Kapronczi Mihály (független)

1996. június 2.

KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hétvégi forgalomkorlátozások következményeiről szeretnék szólni. Magyarországon '96. június 1-jén reggel 7 órától kormányrendelet alapján a 7 és fél tonna összsúlyt meghaladó teherautók hétvégi forgalma tilossá vált. Első hallásra velem együtt bizonyára sok magyar állampolgár örült ennek a tilalomnak, mert ez azt jelenti, hogy a hétvégén kirándulók tisztább levegőben, veszélytelenebb közúti körülmények között közlekedhetnek. Sajnos, a lakosság jelenlegi nehéz gazdasági helyzetében úgy vélem, mégsem kellően átgondolt ez az intézkedés. Munkahellyel rendelkező állampolgáraink ugyanis hétvégén többségében nem pihennek, hanem ilyenkor van idejük otthonaik építésére, s kora nyáron zajlik az építőanyag-szállítások zöme. Szombaton és vasárnap folyamatosan csengett a telefonom, és kérték, tegyek meg mindent azért, hogy a kislakásépítők építőanyag-szállítása folyamatos legyen. Csak olyan tanácsot adhattam, hogy keressenek ismerősöket, akik mezőgazdasági vontatóval rendelkeznek, és célfuvarban velük a jogszabály megsértése nélkül el tudják juttatni az építőanyagot leendő otthonaikhoz.

Tudom, ez gyenge tanács volt, de megfelelő átgondoltság híján ilyen a jogszabály is. Szombaton és vasárnap például a 42-es út mentén Berettyóújfaluban, Mezőpeterden, Biharkeresztesen mintegy 20 km hosszan álltak a kamionok. A hétvégi baleseti statisztika feltehetően örvendetesen jobb lesz, mint bármikor eddig, viszont kíváncsian várom a ma esti és a holnapi jelentéseket, mert belegondolni is rossz abba, hogy mi történik hétfőnként, amikor a 48 órai kényszerpihenő után az ideges kamionsofőrök ezrei rázúdulnak járműveikkel közútjainkra, amik egyébként is zsúfoltak lesznek a belföldi tehergépjárművek tömegétől, akik szintén pótolni akarják a kiesett napokat.

(22.10)

Vajon ki fogja vállalni a felelősséget a forgalom ütemének megváltozása miatt keletkezett balesetekért? Milyen magyarázatokkal fogják egymásra hárítani az illetékesek a felelősséget? Például egy magyarázat a sok közül: örülünk, hogy állnak a kamionok, így a forgalom le fog csökkenni, ezért kevésbé mennek tönkre a közutak. Az ilyen öröm nem valószínű, hogy hosszabb idejű pozitív öröm lesz. Az elmúlt évtizedek alatt gyakran vettünk át kritikátlanul más országoktól beváltnak kikiáltott módszereket. Vajon történt-e megfelelő felmérés arra, hogy a kényszerpihenők után a kialakult tumultusok levezetésére alkalmasak lesznek-e magyar közutak és a létszámhiánnyal küzdő magyar rendőrség.

Köztudott, hogy e három hónapos periódusba beleesik az aratás is. Hajdú-Bihar megyében, de feltehetően az egész országban vannak olyan települések, amik 50-60 kilométerre vannak a legközelebbi közraktártól. Nem tudom elképzelni, hogyan lesz lehetséges a kombájnoktól ilyen távolságba szállítani a gabonát mezőgazdasági vontatóval, hiszen aratás idején a szállítókapacitásban feltétlenül szükség van a nagy méretű szállítójárművekre is. Ha ezeket a járműveket az aratás fontossága miatt felmentik a hétvégi korlátozás alól, mit fog szólni az a külföldi kamionos, akinek ugyanilyen szállítókapacitású gépjárműve van, mégis kénytelen az országút szélén vesztegelni, illetve a terminálban tartózkodni. Véleményem szerint fennáll annak a veszélye is, hogy a nemzetközi forgalom el fogja kerülni Magyarországot és ahelyett, hogy a gazdaságilag bajban levő MÁV-on segítenénk, elveszítjük azt a bevételi forrást, amit a tranzitforgalom jelent. Levonható a következtetés: a szállítás korlátozása nemcsak elmaradt hasznot eredményez, tudatilag a szabadság korlátozását is jelenti, ennek egyik következménye, hogy a rendeletileg kialakított korlátokat a szállítók lehetőség szerint elkerülik. Ha mindezekre az állításaimra a gyakorlat rácáfol, akkor valóban örülni lehet a hétvégi forgalom csökkentésének, de attól tartok, hogy szükség lesz a rendelet megváltoztatására, amit semmiképpen sem szabad presztízskérdésnek tekinteni. Köszönöm figyelmüket.