Daróczy Zoltán (MSZP)
DR. DARÓCZY ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A magyar felsőoktatás XX. századi története igen tanulságos és számos vitatott elemet tartalmaz, de alapjában véve országunk és népünk számára mégis sikertörténet. Egyetlen számadattal szeretném ezt a kijelentést alátámasztani. 1938-ban 16 intézményben 12 ezer hallgató tanulhatott. Ma, illetve 1995-ös adatok szerint több mint 90 intézményben 155 ezer hallgató tanul felsőoktatási szinten. Az 1993-ban elfogadott és most is érvényben lévő felsőoktatási törvény jó irányba mutató változásokat gerjesztett. Ugyanakkor nem oldott meg már korábban felszínre került és papírhatározatok tömegébe burkolt problémát. Érthető, hiszen egy nagy rendszernek az átalakítása egyetlen törvénykezési folyamattal nem képzelhető el, bizonyos értelemben minden parlamenti ciklus úgy hiszem, hogy vissza fog térni a felsőoktatás ügyére és javíthatja elődeink munkáját. Az előttünk fekvő törvénymódosítási javaslat ebben az értelemben megtartva és megőrizve a törvény pozitív elemeit, amelyet én magam is alá szeretnék húzni, szándékában tiszteletre méltó, hiszen olyan dolgokat próbál most felvállalni ebben az időszakban, amit már a '93-as törvény idején is mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalon felvetettünk, felvetettek, de akkor az akkori körülmények között nem kerültek megoldásra.
(12.30)
Ennek következtében úgy hiszem, hogy azok a kérdések, szabályozási kérdések, amelyek közül én most négyet szeretnék itt hangsúlyosan előterjeszteni, már korábban is szerepeltek, de nem volt ereje a parlamentnek vagy a politikának annak idején egy jó és végleges szabályozást alkotni. Így mindenekelőtt első helyen említeném az állami felsőoktatási intézményhálózat integrációját. Egyetlen párt sem vitatta ennek szükségességét, de nem sikerült megoldanunk.
A második a felsőoktatás finanszírozási rendszerének reformja. Pontosabban törvényi szabályozása, amely szintén hiányzott az előző törvényből. A harmadik a felsőfokú szakképzés vagy ismertebb néven nem szeretem ugyan az idegen szavakat a posztszekunderi képzés jogi kereteinek kialakítása. Végül a negyedik, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, valamint az Országos Akkreditációs Bizottság amely most Magyar Akkreditációs Bizottság névre fog hallgatni feladatkörének és hatáskörének pontosabb megfogalmazása.
A fenti felsorolásból kimaradt, nem kevésbé fontos kérdésekkel az idő hiányában nem térek ki; a részletesebb hozzászólásokban a szocialista frakció képviselője és jómagam is megpróbálunk időt szakítani ezekre. Ugyanekkor ez a törvénymódosítás nem vállal fel súlyos kérdéseket a felsőoktatásból, amelyek már a korábbi vitában is szerepeltek, de nem lettek megoldva. Így mindenekelőtt sajnálattal állapítom meg, hogy a felsőoktatási intézmények belső életének jogi szabályozását nem vállalja fel, pedig annak idején ezekről a kérdésekről igen komoly viták folytak a parlamentben. Másodikként említem, hogy a felsőoktatási intézmények vagyonhoz juttatásának kérdését nem vállalja fel a módosítás, amely szintén szerepelt a korábbi vitákban, de nem tudtunk valamilyen ok miatt dűlőre jutni. Visszatérve a törvénymódosítás négy fő kérdésének tartalmára, ezekkel kapcsolatban az alábbiakat szeretném a további vita figyelmébe ajánlani.
Egy: az állami felsőoktatási intézményhálózat korszerűsítésének alapelve a többkarú, többintézetű, többcentrumú egységes egyetem vagy főiskola létrehozása. Ennek érdekében az Országgyűlés joga és kötelessége a meglévő intézmények alapító okiratainak áttekintése és határidőn belüli megerősítése. Csak olyan állami felsőoktatási intézmény működhessen a közeljövőben, amely a törvény feltételeit teljesíti és az Országgyűlés által jóváhagyott alapító okirattal rendelkezik. Ennek megfelelően a Magyar Szocialista Párt frakciója nevében a törvénymódosításban megfogalmazott felsőoktatási szövetséget, mint felsőoktatási intézménytípust elfogadni és támogatni nem tudom.
Ugyanakkor továbbra is fontosnak tartjuk az érvényben lévő törvény szerint a jogi személyiséggel rendelkező társulások jelenleginél differenciáltabb lehetőségek melletti kialakítását. E vonatkozásban a szövetségekre vonatkozó szabályok néhány elemét megfontolásra méltónak tartjuk.
Második kérdés: a felsőoktatásban bevezetendő és máris viharokat gerjesztő finanszírozási rendszer reformját a frakció nevében támogatom. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy ez a semmiből teremtett új világ. A bázisszemléletű finanszírozás torzulásainak és igazságtalanságainak megszüntetését célzó reform széles körben támogatott és ugyanakkor a korábbiakhoz képest hátrányosan érintettek körében érthetően széles körben támadott. Ezért szükséges, hogy az Országgyűlés a törvény erejénél fogva támogassa ezt a nehéz folyamatot. Utalok itt a sajtóhadjáratra ezzel kapcsolatban.
A harmadik kérdés: a frakció nevében üdvözlöm a felsőfokú szakképzési formák szabályozását és azt az előírást, hogy a benne részt vevő tehetséges hallgatók további tanulmányaira is lehetőség nyílik. Itt szeretném elmondani, hogy a törvénymódosítás számos kormány- és miniszteri rendelet kiadását is feltételezi, amelyek minősége nagyban befolyásolja a törvény végrehajtásának sikerét. Emiatt bizonyos aggódásomnak is szeretnék hangot adni. Általában a kormány- és miniszteri rendeletek nem mindig tükrözik a törvényalkotó parlament akaratát, politikai üzenetét.
Negyedik kérdésben: a kormányprogramban megfogalmazott kívánalmakat, a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsra és részben az Országos Akkreditációs Bizottságra vonatkozóan a törvénymódosítás nem vagy csak részben teljesíti. Kívánatos, hogy a Felsőoktatási és Tudományos Tanács a minisztériumtól független, döntési jogkörrel is rendelkező köztestület. Összetételét a társadalmi összérdeknek megfelelően kell kialakítani, részben választással, és minden vonatkozásban kerülni kell, hogy egyes érdekcsoportok vagy pártérdekek harci színterévé váljon.
A beterjesztett javaslat módosítása, úgy gondolom, elkerülhetetlen és ebben számítok a parlament minden képviselőjére, hogy ötletével segítse elő ezt a munkát. Végül meg szeretném említeni, hogy az a folyamat, amelyet az előző parlament elindított, nevezetesen én úgy fogalmaznám visszahelyezte az egyetemekre, főiskolákra a tudományos kutatást, újabban a beterjesztett javaslat kapcsán további erősítést nyer, tekintettel arra, hogy ami hiányzott a korábbi törvényből, most valamilyen embrionális formában megjelenik, nevezetesen abban, hogy külön finanszírozást ír elő a tudományos kutatásra az egyetemeken és főiskolákon. Ha csak ennyi történt volna, már akkor is azt mondanám, hogy üdvözlendő javaslattal állunk szemben. Számos hibája van, számos elképzeléssel nem értünk egyet, de talán támogatásra méltó. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalról.)