Tardos Márton (SZDSZ)
TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy megtiszteltetés az alkotmány vitájában részt venni. Ez a legfontosabb törvény, amit egy Országgyűlés meghozhat, ennek az előkészítése is a legfontosabb munkák közé tartozik. Ez egy szakmai kérdés, amely elsősorban a jogászok, az alkotmányjogászok feladata, és ezért egy laikusnak a kérdéshez hozzászólni bizonyos értelemben merészség. Mégis úgy gondolom, hogy nem indokolatlan, ha egy olyan átmeneti időszakban, amikor a központi tervgazdálkodásból a fejlett piacgazdaságba vezetjük át az országot, a gazdaság alkotmányban való megjelenésének a kérdéséről egy gazdasági szakember is hozzászól, nemcsak alkotmányjogászok.Határozott véleményem, hogy nagy jelentőségű kérdés, hogy Magyarországon a '90-es években a piacgazdaság fejlődik ki, a piacgazdaság intézményei alakulnak ki, a piacgazdaság jogi és alkotmányi intézményei is megerősödnek.
Miért is van szükség piacgazdaságra? Nem azért van szükség a piaci versenyre, az eladók, a gazdasági ügynökök közötti piaci, gazdasági, üzleti versenyre, mert az egy ideális állapot. Hanem azért, mert a társadalom és a gazdaság bonyolult szerkezete, csak olyan feltételek között tud megfelelően alakulni, ha a feltételekhez való alkalmazkodás kényszere és lehetősége együttesen beépült a társadalom értékrendjébe. Mikor piacgazdaságról beszélünk, és a piacgazdaságot, ilyen értelemben, a társadalmi haladás érdekében mozgósító erőként képzeljük el, akkor tudnunk kell, és ezt az alkotmányban is meg kell fogalmaznunk, hogy a versenygazdaság gondolatát támogatjuk. Akkor van hatékony piacgazdaság, ha a piacon sok a versenyző fél és a versenyző felek, az üzleti életben részt vevő intézmények állandóan ki vannak téve egymás konkurenciájának. Ennek az alapgondolatnak az elfogadása arra késztet, hogy azt javasoljam, hogy a verseny gondolata, a piacgazdaság kimondásának gondolata szerepeljen az alkotmány tételes szövegében. A verseny ellen nagyon sok tényező hathat. Maguk a versenyben részt vevő gazdasági tényezők, vállalkozók is sokat szenvednek a versenytől, hiszen a versenytársak legyőzhetik őket, a versenytársak visszaszoríthatják őket stb. stb. stb. Ennek a jelenségnek egyik megnyilvánulása, hogy a gazdasági versenyben részt vevő üzletfelek nem idegenkednek a monopóliumoktól. De ha monopóliumok keletkeznek, akkor az, az ország gazdasági fejlődése szempontjából hátrányos, mert a monopolerővel rendelkező, gazdasági tényező dominálni tudja a piacot, a vevőket, árakat tud megállapítani. Nem kényszerül arra, hogy a konkrét gazdasági feltételekhez alkalmazkodjon és a vevők kívánságai szerint járjon el. Mi nem ilyen gazdaságot szeretnénk, s ezért az alkotmányos jogoknak nemcsak a versenyt kell kimondani, hanem a verseny korlátozása érdekében fellépőket szigorúan vissza kell szorítania, és ezt a véleményét az alkotmánynak ki kell határozottan mondania.
A monopóliumnak van még egy formája, ezt úgy hívja a tudomány, hogy természetes monopólium. Ahol nem lehet megakadályozni azt, hogy egy konkrét eladási-vételi viszonyban valaki, egy intézmény monopolerővel rendelkezzen. Ebben a kérdésben is van az alkotmánynak s a jogrendszernek feladata. Ki kell mondani, hogy a társadalom érdekében az államnak, a kormányzatnak, a parlamentnek kell olyan törvényeket megfogalmazni, amelyek biztosítják a monopolpiacon működő intézmények szabályozását. Nem ők, önérdekük alapján döntenek ezekben a kérdésekben, hanem az állam által elfogadott, a törvényes rendbe iktatott szabályoknak megfelelően kell hogy eljárjanak.
A gazdasági jog egyúttal azt is jelenti, hogy mindenkinek joga van vállalkozóként, tulajdonosként, befektetőként részt venni a gazdasági életben, és csak egy olyan társadalom tud igazán versenytársadalmat, versenygazdaságot kialakítani, ahol ez a jog nemcsak a papíron, hanem az életben is érvényesül. Úgy gondolom, hogy ennek a célszerű megfogalmazásáról is érdemes gondolkodni.
Végül még egy kérdést szeretnék felvetni, ami már nem az alap-mondanivalómhoz tartozik. Akkor, amikor a központi tervirányítás rendszerétől, elhatároztuk, hogy áttérünk a verseny jellegű piacgazdaság felé, akkor felismertük azt, hogy az emberi tudás, a gazdaság és a társadalom áttekintésére vonatkozó ismereteink minden pillanatban korlátozottak, és szükségünk van olyan önszabályozó rendszerekre, amely önszabályozó rendszerek a célszerű irányba viszik az egész társadalmat és ezen belül a gazdaságot. Ez a gondolat, tehát a piacgazdaságnak ez az alapvető ismerve, ez bizonyos kényszereket hoz létre az állam gazdasági folyamatba való beavatkozási jogairól is, így például a szociálpolitika kérdésében is.
Ha az alkotmány szociális jogokat fogalmaz meg és számszerűsít, követelményeket állít egyértelműen, evvel lehet, hogy állampolgári igényeket elégít ki, de a gazdaság szabályozhatósága szempontjából veszélyes területekre tér. Gondolják meg, hogy azok a jelenségek, amivel ma a nyugat-európai jóléti társadalmak küzdenek, miből erednek.
(13.10)
Abból erednek, hogy az ötvenes évek nagyon gyors gazdasági növekedésének időszakában, a demográfiai folyamatokat gyöngén fölmérve, az egészségügyi költségszínvonalak változását gyöngén fölmérve, elhatározásra jutottak, hogy mit nyújtanak az állampolgárnak. A gazdasági trendek, a demográfiai trendek, a realitás az akkor elfogadott elképzeléseiknek nem felelt meg, és ez most társadalmi válságot generál.
A társadalmi válságnak az az oka, hogy azok az ígéretek, amik akkor a jogrendszerben is megjelentek, a ma Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban kialakult gazdálkodási viszonyok között, nem teljesíthetők. Ezért, akkor amikor a társadalom biztonságát és jólétét meg akarjuk alapozni, akkor erről a tapasztalatról sem szabad megfeledkeznünk.
Fontos feladat, hogy a jogrendszer, és ezen belül az alkotmány jogokat adjon az állampolgárnak, jogokat adjon a szociálpolitika vonatkozásában is, de ha ezek a jogok lemerevítik a gazdaság alkalmazkodóképességét, akkor társadalmi feszültségeket, kríziseket is generálhatnak, és azért nagy óvatossággal kell ezekben a kérdésekben eljárni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)