Varga László (KDNP)
DR. VARGA LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, kevesen vagyunk ebben a parlamentben, akik személyesen ismerték Nagy Imrét. Különösen kevesen, vagy csak ketten, Keresztes Sándor képviselőtársammal, akik mint ellenzékiek is kapcsolatba kerültek az akkori Országgyűlés elnökével, Nagy Imrével. 1948 elején Nagy Imre magához hívatott egy kemény interpelláció ügyében: egy papot vertek meg a kommunista gárdisták mise után. Aznap nagyon nagy vihar volt a parlamentbe. Magához kéretett és mondta, hogy ne mondjam el az interpellációt, halasszam el, mert majdnem verekedésre került sor, valóban reggel a parlamentben az ellenzék és a Magyar Kommunista Párt tagjai között. 15 percet vitáztunk, nem tudott megnyugtatni, én sem tudtam meggyőzni, s végül abban állapodtunk meg, hogy elmondom, de enyhébb szöveggel. Amikor kijöttem a szobájából, azt mondtam a barátaimnak, érdekes beszélgetés volt, különösen azért, mert ez a Nagy Imre ahogy én érzem , 50 éves ügyvédi gyakorlatom felhatalmazott arra, hogy felmérjem az embereket, ez magyar ember és humanista, mondottam a barátaimnak. Figyelemmel kísértem működését különös tekintettel az előbbiekre , az 1953-as miniszterelnöki tevékenységet, amikor a deportáltakat, a belső deportáltakat megszabadította helyétől, ha nem is teljes mértékben, de mégis szabaddá tette őket.
Jött 1956. Az egész világot megrázta a magyar forradalom és az akkori Minisztertanács elnökének, Nagy Imrének telexen küldött távirata az Egyesült Nemzeteknek, amely az első telex volt a vasfüggöny mögül, a szabadság érdekében. Nagy Imre közölte a főtitkárral, Dag Hammarskjölddel, hogy magához hívatta Andropovot, Szovjetunió magyarországi nagykövetét is, tiltakozott a szovjet-orosz katonáknak Magyarországon való tartózkodása ellen, ami azért is jellemző volt, mert éppen pár nappal előtte Szobolev, a Szovjetunió Egyesült Nemzetekhez rendelt fődelegátusa azt mondta, hogy a magyar kormánynak a kérésére jöttek be, mert a Varsói Szerződés szerint nem tartózkodhattak Magyarországon. Kérte az azonnali kivonulásukat a szovjet csapatoknak, és a táviratban ugyancsak közölte a főtitkárral: kiléptünk a Varsói Szerződésből, Magyarországot semlegesnek nyilvánította és amiről kevesen tudnak , kérte az Egyesült Nemzeteknek és a nagyhatalmaknak a védelmét arra, hogy Magyarország a semlegességét megőrizze, és kérte napirendre tűzését a magyar ügynek. Minden más táviratot amit előtte küldtek semmisnek nyilvánította, hamis táviratot küldtek, és a november 2-ai táviratában pedig közölte, szinte S.O.S.-szerűen: kérte az Egyesült Nemzeteket, hogy utasítsa a Szovjetuniót és a magyar kormányt arra, hogy üljenek le tárgyalni. Igen, leültek tárgyalni november 3-án, de az már inkább letartóztatás volt, mint tárgyalások, vagy beszélgetések.
Nagy Imre fenti cselekedetei hazánk függetlensége, a nép szabadsága érdekében, egy megszálló nagyhatalomnak a jelenlétében valóban történelmi jelentőségű volt, magyar és nemzetközi szempontból. Nem tudnám a forradalom előtti hibáit felsorolni azért, mert mint kereszténydemokrata azt vallom, ha valaki nem tett jóvátehetetlen hibát és különösen nem a saját akaratából, s a damaszkuszi kín megérintette, az bűntelen és úgy kell tekintenem, csak azokat a cselekedeteit, amit a jó érdekében, nemes céllal és áldozatosan cselekszik. Ebben a tekintetben tehát Nagy Imre ott áll a nagy államférfiak között.
