Szabó Iván (Néppárt-MDNP)

1996. június 3.

DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Miniszter Úr! A nyugdíjak szintje, a nyugdíjasok életszínvonala, a forráshiány miatt szükséges korhatáremelés társadalmunk egyik különleges jelentőségű kérdése. Ezért kiemelten fontos, hogy avval a valóban szűkös kerettel, amely ilyen értelemben figyelmet kap, a kezelők az előírások messzemenő betartásával és takarékosan gazdálkodjanak.Az 1996. február 12-ei napirend előtti felszólalásomban felhívtam a figyelmet a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat nyíregyházi székházépítése körüli anomáliákra. A dr. Mészáros Tamás által aláírt, február 13-án kelt és nekem címzett válaszlevél a felvetett kérdések jórészére nem tér ki, és nem tájékoztat semmilyen tárgyi vizsgálatról. Tehát a vezetés egyetért mindavval, ami a beruházás terén történik. Így például nem kaptam választ arra, hogy miért nem felelt meg az önkormányzat tulajdonában lévő egyébként üres nyíregyházi épület, miért növekedett meg az építkezés költsége az eredeti több mint kétszeresére, mikor hagyta jóvá az önkormányzat közgyűlése ezt a módosítást, hogyan számolták el a telekárat, miért fizették ki a kalkulált költségek 97 százalékát az alapozás elkészültekor, hogyan számolták el a kamatbevételeket stb.

Gondolom, ha azóta történt volna bármilyen vizsgálat, kellett volna kapnom tájékoztatást annak eredményéről. Mivel ilyet nem kaptam, nem okozott meglepetést, hogy a helyszíni tájékozódásunk során újabb, most már tényszerűen, szerződések alapján is igazolt visszaélés ügyében vagyok kénytelen beszámolni.

A vásárolt debreceni székház felújításával kapcsolatos tervezési feladatokra, a megrendeléskor érvényes versenytörvény értelmében, versenytárgyalást kellett volna kiírni. Ez nem történt meg. Helyette megbontották az összeget két szerződésre. Ezek azonos időpontban, szó szerint azonos feladatra, de eltérő, összesen a versenytárgyalási határt meghaladó összegre szólnak. Kínossá teszi az ügyet, hogy mindkét szerződést több vezető jóváhagyólag szignálta, közte a Népjóléti Minisztérium jelenlegi helyettes államtitkára, aki akkor még a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat gazdasági ügyeiért volt felelős.

Az előírások intézményesen laza kezelését igazolja, hogy ugyanez az eljárás megismétlődött az ózdi épületfelújítás esetében is.

Én nem hiszem, hogy tovább kellene folytatnom a dolgot. A miniszter úr részére mindkét szerződésből adtam egy-egy példányt, hogy maga is vizsgálja meg, milyen visszaélések folynak a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnál, és ezek után kíváncsian várom azt a választ, hogy milyen ellenőrzés folyhat itt, és nem szeretném, ha a parlament vizsgálóbizottságát kellene kezdeményezni ennek az ügynek a kivizsgálására, a minisztérium felügyeleti jogkörében megtenné a szükséges lépéseket. (Taps a jobb oldalon.)