Győriványi Sándor (FKGP)
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány, a hagyományos meghatározás szerint, az állam szervezetére s a főhatalom működtetésére vonatkozó alapelvek összessége. Minden államnak van szervezete, és így alkotmánya is. Másképpen fogalmazva, ezalatt az államrendet értjük, amelyben a főhatalom a nemzet részvételével, az államhatalmi ágak, a törvényalkotás-szabályalkotás, végrehajtás-bíráskodás egymástól nagyjából elválasztva, a jogbiztonságot szem előtt tartva, gyakoroltatnak. Az államforma alapján mellékes, hisz az alkotmányos állam lehet monarchia éppúgy, mint alkotmányos köztársaság. Ma a művelt népek általában rendezett, alkotmányos állami életet élnek, amelyben az állampolgárok jogai biztosítva vannak, éspedig vagy írott jogforrásokban, vagy szokásjogi alapon. Írott jogforrásokon nyugodtak korábban az alkotmánylevelekben kidolgozott charták, illetve a szokásjogi alapon fejlődött, történelmi alkotmányok. A történeti és charta-alkotmányok között az a különbség, hogy az utóbbiakban az állam szervezete és működése jó alapokra helyeztetik, és az alkotmány rendszerint egyöntetűbb, valamely politikai célnak megfelelőbb. A történelmi alkotmány, amely a nemzetnek hosszú, néha évezredekre visszamenő tartama alatt alakult ki, a nép szellemét, jogérzékét tükrözi vissza. Az alkotmánylevél tartalma világosabb, de könnyebben módosul is. A történeti alkotmány eszményeiben, vezérelveiben él, részeiben különböző korszakok felfogását tükrözi.
A gyakorlatban különben a kétféle alkotmánnyal tiszta formában nem találkozunk. A történelmi alkotmánynak is vannak írott részei, és a charta-alkotmány sem zárja ki teljesen a történelmi hagyományokat. Különösen zavaros lesz a helyzet, ha valamely alkotmányt kierőszakoltak vagy esetleg egyezkedés eredménye.
Az alkotmányokat gyakran azzal védik, hogy módosításuk nem a rendes törvényhozási úton történt, hanem azt különleges szervezetű csoport végezte. Az 1990es választások előtt már valamennyi párt programjában szerepelt új alkotmány létrehozása. Így a Független Kisgazdapárt is részt vett az ilyen célú kerekasztal munkájában. Valójában a szálak sokkal messzebbre vezetnek vissza. A volt szocialista országok többségétől eltérően, hazánkban nem volt olyan alkotmány, amely már a nemzeti sajátosságokat és az alkotmányosság egyes, megelőző hatalomgyakorlással összefüggő elemeit kifejezte volna.
1972-ben nagyarányú módosításra került sor, azonban az új törekvéseket az 1949-es sztálini alkotmány szerkezetébe kellett beleerőszakolni. Ez természetesen behatárolta a lehetőségeket. Az 1968-ban elindult gazdasági reform viszont, ha nem is megtorpanások és ellentmondások nélkül, egyre inkább feszegette az alkotmányos rendszer kereteit. 1972-ben nagyarányú kutatási program indult a közigazgatás fejlesztésére. Nyilvánvalóvá vált, hogy a közhatalmi intézmények korszerűsítése nem nélkülözheti az alkotmányos alapok újragondolását. 1986-tól már kifejezetten az alkotmány reformjának előkészítése indult meg.
Az említett kutatások eredményei a polgári alkotmányosság értékei felé mutattak. A rendszerváltás előtt kidolgozott anyag azonban természetesen még szocialista vonásokat viselt magán. Ezt hivatott kiküszöbölni a hatalmi ágak elválasztása, illetőleg olyan korlátok, ha úgy tetszik, ellensúlyok kialakítása az államszervezeten belül, mint az alkotmánybíráskodás, a közigazgatási bíráskodás, a kormánynak az Országgyűlés által történő ellenőrzése, a bizalmatlansági indítvány és így tovább.
A születő koncepciót ugyan elsöpörte a rendszerváltás lendülete, mégis időtállónak bizonyult számos megoldása, és az 1989-es átfogó alkotmánymódosítás során, részben ezek is, megvalósultak. Egy új alkotmány elvei és konkrét szabályai körvonalazódtak az akkori ellenzék, az MSZMP és az egyéb társadalmi szervezeteket tömörítő, úgynevezett harmadik oldal között a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon. Az eredmény az 1989-es átfogó módosításban öltött testet.
A következő években néhány fontos kérdést, az alapjogok garanciáit, a kétharmados többséget igénylő törvények körét és így tovább is érintő, az alkotmányt meghatározó vonásait azonban nem megkérdőjelező változás következett be. Általánosnak mondható vélekedés szerint, az így előállt alkotmány alapvetően alkalmas arra, hogy az emberi jogokat tiszteletben tartó, demokratikus közhatalom működhessen és ezeknek a keretei meglegyenek.
Felmerül a kérdés: ha mindez igaz, akkor miért van szükség új alkotmányra? Jelenlegi alkotmányunk preambulumában egyértelműen kinyilvánítja, hogy magát ideiglenesnek tekinti, célja az átmeneti korszak szolgálata.
(13.20)
Ebből az következik talán, hogy az új alkotmány létrehozása mindenekelőtt az említett elvárás miatt szükséges? Az alkotmány tartalmának alapvetően megfelelő volta mellett, alaptörvényünk túlságosan rugalmas, ezért nem képes arra, hogy határozottan irányt szabjon a jogrendszer alakulásának. Összességében azonban azt mondhatjuk, hogy az alkotmány a mai Magyarországon nem létkérdés. Ezért érthetetlen, miért kell lóhalálában változtatni rajta?
A Független Kisgazdapárt érdekelt ugyan az alkotmány mielőbbi megújításában, hisz elodázhatatlannak tartjuk a köztársasági elnök nép általi megválasztását, amelyben negyedmillió ember aláírása kötelez bennünket. A családjogot, az oktatási munkát, a termőföld védelmét, az érdekegyeztetés garanciáját sürgetőnek érezzük, de sok más szakaszt nem látunk olyan szükségesnek, amit azonnal meg kell oldani egy, a hosszú demokratikus időszakra készülő stabil társadalmú országban. A Független Kisgazdapárt pedig ilyen stabil gazdaságú és társadalmú országot szeretne látni hazánkban. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldali padsorokból.)