Dobos Krisztina (MDF)
DR. DOBOS KRISZTINA, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen a szót, Elnök Asszony. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy kicsit méltánytalan, hogy a felsőoktatás helyzetéről ebédszünetben beszélünk, és ilyen nagyon sietve, hogy más képviselőtársam, egy más képviselőcsoport is kifejthesse a véleményét. Mégis ezt a méltánytalan helyzetet azért arra használnám föl, hogy azokra a leglényegesebb kérdésekre rávilágítsak, amiben a Magyar Demokrata Fórum egyetért és amelyben a felsőoktatást nemcsak egy szűk ágazati érdeknek tekinti, hanem valójában egész Magyarország fiatalsága szempontjából a jövő kérdésének, és elsősorban olyan kérdésnek, ami az európai csatlakozásunk, vagy az európai integráció során lényeges szempont lehet. Lényeges, hiszen mondhatnám azt, hogy ez egy húzóterület, mondhatnám azt, hogy az a rang, amit az európai oktatási rendszerben a felsőoktatás kivívott magának az elmúlt évtizedekben, azt a rangot meg kellene tartani, sőt tovább kellene fejleszteni.Ha kormánypárti képviselőtársam mondatára utalok, hogy ez a törvénymódosítás arra szolgál, hogy a felsőoktatás túlélje ezeket az éveket, akkor nagyon kisigényű ez a törvénymódosítás és akkor kár lenne ezért itt a parlament nyilvánossága előtt vitatkozni. Én abban bízom, hogy minden törvénymódosítás nemcsak egy kormányzati ciklus túlélésére, hanem valóban egy adott területnek az érdekében a jobbátételére szolgál.
Melyek a legfontosabb kérdések ezen törvénymódosítás kapcsán? Az első és amiben mindannyian egyetértünk , hogy növelni kell a hallgatói létszámot, vagy legalábbis szinten kellene tartani, de úgy érezzük és úgy gondolja a Magyar Demokrata Fórum, hogy nem megoldás az, hogy csak és kizárólag, vagy csak és elsősorban a posztszekunder, vagy a felsőfokú szakképzésben emelkedne a hallgatói létszám, hiszen ez a képzési típus részben a közoktatáshoz, részben a felsőoktatáshoz tartozik , és úgy gondoljuk, hogy ezt a pozícióját meg is kell tartani. Sokkal fontosabb és sokkal jelentősebb lenne, hogyha az egyetemi hallgatók és a főiskolai hallgatók létszáma növekedne, természetesen az igényeknek megfelelően és nem a majdan, a törvényben szereplő, miniszter által meghatározott keretszámoknak megfelelően. Ezért félő, hogy a színvonal csökkentését eredményezi, hogyha az erőforrások jelentős részét erre a képzési formára fordítják, félő, hogy nem a főiskolák és az egyetemek fognak kellő támogatásban részesülni. Nagyon fontos a minőség megtartása és ezt szolgálják majd azok a módosító indítványok, amelyekben megpróbálunk garanciákat hozni a minőség megtartására, nemcsak óhajokat, hanem valódi minőségmegőrző módosításokat.
El nem döntött kérdés a fejlesztési koncepcióban is, és ebben a törvénymódosításban is sőt: minden parlamenti, vagy parlamenten kívüli szakmai vitában , hogy vajon piramis-rendszerű, avagy duális képzési szerkezetű felsőoktatást kíván a törvény szentesíteni, vagy milyen irányba kívánja a fejlesztést vinni. Én úgy gondolom, hogy nem kellene abban az illúzióban élni, hogy a minőség irányába hajt az a fejlesztés, ami a piramis-típusú képzést jelenti, nagyon sok európai ország jelenleg is duális felsőoktatási rendszerben működik és ennek a megtartása a magyar hagyományokkal, és a magyar oktatási rendszerrel egybefüggő lenne.
Itt képviselőtársaim már beszéltek az integráció kérdéséről. Én úgy hiszem, hogy az integráció tekintetében egység van szavakban, egység van az elvekben a megvalósulásban nyilvánvaló, hogy különböző elképzelések vannak. A Magyar Demokrata Fórum jelentős mértékben egyetért azzal, hogy az integráció irányába kell a felsőoktatásnak fejlődnie, de nem tudjuk elfogadni azt mondhatnám, hogy zsákutcának, vagy akár tévútnak nevezzük ezt a szövetségi rendszert a felsőoktatási képviselők által megfogalmazott főiskolák és egyetemek "tsz-esítéséről" van itt szó. Nem igazi integráció-segítésről, nem igazán előbb képviselőtársam Szakál Ferenc által említett az igazi integráció irányába mutató módszerről, hanem egy úgynevezett szövetség, amely azt mondhatnám, hogy talán rá is ül a szövetkezőkre, de semmiképpen sem segítené az igazi tudományos fejlesztést.
