Szabó György (MSZP)

1996. június 3.

SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Két héttel ezelőtt megköszöntem egyik képviselőtársának a kérdését, aki az alkohol-szenvedélybetegek gondjait vetette föl szabályozásért kiáltva, és önnek is hadd köszönjem meg elöljáróban az interpellációját, mert magam is azt hallom, hogy nem lehet a magyarországi szenvedélybetegségekről, beleértve a dohányzást, az alkoholizmust és a sajnos valóban egyre inkább terjedő drogfogyasztást. Annyiszor emlegetni fölösleges lenne és az ezzel kapcsolatos egyéni felelősséget, csoportos felelősséget és kormányfői felelősséget unos-untalan szóvá tenni.Ami a kérdés konkrét tartalmát illeti, talán képviselő úr is emlékszik hiszen érdeklődése alapján ezt joggal feltételezhetem , tavaly ősszel volt egy egészségpolitikai vitanap itt a Házban. Akkor nagyon sokan, sokféle oldalról, az egészségmegőrzés, egészségfejlesztés fontossága kapcsán szóvá tették a szenvedélybetegségek riasztó mértékű terjedését, és egyúttal megemlékeztek azokról a szervezetekről, amelyek ez ellen az utóbbi időben egyre eredményesebben, egyre komolyabb hatással lépnek föl. A magam részéről akkor nagy örömmel hallottam, hogy az 1995 márciusában létrehozott országos mentálhigiénés programiroda, amelynek miniszteri biztosként Veér András irányítja az ezzel kapcsolatos tárcafeladatokat illetve miután ez egy tárcaközi feladat is egyfajta koordinációt is ellát , nagyon sok pozitív jelzést kapott, nagyon sok olyan visszajelzést kapott a szervezet, amelyik arra utalt, hogy már egy fél év alatt is tudott érdemi eredményeket felmutatni.

És ez így igaz, hiszen alig pár hónap alatt (Közbeszólás jobb oldalon: Nem hallani!) kiépült a mentálhigiénés programirodák országos hálózata (Közbeszólás az MSZP oldalon: Mi halljuk!), és ma eljutottunk oda, hogy most már az ország öt vidéki egyetemén, főiskoláján posztgraduális képzés keretében oktatják azokat a trénereket, képzőtanárokat, akik az oktatás-nevelés hatását nagymértékben hasznosítva megelőzés a mentálhigiénés gondozás és kezelés képviselői lesznek a jövőben. Én azt hiszem, hogy az a felfogás, amit Veér András képvisel, az semmiféleképpen sem valamifajta olyan liberalizmus, amit ön ostoroz.

Miután felhívta a figyelmemet a cikkre, magam is elolvastam, hogy a Vas Népében megjelent. Engedje meg, hogy szó szerint idézzem: "A kérdés úgy vetődött föl, hogy az ön liberalizmusába mennyire férne bele mondjuk a marihuana engedélyezése?" A miniszteri biztos úr így válaszolt: "A legalizálást senki sem akarja, csak a dekriminalizálást, én is ennek a híve vagyok. A dekriminalizálás szó pedig azt takarja, hogyha valaki kábítószerfüggő, még nem követ el büntetendő cselekményt." Ez a felfogás egyébként nem liberális, hanem tökéletesen megfelel annak, amit a Ház 1993-ban az ENSZ-konvenciók alapján a büntető törvénykönyv módosításával egyébként törvénybe is iktatott.

Tegyem hozzá, hogy én a magam részéről rendkívül éles különbséget tennék aközött, hogy valaki, valamely szenvedélynek a rabja az orvosok úgy mondják, hogy szenvedélybeteg , és ezért egyfajta toleranciára, megértésre, gondozásra, adott esetben orvosi beavatkozásra szorul, és aközött, hogy valaki gátlástalanul terjeszti például a kábítószereket. Azt lehet tűzzel-vassal irtani, a szenvedélybetegeket, azokat gyógyítani kell, de még inkább, ha lehetséges, akkor meg kell előzni ezt a fajta tevékenységet. Úgyhogy mondhatnám azt is, hogyha a mentálhigiénés miniszteri biztos úr munkáját kellene megítélni, akkor a tettei alapján ítélje meg, és a tettei egyértelműen mutatják, hogy a szenvedélybetegek és általában a mentálhigiénés problémák mindenfajta kezelésének, ezek kialakulása megelőzésének az éllovasai, az első vonalbeli harcosai közé tartozik. De a szavai alapján sem lehet azt a következtetést levonni, tisztelt képviselő úr, amit ön megfogalmazott. Ennek alapján semmi okom nincs arra, hogy kételkedjek a miniszteri biztos úr alkalmasságában, és én azt hiszem, tisztelt képviselő úr, hogy önnek sincs igazából arra oka, hogy megkérdőjelezze azt a fajta toleráns magatartást, amit ismétlem hazánkban tulajdonképpen törvénnyel és ENSZ-konvenciók alapján elfogadhatónak, sőt, követendőnek tartanak. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)