogy leépíti a középiskolai, pontosabban a gimnáziumi képzést, amelynek színvonala az egyetemi képzés hatékonyságát is meghatározza. Meg kell hogy jegyezzem, hogy ez az állítás a gyakorló szülő szemével is igaznak tűnik.

Miben látjuk a középszintű oktatásra leselkedő veszélyeket? A törvény ugyan különböző iskolatípusokról beszél, és nem szünteti meg, nem tiltja, a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokat, megnehezíti azonban az ilyen iskolák kialakulását. Ezen túlmenően a meglevők működését szinte lehetetlenné teszi. A törvény módosítása, a hat-, négy- és kétéves pedagógiai ciklusok bevezetésével át fogja alakítani az iskolaszerkezetet, az egységes hatosztályos elemit a négyosztályos alsó középszint követi, és erre épül a kétosztályos felső középszint, amely lényegében a mai gimnáziumnak felelne meg, hiszen ez készít elő az érettségire. Itt tehát a fő probléma az, hogy a meglevő iskolaszerkezet a nem kívánatos 6+4+2 irányban alakul.

Jelenleg a nemzeti alaptanterv az első tíz évfolyamra szól. Nem nyilatkozik arról, hogy mi történik majd a középiskolák utolsó két osztályában. A legfontosabb idézőjelbe tett szabályozó szerepe abban van, hogy nem szabályozza a középiskolák utolsó két évét, átadja a szabályozást egy senki által nem ellenőrizhető intézetnek és az általa megállapított követelményeknek. A nemzeti alaptanterv minimumtanterv, és egységesen érvényes minden iskolára és nemcsak a tartalmi elemeit, hanem szakaszait tekintve is. Ezáltal hozzászögezi a középiskolát az általános iskolákhoz. Együtt kell haladniuk. Hasonló a helyzet ahhoz, minthogy ha egy futóversenyen megparancsolnák a mezőnynek, hogy együtt fusson. Világos, hogy a leglassúbbak fognak futni, és senki sem nyer majd világbajnokságot, de a legtöbb versenyző még a saját formáját sem hozhatja.

(19.20)

Ha valaki nem értené, hogy mit jelent az átjárhatóság állami garanciája a törvénymódosító javaslatban, annak figyelmébe ajánlom ezt a hasonlatot. A legnagyobb baj azonban a kétszintű érettségi bevezetésének szándéka. Ennek a lényege, mint tudjuk, abban van, hogy az érettségi tantárgyakból magasabb és alacsonyabb szinten lehetne vizsgát tenni. A magasabb szintű érettségi vizsga tehetné lehetővé a felsőoktatásban való részvételt, az alacsonyabb szintre tett érettségi vizsga a felsőoktatásban való továbbtanulásra nem jogosítana. A kétszintű érettségihez kétszintűen megfogalmazott követelményrendszer tartozna. A diák két évvel az érettségi előtt választás elé kerül. El kell döntenie, hogy mely tárgyakból kíván alacsonyabb, illetve magasabb szinten érettségizni. Egyébként az előkészítés során a kötelező és választható érettségi tantárgyak tekintetében ismétlem, mint tudjuk , több változat született meg és került nyilvánosságra.

Az első fogalmazványban csak a matematika, az anyanyelv és nyelvtana és egy idegen nyelv szerepelt a kötelező érettségi tárgyak között. A második fogalmazvány a), b), c) változatot tartalmazott. Az a) változat lényegében a jelenlegi gyakorlatnak megfelelő tárgyakat jelöli meg a kötelező érettségi tárgyak között, a törvénymódosító tervezet végül is az a) változatot tartalmazza. A kétszintű érettségi bevezetése egyrészt az esélyegyenlőtlenség forrása, hátrányos helyzetbe hozza az egyént, másrészt az oktatás színvonalának rohamos esését eredményezheti a társadalom egészének és nem utolsósorban a jövendő nemzedékeknek kárára.

Ezeket a hátrányokat öt pontban foglalom össze. Az érettségi vizsga két funkciója téveszme. Az érettségi vizsgától nem követelhető meg, hogy a munkavállalás esélyeit javítsa. Az a helyes, ha az érettségi után a fiatalember szert tesz speciális tudásra, szakmát tanul vagy diplomát szerez. Az érettségi csak akkor növelné a munkavállalás esélyeit, ha a színvonala csökken, és ezzel együtt a középiskolai oktatás elmozdul a szakiskolai képzés felé, és csökken az értelmiségi létre felkészítés szerepe.

Másodszor: a kétszintű érettségi vizsga az esélytelenség forrása mint állítottam mert a magasabb szintű érettségi vizsgára készülés előreláthatólag olyan anyagi feltételeket támaszt a tanulókkal, illetve a tanulók szüleivel szemben, amelyeket nem mindenki tud ebben az országban teljesíteni. Az természetesen nincs benne a törvénymódosítási tervezetben, hogy aki minden tárgyból alacsonyabb szinten érettségizik, annak heti 18 órát ad az iskola, míg aki magasabb szinten választja a tárgyakat, akkor 30-32 órát. Ezt olvashatjuk ugyanis az előkészítő anyagokban. Előre lehet látni, hogy majd a polgármester behívatja az iskola igazgatóját és a gazdasági helyzetre hivatkozva közli, hogy például a heti 18 órát állni fogja, a többit meg beszélje meg az igazgató a szülőkkel. Mert mindazokat az érveket, amelyek a felsőoktatási tandíj mellett felhozattak az elmúlt időszakban, elmondhatók a középiskola utolsó két évével és a magasabb szintű érettségivel kapcsolatban is. A magasabb szintű oktatás feltételeit az iskolák túlnyomó többsége várhatóan nem fogja teljesíteni, mert képtelen lesz rá.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy senki nem mérte még fel, hogy az oktatási rendszer ilyen átalakítása milyen tartalmi, gazdasági, szervezési következményekkel jár majd, és milyen hatással lesz a tanári pályákra, tanári egzisztenciákra.