A törvénymódosítás koncepciójának egyik legfontosabb eleme a normatív finanszírozás. Mielőtt azonban a normatív finanszírozásról beszélnék, el kell mondani, hogy sajnálatos módon most sem kaptak vagyont a felsőoktatási intézmények, bár a kormányprogramban szerepel, hogy vagyonhoz kell juttatni a felsőoktatási intézményeket, hiszen az autonómiának az alapfeltétele, hogy saját maga rendelkezzen a vagyonával és csak az idő rövidsége miatt nem kívánom idézni a kormányprogram idevonatkozó passzusát. Azt gondolom, hogy ez egy alaptézis, és ez egy alap-gondolkodásmód, hiszen a Tudományos Akadémia vagyonhoz juttatása az önálló gazdálkodást és az autonómiát segítette tudomány területén, meggondolandó és kérem kormánypárti képviselőket, hogy gondolkozzanak azon, hogy az ellenzék igényét támogatva vagyonhoz juttassuk a felsőoktatási intézményeket , nem kell félni, hogy ezzel a vagyonnal ők önállóan tudnak majd gazdálkodni.
A normatív finanszírozási rendszer elveivel talán mindannyian egyetértünk. Azonban a jelenlegi normatív, vagy legalábbis az eljuttatott eddigi normatív finanszírozási rendszer nem segíteni fogja a főiskolák és egyetemek helyzetét, hanem rontani. A '93-ban számolt normatívákhoz képest sajnos a most számolt normatívák jóval csekélyebbek és talán hadd idézzem a Természettudományi Dékánok Kollégiumának megállapítását, hogy: "A normatív finanszírozásra tett művelődési és közoktatási minisztériumi javaslat elhibázott koncepció alapján készült, szakmailag megalapozatlan, etikailag elfogadhatatlan, nélkülözi minden olyan elemet, amely a minőségi egyetemi oktatás és a tudomány érdekét szolgálja." Én azt hiszem, hogy ez az idézet azt mutatja, hogy óriási felelőssége van a patkó bármelyik oldalán ülő képviselőknek, hogy elfogadunk egy olyan normatív finanszírozási rendszert, ami jelenleg nem megalapozott, elfogadunk egy olyan normatív finanszírozási rendszert, amelyik tönkretehet tudományterületeket, amelyik tönkreteheti azokat a hagyományosan kis szakokat, ami nélkül más tudományok esetleg nem is fognak tudni működni akár most az arabisztikára, vagy más tárgyakra is gondolok. Tehát nagyon félő és nagyon nehezen értelmezhető a normatív finanszírozás iránti elfogulatlan vagy ha úgy tetszik bármi feltétel nélküli elfogadás, mert attól tartunk, hogy ez valójában a felsőoktatási intézmények kárára fog válni.
Az egyházi intézmények kihagyása, nevesítés vagy talán a név nélküli megjelenítése, avagy azt mondhatnám, hogy általában a nem állami intézmények egységes kezelése egy sajátos emberjogi problémát vet föl. Hiszen a Magyar Demokrata Fórum egyetért azzal, hogy legyenek alapítványi, magán, akár vállalkozási formában egyetemek és főiskolák, de azt nem tudja elfogadni, hogy ez emberjogi kérdés szemben az egyházi intézményekkel , amelyek létükben emberjogi kérdésnek tekinthetők, hiszen a vallásos emberek nevelése, vagy a vallásos emberek iskolához való jutása akár a közoktatásban, akár a felsőoktatásban nem választható, nem esetleg megvalósítható, hanem kötelezettsége egy országnak. Ezért úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos törekvése az ellenzéki pártoknak és reméljük, hogy ebben támogatást kapunk a kormánypárti képviselőktől is , hogy az egyházi intézményeket másfajta rendszerbe tekintsék, és kötelezettségnek az állami, oktatási intézményi rendszerhez hasonló kötelezettségnek.
Előző képviselőtársam beszélt a tandíj értelmetlenségéről. Ugyanebben a körben már egyszer elmondtam, hogy várhatólag szó nincs arról, hogy hárommilliárd forint bevétele lesz a tandíjból a magyar felsőoktatásnak. Most a valóságban, vagy az általam ismert számok szerint 1,4, 1,6 milliárd körüli a bevétel.
(13.30)
(A jegyzői székeket dr. Kávássy Sándor és
Boros László foglalják el.)
Kompenzáció nélkül, bármiféle egyéb juttatás nélkül ez a tandíj elfogadhatatlan. De ebben a törvényben van egy másik csapda, ami az úgynevezett teljes térítéssel való megfizetés kapcsán felsőoktatási intézményben való tanulást biztosítja. Lesz olyan hallgató, aki ingyen, vagy csekély tandíjért kapja meg ugyanazt a tudást, és lesz olyan hallgató, aki teljesen önköltségesen, ha úgy tetszik 300-400 ezer forintos félévi tandíjért vagy önköltségért fogja ugyanezt a tudást megkapni. Ez a megoldás, el kell hogy mondjam, európai országokban példátlan, és nemrég módunk volt az Európa Tanács képviselőivel tárgyalni, akik elmondták, hogy ilyen típusú korrupcióra lehetőséget adó megoldást semelyik európai ország nem fogadott el, és bízunk abban (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy Magyarország sem fogja elfogadni.
Zárszóként azt szeretném elmondani, hogy úgy gondolom, hogy az eddigiek során és a későbbiek során felszólaló képviselőtársaim el fogják mondani, hogy miért nem tudjuk ebben a formában támogatni a felsőoktatási törvény módosítását, hozzátéve, hogy valóban mi is úgy gondoljuk, hogy sajnálatos módon a kormány tevékenysége során végveszélyben van a felsőoktatás, és ezen segíteni szeretnénk. Köszönöm.
(Taps az MDF padsoraiból.)