Pásztohy András (MSZP)
PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A mindenkori magyar kormányzatnak a kialakítandó gazdaságpolitikát illetően, kitekintve a világ állapotára és folyamataira, szükséges számolnia a következő agrárgazdasági helyzettel. A Világbank felmérései szerint a Föld szárazföld készletének 78% teljesen alkalmatlan bármilyen jellegű agrártevékenységre. A maradék 22%-ból 13% csak nagyon extenzív, legeltetésre alapozott állattartásra alkalmas, mint például Mongólia területén. A Föld szárazföld területeinek mindössze 9%-án képzelhető el közepes, vagy nagy intenzitású mezőgazdasági termelés. Magyarország egy főre esően 7-8-szor akkora mezőgazdasági termelésre alkalmas területtel rendelkezik, mint a világátlag. Ez az adottság nagymértékű agrárstratégiai rugalmasságot biztosít országunknak. A magyar talajok igazoltan, fele annyi műtrágya és egyéb tápanyag felhasználásával biztosítanak egységnyi hozamot, mint például Hollandia, vagy Dánia talajain. Utóbbi tény számottevő versenyelőnyt jelent számunkra. Talajaink a mezőgazdasági eredetű környezetterhelés szempontjából tisztának bizonyulnak, összehasonlítva a nagy európai agrárexportőr országokkal, így például Hollandiával, Dániával, vagy a Po-völgyével.Így például, talajaink átlagos műtrágya és trágyaterheltsége csupán nyolcada-tizede Hollandiáénak. Utóbbi adottságunk rendkívüli stratégiai jelentőségű a közeljövő szempontjából. A legújabb amerikai előrejelzések mutatják, hogy a következő évtized agrárfeleslegeit egymaga, Kína belső fogyasztásának növekedése fel fogja szívni, egyúttal fizetőképes keresletet is biztosíthat.
Összefoglalva e néhány tényezőt, joggal állítható, hogy Magyarország gazdasági fejlődése szempontjából agrártermelésünknek jelentős szerepe lesz, és kell, hogy legyen a nemzetgazdaságban. A tudomány, a tudománypolitikának, az előbbiekből kiindulva, megfelelő súllyal szükséges kezelnie az agrártudományi politikát. Az agrártudomány-politikának szerves része az oktatás is, ezen belül a felsőoktatás-politika. Nemzetközileg kiemelkedően a legmagasabb színvonalú és legsokoldalúbb agrárképzés azokban az országokban van, ahol az agrár-felsőoktatás számtalan szállal kapcsolódik az agrárgazdasághoz és a földművelésügyi kormányzathoz, mint például Hollandiában.
Alapvetően különböző módon kezelendő az agrár-felsőoktatás azokban az országokban, ahol az agrártermelés, a GDP töredékét képviseli, mint például Németországban, Ausztriában. És alig haladja meg a 2-3%-ot, mint azokban, ahol az agrobiznisz a nemzetgazdaság számottevő része. Az, hogy hazánkban az agrár-felsőoktatási intézmények érdemi kapcsolata, a felsőoktatási törvény életbe lépésével megszűnt, a Földművelésügyi Minisztériummal, súlyos következményekkel járhat. A jelenlegi helyzetben ugyanis többek között rendezetlen a kutatás, a gyakorlati oktatás és a szaktanácsadás is. A színvonalas egyetemi munka elképzelhetetlen az agrárterületeken intenzív alap-, alkalmazott, fejlesztési és speciális regionális kutatási tevékenység nélkül.
Általánosságban elfogadható alapelv az, hogy az egyetemek legyenek az alapkutatások bázisai. Az agrárszférában azonban, elengedhetetlen az alkalmazott kutatások művelése az agrár-felsőoktatási intézményekben, így az egyetemeken is. Magyarországon ugyanis nem beszélhetünk széles körű alkalmazott agrárkutatási hálózatról, amely azokat az országokat jellemzi, amelyekben az agráriumnak stratégiai súlya van a gazdaságban, a már említett Hollandia, Dánia, Franciaország, Egyesült Államokat sorolhatnám. Sok esetben az alkalmazott kutatást végző intézmények betelepültek az egyetemi területekre és tevékenységük összefonódik az egyetemekével. Magyarországon a korábbiakhoz képest rendkívüli mértékben meggyengült az agrárkutató intézményi hálózat mind személyi, mind finanszírozási, mind infrastrukturális értelemben. Ugyanakkor, Európa gazdag részéhez csatlakozásunk óhaja különös mértékben megkövetelné az előttünk álló időszakban az alkalmazott kutatási szféra megerősítését, financiális alapjainak újrateremtését. Az agrár-felsőoktatásnak sok szálon kell kapcsolódnia az agrárágazathoz, egyúttal a hazai és nemzetközi tudományossághoz is.
