Csépe Béla (KDNP)

1996. június 3.

CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Június 4-e a magyar történelemnek valóban egyik legtragikusabb dátuma, amikor az ország területének mintegy kétharmadát vette el az I. világháborút lezáró békeszerződés és az ország lakosságának igen tekintélyes része saját akaratán kívül külföldre került. Különösen fájdalmas volt, hogy nem vegyes etnikumú, hanem tiszta magyar lakosságú területek elcsatolása is megtörtént. Ez a dátum nem pusztán egy évforduló, amiről illik megemlékezni, hanem mi úgy véljük , hogy a magyarságtudatnak szerves része, és ezért is tartjuk helyesnek, hogy itt a parlamentben bármilyen zsúfolt program mellett is erről megemlékezés történjen.Mi úgy véljük, hogy a trianoni határmeghúzás ellenére már akkor létrejött egy szellemi haza, amely nem ismer határokat, és amely magába foglalja a trianoni béke által külföldre rekedt magyarságot is. Mi úgy véljük, hogy azóta valamennyi magyarnak, de főleg valamennyi magyar politikai erőnek egyik legfontosabb ismérve mondhatnám tükre az, hogy hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez. Nyilvánvalóan, ennek mindig megvannak a maga határai, de az a politikai erő jár helyes úton, amely át tudja érezni azt, hogy minden magyar magában hordozza a trianoni békekötés fájdalmát, és a magyar politikai erők tulajdonképpen akkor tesznek tanúságot arról, hogy helyes úton járnak, hogyha a reálpolitikában valami eredményt (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi, hogy lejárt a felszólalási idő.) tudnak felmutatni a határainkon kívül élő magyarság ügyében. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.)

(8.10)