Csizmár Gábor (MSZP)
CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy ha többszáz pontos módosító indítványban van három vagy négy olyan pont, ami körül vita alakul ki, akár még a koalíciós pártok között is, ez nem azt jelenti, hogy nincs kimunkálva egy törvényjavaslat, hanem azt jelenti, hogy van három-négy vitatott vagy öt-hat vitatott olyan pont, ami az Országgyűlés plénumán igényli az alapos szakmai beható vitát, és a későbbi döntést. Én tehát ebből nem vonnék le olyan következtetést, mint Pokorni Zoltán levont. Ami a pedagógiai szakaszokat illeti, Kovács Kálmán képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy sem a törvényben nem szerepel a 6+4+2, s Pokorni Zoltánnak pedig szeretném jelezni, hogy a NAT-ban sem szerepel a 6+4+2. Itt megint az a probléma jön elő, hogy miről vitatkozunk? A benyújtott törvényjavaslatról vitatkozunk, vagy a mögé gondolt különböző elképzelésekről, vagy korábbi tervezetekről? Én ezt az álláspontot vallom ebben a kérdésben, hogy én nem értek egyet a 6+4+2-es szerkezettel. Különösen nem olyan modellekkel, amelyek iskolaszerkezeti ösztönzéseket adnak a 6+4+2-nek. Egy jó változat, hogyan ad 6+2+2+2 logikában szabályoz... (sic!) Én úgy gondolom, hogy a tizenkét évfolyamra szabályozás a legkorrektebb szabályozási mód, amit hosszú távon érvényesíteni kellene, ezért talán ezekben a kérdésekben van esély az egyetértésre.
Ha a képviselőtársaim úgy látják, hogy ezekben a kérdésekben a mögé gondolt, esetleges, gyanúsított felfogások ellen védeni kell a törvényjavaslatot valamifajta garanciákkal és vonatkozik ez a kétszintű érettségire is , én a magam részéről nagyon nyitott leszek olyan módosító indítványokra, amelyek azokat az elemeket teszik a törvényjavaslatba, melyek kizárják, hogy félreérthetők legyenek. Egyébként a kétszintű érettségi kapcsán, én azt gondolom, hogy legalább abban értsünk egyet, hogy a mai helyzetet legitimálni kell. Köszönöm szépen.