Pál Béla (MSZP)
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, bár én most már második éve élem át ezt a döntést, amikor az Országgyűlés dönt a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásáról, valóban én azt gondolom, hogy minden országgyűlési képviselőnek, aki erről dönt, és aki a döntés-előkészítésben részt vett, egy kicsit felemás érzése van. Hiszen egyik oldalról igaz az, amit képviselőtársaim mondanak, hogy a lehetőségeinkhez képest és a jó szándékainknak megfelelően igyekszünk elkövetni mindent azért, hogy minél pontosabb szempontrendszer alapján és minél függetlenebbül, minél objektívabban dönthessünk a rendelkezésre álló szűkös pénzeszközökről. Ugyanakkor azonban tapasztaljuk, hogy nincs az a szempontrendszer, nincs az a pontos normatíva, amelynek alapján egy valóban mindannyiunk számára, és ami tényleg fontos, a civil szervezetek számára megnyugtató megoldást, megnyugtató döntést tudunk hozni. Persze természetesen ennek számos oka van. Az egyik oka valóban az, hogy az e célra szánt pénzeszközök elértéktelenednek, sorra, rendre elértéktelenednek az idő során. A másik oka pedig az, hogy a civil szervezetek száma nő. A harmadik pedig, az is idetartozik, hogy ugyanakkor azt is emlékezetünkbe kell idézzem, hogy ez az egyik támogatási formája a civil szervezetek működésének, de nem az egyetlen. Hiszen a tárcáknál számos olyan támogatás és számos olyan pályázati lehetőség van, melyre ezek a civil szervezetek pályázhatnak.
Nekem egy picit sértette az önérzetemet is, képviselőtársam, fideszes képviselőtársam sajnos politikai szólamoktól is tarkított hozzászólása, amelyben azonban a politikai szólamokat leszámítva valóban volt jó néhány racionális elem. Talán azzal kezdeném, hogy a társadalmi légkör napjainkban úgy gondolom kedvez a civil társadalom erősödésének, hiszen az az oka annak, hogy a civil szervezetek száma nő. És ebben akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselőtársainknak mindenképpen egyet kell értenünk, és ezt a folyamatot támogatni kell, attól függetlenül, hogy a parlamenti patkó melyik részén élünk, annál is inkább és dolgozunk, annál is inkább, mivel a civil szervezeteknek és nem politikai szólamokra, hanem okos hozzáállásra van szükség annak érdekében, hogy valóban segíteni tudjuk a helyzetüket.
Én azt gondolom, hogy talán elkerülte fideszes képviselőtársam figyelmét az is, hogy amikor ebben az évben elkezdte munkáját a bizottság, az egyik első főbizottsági ülésen tettem konkrét javaslatot arra, hogy mivel én is egy kicsit idegennek érzem azt, hogy az Országgyűlés dönt a társadalmi szervezetek támogatásáról, és a döntés során számos olyan vita is lezajlik, ami azt gondolom, hogy sérti a társadalmi szervezetek érdekét is. Hiszen egyik társadalmi szervezet sem vállalja egyik civil szervezet sem, és ez teljesen természetes azt, hogy bármelyik párt pacientúrájához tartozna, mert nem ezzel a céllal jött létre. És ezt akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselők vagyunk, én azt gondolom, hogy ezt mindenképpen figyelembe kell vennünk, és ilyen módon kell támogatnunk a civil szervezetek munkáját. Éppen ezért én arra tettem javaslatot, hogy vegyük ki ezt a döntést az Országgyűlés hatásköréből, az erre szánt pénzeszközökkel hozzunk létre egy olyan közalapítványt, melyben a társadalmi szervezetek megegyezés alapon delegálnak a kuratóriumba képviselőket, és ezek a legjelentősebb társadalmi szervezetek, az őáltaluk kiválasztott társadalmi szervezetek képviselői döntsenek a civil szervezetek támogatására szánt országgyűlési keretösszeg felhasználásáról. Én azt gondolom, hogy ezzel odakerülne a döntés, akik a legtöbb információval rendelkeznek e szféráról.
Azoknak a kezébe kerülne e döntés, akik valójában maguk is a társadalmi szervezetek területén dolgoznak, hiszen mi a legnagyobb jó szándékunk ellenére is, bár természetesen minden párt foglalkoztat a társadalmi szervezetek részéről és más területről is, a minisztériumok részéről független szakértőket, azért lehet látni, hogy ez a döntés sehogy nem sikerül olyan tökéletesre, amilyenre szeretnénk. Ehhez tenném hozzá azt is, és javaslatomat szeretném indokolni még ezzel is, illetve alátámasztani, hogy ha ezt a döntést meghozná az Országgyűlés, akkor magának a bizottság működésének a költségeit is oda lehetne tenni a civil szervezetek támogatására szánt pénzeszközökhöz, és azt gondolom, hogy akkor mindenféle politikai szólam helyett ékesebben bizonyítanánk azt, hogy mindenkinek akár ellenzéknek, akár kormánypártnak az az érdeke, hogy valóban a civil szervezetek gyarapodjanak ebben az országban. És én úgy vélem, hogy ez nemcsak a kormánypártok feladata, és nemcsak a kormánypártok felelőssége, hiszen ez a bizottság, amely erről döntött, ez egy olyan többpárti bizottság volt, és most már évek óta az, amelyben egyenlő arányban vettek részt kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaink. Pontosan azért, hogy a lehetőség szerint sikerüljön konszenzusos döntést hozni.
Természetesen én is úgy gondolom, hogy a lehetőségekhez képest ez a javaslat talán bírja többségünk bizalmát. Azonban a mérőpróbája mégsem ez lesz, hanem az, hogy hogy vélekednek majd erről a javaslatról a társadalmi szervezetek, és én azt gondolom, hogy a jövőben éppen ezért a gondolkodásunkat az kell, hogy áthassa, és erre kérem ellenzéki képviselőtársaimat és kormánypárti képviselőtársaimat is, hogy közösen dolgozzunk ki egy olyan javaslatot, amikor nem a parlament, nem a politikai pártok képviselőiből álló bizottság, hanem valóban egy olyan független szakértőkből álló testület dönt az e célra szánt pénzeszközök felosztásáról, akiket maguk a társadalmi szervezetek delegálnak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Gyér taps.)