Az, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt bizonyos eltéréseket javasolt és javasol, a következőkből ered: Rákóczi és Kossuth kezdeményezték és irányították a magyar forradalmat, ugyanakkor tárgyilagosan meg kell állapítanunk , hogy a magyar forradalom irányította Nagy Imrét. Politikailag ő volt a vezető, de a forradalom szempontjából nem. Ez a világtörténelem egyetlen forradalma, amelynek nincsenek vezérei csak eszméi, a kisemberek, a munkások, a parasztfiúk, a diákok voltak, a tábornokok, minden cím nélkül; egy olyan forradalom volt, és ezért rázta meg a világot, nem fűződik senkinek a nevéhez kezdeményezés, az irányítás, csupán a szabadság és a függetlenség eszméjéhez.
Épp ezért úgy véljük, Kossuth és Rákóczi felkelési szabadságharccal ellentétben, hogy nem lehet elválasztani, elválaszthatatlan a forradalomnak névtelen és neves harcosaitól és hősi halottaitól Nagy Imre, de Nagy Imre se választható el éppen ezért. A Kereszténydemokrata Néppárt békét akar. A Kereszténydemokrata Néppárt nem Nagy Imre nevének megörökítése, hanem az elválaszthatatlanság mellett javasoltuk, és be is nyújtottuk a bizottságnak azt, hogy legyen ott, hogy a mártírhalált halt Nagy Imre és a kivégzett és hősi halált halt szabadságharcosok emlékét örökítsük meg. Az MSZP-re hárul a felelősség, hogy ezt nem fogadta el. Őrá hárul a felelősség, hogy kivonta magát egy egységes, nagy megemlékezés alól. Az 1990. évi 28. törvénycikk, amit 1990. áprilisában szavazott meg az Országgyűlés, kihagyta a neveket. Kihagyta Nagy Imrét, de kihagyta a szabadságharcosokat is, csak a tényt örökítette meg. Tehát nem lehet ma ha már nevekről beszélünk , bárkinek a nevét kiemelni egyedül a szabadságharcnak és a forradalomnak a megemlékezésében.
Igen, vannak egyéni tettek, amikor nem kapcsolódik az egyénnek a személye bizonyos eseményekhez; ő maga, egyedül ő maga követett el és cselekedett valamit a nemzet érdekében. Ez volt gróf Teleki Pál, aki a kormányzóhoz írt levelében azt mondta, a nemzet becsülete érdekében nem tud tovább élni, és véget vetett életének. Ez volt Bajcsy-Zsilinszky, aki rálőtt 1944. március 19-én a sajnálatosan bevonuló nácik egyik, vagy másik katonájára. Ezek egyéni cselekedetek, ezeket meg lehet örökíteni, mint egyének. Sajnos még nincsenek megörökítve, de akinek a neve összefűződik magával a forradalommal, eseményeivel, névtelen és neves személyekkel, azt nem lehet kivenni ebből az óriási jelentőségű forradalomból.
A Kereszténydemokrata Néppárt ezért nem tudja támogatni, nem Nagy Imre személye miatt, akire tisztelettel gondolunk és meghajlunk történelmi emléke előtt, hanem nem tudunk hűtlenek lenni és nem is volna helyes, hogyha azokat kihagynánk, akik valóban kezdeményezték, irányították és százan és még hányan, akiknek a nevét nem tudjuk, meghaltak ezért az óriási eszméért.
Tehát Igen tisztelt Országgyűlés! Mi sajnálattal állapítjuk meg az MSZP-nek az egyoldalúságát, sajnálattal, hogy önkényt gyakorolt és nem igyekezett arra a gondolatra, azt a gondolatot megvalósítani, mint a Kereszténydemokrata Néppárt akart, hogy végre ebben a Házban örökítsük meg mindazokat, mindazokat akik ennek a történelmi jelentőségű eseménynek tanúi, hősei és vértanúi voltak. Köszönöm szépen. (Taps.)