Harmadszor: az értékelési központ kizárólagos befolyása alá kerül a tananyag. Ez az intézet dönti majd el, hogy milyenek lesznek az érettségi követelmények, és évről évre mit tartalmazzanak a tételek. A nemzeti alaptanterv 16 éves korig egységesen szabályozza a tananyagot, hogy mi történik az utolsó két évben, azt az érettségi szabályzat, az érettségi követelmények rendszere szabja meg. Az iskola mint tudjuk világnézetileg semleges, vagy az lesz, de miként óvhatjuk meg gyermekeinket attól, hogy egyes témákból a kívánatosnál több legyen az érettségi követelmények között, másból kevesebb a központ éppen aktuális ízlése szerint. A törvény előkészítői is tudják azt, amit minden tanár és diák, mihelyt kiadnak egy tesztkönyvet, amely a lehetséges vizsgakérdéseket tartalmazza, attól kezdve az iskolákban ezek gyakorlása folyik, és könnyen megfeledkeznek a gimnázium általános céljáról, például az értelem fejlesztéséről.

Negyedszer: fejlődéstanilag megengedhetetlen 16 éves fiataloktól elvárni, hogy kialakult elképzelésük legyen a jövőjükkel kapcsolatban. A diákot olyan pillanatban kényszeríti ez a döntésre, amikor erre lélektanilag nem alkalmas és várhatóan a könnyebb utat, a kevesebb tanulást fogja választani. Ha a fiatalokra bízzuk azt, hogy mely tárgyakat választanak az érettségi vizsgára, és előre eldönthetik, hogy magasabb vagy alacsonyabb szinten fognak vizsgázni, akkor biztosan megjósolható a tanulási fegyelem romlása. Tehát nemcsak az a kérdés, hogy mely tárgyakat lehet vagy kell választani, hanem az is, hogy a legrosszabb pillanatban megengedik a diáknak, hogy megválassza e tárgyak tanulásának a mértékét.

Ötödször: a kétszintű érettségi szervezése teljesen szétzilálja a középiskolai osztályokat. A 17-18 éves diák ezen elképzelés szerint nem osztályban, hanem egyéni tanrend szerint tanulhat. Lehetetlenné válik a nevelés, nem alakulnak ki a kívánatos közösségi normák, mint a szolidaritás, egymás segítése, a közösség. Ha a 17 éves, 18 éves diák csak az érettségi tárgyakat tanulja egy emelt szinten, akkor nem fogja a korának megfelelő szinten tanulni például a művészeteket, zenét, testnevelést vagy egyéb tudományágakat. Ez a veszély egyébként ma is megvan, tudom jól, de nem olyan nagymértékű, mint amilyen egy ilyen változásnál lehetne. Ugyanakkor teljesíthetetlen feladat elé állítja az iskolát is, lehetetlen megszervezni az oktatást, nem lehet annyi órarendet megszervezni, ahány variáció van, illetve lehet a tantárgyválasztásnál. Egyetlen esetben lehet, ha az iskola egységesen az alacsonyabb szintet választja és mellé esetleg ad egy jelentéktelen szakmát.

Összefoglalva: a törvény az iskolaszerkezet, tantervi szabályozás és az érettségi vizsga tekintetében a lehető legrosszabb változatot erőlteti és tegyük hozzá , például a kétszintű érettségi kérdésében komoly egyeztetés nem történt. Arról nem is beszélek, hogy komolyan nem kérték ki a parlamenti ellenzéki pártok véleményét, de a szakmai szervezeteket is sokszor álvitákkal félrevezették, nem vették figyelembe az egyetemek tanácsait. Ennek is köszönhető talán, hogy az egyik országos napilapunkban éppen ma a témával kapcsolatos tanácskozásról a következő címmel jelenhetett meg riport: "Megbukott az érettségi." Ez a tanácskozás tegnap, tegnapelőtt volt, június 1jén, 2-án a budapesti József Attila Gimnázium által rendezett szakmai konferencián. Részt vett Báthory Zoltán helyettes államtitkár úr is ezen a tanácskozáson. A szintén jelen lévő Vámos Ágnes beszámolt a minisztériumhoz beérkezett kérdőívek feldolgozásáról, és kénytelen volt a tudósítás szerint legalábbis bevallani, elismerni, hogy a válaszolók többsége elutasítja a minisztérium elképzelését ezzel a kétszintű érettségivel kapcsolatban.

Ezen a konferencián összegzésképpen egy minimális, minimum-konszenzusban állapodtak meg a jelen lévők, és nem akárkik voltak ám ott, kedves képviselőtársaim! Azt javasolják, hogy amíg a kétszintű érettségivel kapcsolatos kérdésekben nem alakul ki szakmai konszenzus, addig a közoktatási törvény módosítására benyújtott javaslat 7. § (5) bekezdésének harmadik mondatát és az erre vonatkozó egyéb utalásokat a kormány vonja vissza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Csatlakozom a konferencia következtetéséhez, és kérem a kormányt, hogy ezt a szakmai grémium által javasoltakat fontolja meg. Köszönöm a meghallgatást.