Mező István (MSZP)
MEZŐ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr! Tisztelt Ház! Napirend utáni felszólalásomban a Magyar Úttörőmozgalom 50. évfordulójáról kívánok megemlékezni. Teszem ezt azért is, mert több mint húsz éve és jelenleg is, magam is részt veszek ebben a mozgalomban. A jubileum pontos dátuma tegnap volt, mivel 1946. június 2-án alakult meg a Magyar Úttörők Szövetsége. Ellentmondásos, bonyolult időszak volt ez az 50 év. A megalakuláskor, 1946-ban, az elpusztult, lerombolt országban a gyermekek helyzete volt a legkiszolgáltatottabb. Éhezés, testet és lelket fenyegető veszélyek kora. A háború után egy demokratikus tavasz jövőképe csillant fel Európában. Az alapítók arról szőttek terveket, hogy az új gyermekmozgalom a szabadság és közösség eszményére épül. Különös összehasonlítást kínál mai világunk gyermekintézménytelensége, a mozgalom történetének első évtizedeiben létesített gyermekcélú beruházásaival. Csillebérc, úttörővasút, az úttörőházak, a táborok, mind a jövőjére gondoló társadalom gondoskodásának jelképeivé váltak. A mozgalom történetében kimutathatók az esélyegyenlőséget segítő és tehetséggondozó események. Érdemes lenne megszólaltatni azokat a sportolókat, művészeket, együtteseket, akik, illetve amelyek úttörővetélkedőkön tűntek fel. Mindenképpen a történelmi visszaemlékezések tárgyát képezi a buktatók történelmi sorozata. A túlpolitizáltság, az intolerancia. Ez a pártállam megannyi hibáinak egyike volt. Az viszont biztos, hogy arról nem az úttörők és nem az úttörővezetők tehettek, hogy 40 évig csak egy gyermekszervezet lehetett. Bár lett volna több és lett volna konkurencia. Ma tucatnyi gyermekszervezet közül választhatnak mindazon gyerekek, fiatalok, felnőttek, akik befogadó közösségre, az együttes cselekvés örömére és gazdag, sokszínű tevékenységre vágynak. Ezek egyike a Magyar Úttörők Szövetsége.
A magyar úttörőmozgalom a rendszerváltás folyamatában újragondolta feladatait, tevékenységi rendszerét. Félezer felnőtt és 70 ezer gyermek fogadott hűséget a rőzselángos zászlóhoz, mindazokhoz az élményekhez, amit az úttörőmozgalom, a közösségi élet jelent. S bár a rendszerváltás óta a sajtó, tv, rádió keveset foglalkozott az úttörőkkel, vagy ha foglalkozott, akkor negatív értelemben, mintha az egykori úttörők valami bűnt követtek volna el. Pedig őszintén állítom, hogy egykori tanítványaimmal, ha találkozom, mind szívesen emlékezik vissza az úttörőévekre. Nekik a sok-sok vetélkedő, verseny és nyári tábor jut eszükbe, nem pedig a politika. Mint ahogy az úttörővezetők döntő többségét sem a politika vezérelte, hanem a gyermekek szeretete. A jelenlegi bázisszervezetek mindenféle ideológiától mentesek, egybefogja őket a humánum, szolidaritás, az aktivitás. Ezek jegyében született meg a jelszó: "Úttörők a barátságos harmadik évezredért". 76 ezer gyermek és 500 közösség nevében kérem a magyar társadalmat, a közvélemény-formáló erőket, személyeket, segítsék a gyermekközösségeket és azok vezetőit, kövessék bizalommal tevékenységüket. Számítsanak a tevékeny gyermekek részvételére a magyar társadalom soron lévő feladatainak megoldásában. Erejükhöz, képességükhöz képest készen állnak erre. Köszönöm a figyelmet. (Taps )