Takács Imre (MSZP)
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Köszönet a kitartásért, azért, hogy még 1/2 9-kor itt vannak. Egyrészt azt szeretném mondani, hogy az előttem levők már sok olyan gondolatot elmondtak, amelyekről én is szerettem volna szólni más aspektusból, de majd a részletes vitánál erre lesz lehetőség. Másrészt pedig közgazdász tanárként a gazdaság és az oktatás, a közoktatási törvény kapcsolatáról szeretnék szólni. Németh László egyik írásában megjegyzi, hogy van-e szebb annál, mint abban a sok véleményben, benyomásban, névben, számban, amit a természet és civilizáció elménkre szórt, tudással, a tudás kigyújtotta gondolkodással szép rendet teremteni. A közoktatás, az oktatás legfontosabb feladata ez a szép rendteremtés, és ha a közoktatási törvény vagy ez a törvényjavaslat ehhez hozzájárul, akkor mi, országgyűlési képviselők, a parlament megtette a maga dolgát.Még egyszer mondom, hogy én csak az oktatás és a gazdaság kapcsolatáról szeretnék szólni az idő előrehaladta miatt. Az oktatás nemcsak az ember kiteljesedésének fontos eszköze, hanem az embert szolgáló gazdasági növekedés forrása is. Korszerű oktatás azonban elegendő finanszírozási források nélkül elképzelhetetlen. Jelenlegi gazdasági fejlettségünk nem teszi lehetővé azt, hogy dúskáljunk a pénzeszközökben, azonban a megalapozott gazdasági növekedésnek hosszú távon csakis az oktatás lehet a forrása, és a pénzeszközökkel való ellátásnál ezt feltétlen figyelembe kell venni. Az USA-ban figyelemre méltó eredményt ért el Edward Davison, aki 1948-81 közötti időszakban tanulmányozta az USA gazdasági növekedésének forrásait. Ekkor az USA-ban a GDP átlagosan 3,2%-kal nőtt évente, a tőke-, munka- és földráfordítások növekedése csak 1,1%-kal, ugyanakkor az oktatás és a tudás gyarapodása 2,1%-kal járult hozzá a GDP növekedéséhez. Az UNESCO és más szervezetek felmérései is hasonló arányokat igazolnak. Japánban még nagyobb volt az oktatás, a képzettség hozzájárulása a bruttó hazai termék gyarapodásához. A '80-as évektől kezdve figyelemmel kísérem a Nobel-díjas közgazdászok írásait, akik bármiről is szólnak, végső soron forrásként az oktatáshoz nyúlnak vissza, és azt bizonyítják, hogy a gazdasági növekedés legfontosabb forrása az oktatás.
Schultz, Samuelson, Solow és a többi Nobel-díjas az emberi tényezőt, a fejlett oktatási rendszert tartják a növekedés kulcskérdésének, hiszen a technológiai innováció elképzelhetetlen az általános és a szakműveltség fokozása nélkül. A közoktatási törvénytervezet igen nagy súlyt helyez az általános műveltség növelésére, mert meghatározza, idézem: "hogy az iskolai oktatás általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasza az 1. évfolyamon kezdődik és a 12., az e törvényben meghatározott feltételek esetén a 13. évfolyam végéig tart." Az általános műveltség növelésével nemcsak a Németh László-i kérdésre adunk pozitív választ, hanem a gyors piaci változások miatt szükségszerűen bekövetkező szakmaváltást is megkönnyítjük a dolgozók számára, hiszen a nagyobb általános műveltséggel rendelkezők könnyebben el tudják sajátítani az új szakmát. Ha valaki több szaktudással rendelkezik, annak az élete is teljesebbé válik, az életpálya-választási lehetőségek miatt is. A jövőben a nemzetközi versenyképesség legfontosabb tényezője a hozzáadott szellemi érték nagysága.
Szabó Katalin, egyetemi tanár ezzel kapcsolatban megjegyzi, idézem: "A legfejlettebb országokban az áru tetemes és egyre növekvő része ma már nem tárgy a szó eredeti értelmében, hanem testetlen és az adásvételt megelőzően sokszor elő sem állítható szolgáltatás, információ, ismereteket közvetítő elektronikus jel." Mindez megköveteli a közoktatás fejlesztését, a valóság talaján is. Figyelemreméltó, hogy Japánban a korszerű termékek összes költségének 80%-át az ötletek adják.