Elengedhetetlen emiatt, hogy a művelődésügyi tárca és az agrártárca vezetői, a ma még számtalan nyitott kérdést hosszú távon, megnyugtatóan rendezzék. Meggyőződésem, hogy Magyarország az Európai Unióhoz csak úgy lesz képest, nagy hátrányok nélkül csatlakozni, ha újra erős és versenyképes termelő agrárágazata, és ezt magas szinten kiszolgálni képes tárgyi és humán infrastruktúrája lesz. Alapvető hiányosság, hogy a tervezet egyáltalán nem tükrözi vissza a szakemberképzés sajátosságait, az olyan gyakorlati igényes képzési területeken, mint például, az agrármérnök-képzés. Véleményem szerint az agrárképzésnek továbbra sem szabad elszakadni az agrárvertikumtól, sőt ezen belül azon régióktól sem, ahol az intézmények működnek. Ezért elengedhetetlennek tartom, hogy a Földművelésügyi Minisztérium a törvényben is tükröződően érdemi szerepet kaphasson az agrár-felsőoktatást érintő kérdésekben, beleértve a gyakorlati képzést, a kutatást, a szaktanácsadást, sőt a térségfejlesztést is.
(21.40)
Az elmúlt rövid időszak igazolta, hogy 1993-as törvény 116. § (1) bekezdésében kodifikáltak messze nem elegendőek ahhoz, hogy betöltsék azt a funkciót, amely az agrárintézmények működésével kapcsolatos, az FM és az MKM-et érintő értelmes és hosszú távon racionális hatáskör- és munkamegosztást körvonalazzák. Nem tartom elfogadhatónak azt sem, hogy az illetékes szaktárcák ne kapjanak érdemi szerepet a hallgatói keretszámok és a képzés szakterületenkénti megoszlását illetően. E kívánalom teljesítését és érvényesülését a Felsőoktatási Tudományos Tanácsban a Földművelésügyi Minisztériumot képviselő személy aligha szavatolhatja, hiszen csupán egy a 29 tagból. Ideális gondolatnak az tűnne, ha az agrár felsőoktatási intézmények költségvetési előirányzata visszakerülne az FM fejezetébe. Átmeneti megoldást jelentene az, ha az MKM költségvetésében maradna a hallgatói előirányzat, a képzési előirányzat, az oktatási létesítmény fenntartás, a tudományos műhely támogatása, a központilag pályázható programfinanszírozás, a 116. § pedig tételesen tartalmazná az agrárképzés szakmai sajátosságaihoz kötődő specifikumokat, így: az FM költségvetési előirányzata tartalmazza a gyakorlati oktatás feltételrendszerének működtetését és fejlesztését szolgáló forrásokat, például kísérleti tanüzemek esetében.
Másodszor: az FM költségvetési fejezete tartalmazza a kutatási feladatok elvégzését és a kutatási infrastruktúra fejlesztését szolgáló forrásokat. Például az alapozó alkalmazott fejlesztés, tájékoztatás területén.
Harmadsorban az FM költségvetésében tervezendő meg a felsőoktatási intézmények szaktanácsadási tevékenységének központi forrásból támogatandó része. Úgy gondolom, hogy a törvénytervezet alapjában véve jó irányú, előre mutat, de meggyőződésem, hogy amennyiben hosszú távon gondolkodunk, az agrár felsőoktatás továbbfejlődésének érdekében szükséges az általam elmondottakat figyelembe venni. Köszönöm meghallgatásomat. (Gyér taps a kormánypártok soraiban.)