A magas színvonalú igényes oktatást csak jó pedagógusok tudják valóra váltani. Ezért helyénvaló a törvénytervezet következő része, idézem: "A pedagógus szakvizsga letételének időpontjától kezdődően a pedagógus hétévenként legalább és ez nagyon fontos, hogy legalább egy alkalommal jogszabályban meghatározottak szerint továbbképzésen vesz részt. A továbbképzésben részt vevő, tanulmányait sikeresen befejező pedagógust jogszabályban meghatározottak szerint anyagi elismerésben kell részesíteni." És ez nem mellékes, hogy anyagi elismerésben kell részesíteni.
Megszüntethető annak a pedagógusnak a munkaviszonya, illetve közalkalmazotti jogviszonya, aki a továbbképzésen nem vett részt, illetve tanulmányait nem fejezte be sikeresen. Az előbb már hangsúlyoztam, hogy helyes az, hogy a törvénytervezet azt mondja, hogy legalább hétévenként kell vizsgázni vagy bizonyos ismeretekről számot adni a tanárnak, mert a különböző tudományágak fejlődése nem egyforma. Ezért szükséges, hogy az igen gyorsan fejlődő tudományágakat oktatók 34 évenként újítsák meg ismereteiket. Erre a törvény lehetőséget ad.
(20.30)
Több évtizedes pedagógiai tapasztalat alapján azonban szükséges megjegyeznem, hogy ez az idézett gondolat önmagában nem oldja meg a pedagógiai munka színvonalának emelését. Ehhez szükség van arra is, hogy a tanár belső igénye legyen a továbbképzés a tudomány szeretete. Ehhez kellő anyagi és szakmai biztonságra is szükség van. A biztonság megköveteli, hogy az óraszámemelésből adódó pedagóguslétszám-csökkenés és az ennek kapcsán bekövetkező bérnövelés csak jól átgondolt átképzési irányok és átképzési források alapján valósuljon meg.
A továbbképzések igen fontosak, de legalább ennyire lényeges az, hogy a pedagógus olyan emberi jellemzőkkel bírjon, amelyek alkalmassá teszik az oktató-nevelő munkára. A Pedagógiai Szemlében és a Köznevelésben már erről többször szóltam. Fontosnak tartom a tanár kreatív képességét, jó előadókészségét, a szép magyar beszédet, a lényeg gyors felismerését, az őszinteséget, az igazságosságot, és nem utolsósorban a jó humorérzéket. Talán egyszer eljön az idő, amikor a pedagógusnak pályára lépéskor alkalmassági vizsgát is kell tenni. Jelenleg azonban az ilyen fizetések mellett ez csak álom.
A közoktatás finanszírozásánál ne kövessük az évtizedekig uralkodó maradékelv gyakorlatát, hanem a fejlett oktatáshoz nélkülözhetetlen és természetesen a nemzetgazdaság teherbíróképességét is figyelembe vevő pénzellátást alkalmazzuk. Vegyük alapul Schultz "Beruházás az emberi tőkébe" című könyvében megtalálható gondolatot, amely szerint, idézem: "A képzettség tartósabb, mint a nem emberi újratermelhető tőke legtöbb formája." A középiskolai végzettség egész hátralévő élettartamában szolgálhatja megszerzőjét. A legtöbb nem emberi tőkének rövidebb ennél a produktív élettartalma. A képzettség azért növelhető, mert tartós. Zala Júlia is hangsúlyozza, hogy az emberi tudás az egyetlen olyan termelőerő, amely exponenciális növekedésre képes. Mindezek miatt legyen a közoktatás finanszírozása előre kiszámítható, az inflációt követő, ezáltal az oktatás hatékonyságát biztosító eszköz.
Az oktatási intézményekben olyan érdekeltségi rendszert kell kialakítani, amely a pénzeszközök ésszerű felhasználására ösztönöz és a minőséget jobban honorálja. A törvénytervezet megvalósítása, megvitatása, a módosító javaslatok megfogalmazása során abból induljunk ki, hogy a kellő ismerettel, tudással rendelkező ember nemcsak nagyobb teljesítményre képes, hanem az életet sokszínűbben, intenzívebben tudja élni, a mindennapok dzsungelében megteremti a szép rendet, jobban felfigyel az igazi értékekre, rá tud csodálkozni a világra. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.)