Jakab Róbertné (MSZP)

1996. június 4.

JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Kedves Képviselőtársaim! Jómagamnak másodszor van lehetőségem részt venni ebben a többek által felemelőnek minősített vitában. Természetesen laikusként. Ezért is engedjék meg, hogy mielőtt a lényegre térjek bár nagyon rövid leszek , visszautaljak arra, amit két héttel ezelőtt próbáltam megfogalmazni.Elsősorban annak a problémának a meglétére, illetve megoldatlanságára szeretném felhívni a tisztelt Ház, illetve az előkészítők figyelmét, amelyet akkor is kérdésként fogalmaztam meg: Ki a jog alanya? Kizárólagosan az egyes ember, vagy az emberek közössége is az? Azaz, vannak-e kollektív jogok, elismerjük-e ezeket a jogokat, rendelkezünk-e róluk a magyar alkotmányban?

Jövendő alkotmányunk szabályozási elvei szerint, nevezetesen a melléklet II. rész b) pontja szerint , idézem: "A minden embert megillető jogok azok, amelyekről szükséges rendelkezni." Tehát az egyénről, az egyes emberről van szó. Ennek voltaképpen és azonnal ellent mond a IV. rész 7. fejezete a) pontjának (2) bekezdése, amely megint csak idézem: "A polgárok kollektív jogaként jeleníti meg az önkormányzáshoz való jogot." Tehát a szabályozási elveket a készítők vagy elveket készítők maguk is említik a kollektív jogokat. Helyesen teszik véleményem szerint , hiszen mindannyian tudjuk, hogy bizonyos egyéni jogokat kizárólag közösségben lehetséges gyakorolni. Ez azonban változatlanul kardinális kérdés marad, s egyértelműen ki kellene mondani vagy legalábbis kérdés , hogy ki kell-e mondani a Magyar Köztársaság alkotmányában elfogadjuk-e ezeket a jogokat vagy nem.

Tisztelt Ház! Az iménti idézetből szándékosan hagytam ki egy kifejezést, a "helyi" szócskát mármint amikor az önkormányzatokról szóltam , s tettem ezt nem véletlenül. Ugyanis, kedves képviselőtársaim, az önkormányzáshoz való jog nem csupán a helyi polgárok kollektív joga. Nyilvánvaló, hogy a tárgyalt fejezetben egymást követő pontok, alpontok a települési önkormányzatról szólnak, mivel azonban a melléklet sehol nem foglalkozik az önkormányzatiság egyéb megnyilvánulási formáival, fel szeretném hívni a figyelmet arra a tényre, hogy részletes szabályozást igényelnek a helyi önkormányzatokon kívül a kisebbségi önkormányzati, a társadalombiztosítási önkormányzati választások, valamint a helyi népszavazást érintő rendelkezések. Mihelyt ezt kimondtam, kissé meg is ingott elhatározottságom, különösen, ha arra gondolok, amit Csákabonyi Balázs képviselőtársam idézett az imént, már minthogy az alkotmány időtálló dolgokat szabályoz, és bizony nem tudhatjuk, hogy ezek a képződmények amelyekről szóltam időtállók-e.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kissé kapcsolódik az elmondottakhoz, már mint a felsorolt önkormányzatok létéhez, létrejöttéhez a következő kérdés, amivel foglalkozni szeretnék. Létrejöttéhez ismétlem , ami azt jelenti, hogy a választások szabályaival összefüggésben vannak észrevételeim. Pontosabban, az aktív választójog területének kiterjesztésére tennék javaslatot.

A IV. rész 1. fejezet b) pontja (2) bekezdésében a szabályozási elvek a bevándorolt személyek választójogáról rendelkeznek. Nos, a társadalombiztosítási önkormányzatok, illetve a kisebbségi önkormányzatok választására ezt az aktív választójogot nem terjeszti ki ez a szabályozási tervezet. Pedig tisztelt Ház az egyébként munkahellyel, állandó lakással, egészségbiztosítási számmal stb.-vel rendelkező, járulékfizető bevándorolt ugyanúgy jogosult megválasztani képviselő-testületét, mint magyar állampolgárságú társai.

Ami pedig a helyi kisebbségi önkormányzatok választásában való részvételt illeti, ugyancsak azt hiszem előremutató megoldás lenne, ha a bevándorolt élhetne választójogával. Ő maga természetesen nem választható. De az ilyen egyén támaszkodhatna nyelvének, kultúrájának megőrzésében az általa is megválasztott önkormányzatra, sőt, lakóhelyén ő maga is hozzájárulhat a hazai kisebbségek kultúrájának frissítéséhez. Mivel választó, ezt esetleg kötelességének is érezheti.

Képviselőtársaim! Ugyancsak a választójogot érinti az a kérdés, amelyre két héttel ezelőtti felszólalásomban utaltam a részletekre nem tértem ki. Bár ma még változatlanul nem eldöntött kérdés, hogy az 1993. évi LXXVII. törvény 20. §-al mit kezd az alkotmányozó parlament. Hogy az ott, külön törvényt igénylő szabályozás megszületik-e, s ha igen, hogyan oldja meg a kisebbségek parlamenti képviseletét, mégis látok itt tennivalót. Ismétlek, ismétlek, mert az ismétlés a tudás anyja, s talán ha többször mondjuk, többen hallják meg. Úgy gondolom, a szabályozási elvekben mindenképpen indokolt az általános elvek rögzítését előírni.

Melyek lehetnének a normaszövegben is megfogalmazandó alapkövetelmények? Nos, véleményem szerint mintegy kizárva a delegálási elvet, valamint a korporáció megjelenését, ki kellene mondani, hogy a kisebbségi parlamenti képviselőt is:

1. az általános, titkos, egyenlő és közvetlen választások során kell megválasztani;

2. mivel Magyarországon diaszpórában élnek a kisebbségek, csak országos lista állításával oldható meg ez a probléma, a részleteket természetesen ki kellene dolgozni;

3. a kisebbségi listára leadott szavazatok alapján az adott kisebbség egy, azaz egy kedvezményes mandátumhoz juthat.

Mindez a IV. 1/c. pontjába bele is illeszthető. Amennyiben ez az okfejtés halló fülekre talál, természetesen módosulnia kell az általános rendelkezések választójoggal foglalkozó fejezetének is.

(13.30)

Tisztelt Ház! Még egy utolsó észrevételemet szeretném megosztani önökkel, s kérni esetleges támogatásukat.

Egyrészt, ellentmondásos a "Jogrendszer, jogalkotás" címszó alatti részben a III. rész 2. fejezetének (1) pontja. Ez ugyanis előrevetíti, hogy az alkotmánynak majd rendezni kell például, többek között a törvénykezdeményezési jogot. Ugyanakkor a (2) pont kimondja, hogy összesen és itt érzékelek valami fajta kizárólagosságot összesen két helyről fogadható el törvénykezdeményezés, azaz a kormánytól, illetve képviselőktől. Ha és amennyiben ez azt jelenti, hogy az állandó bizottságoknak megszűnik, vagy megszűnne a törvénykezdeményezési joga, akkor ezzel nemigen lehet egyetérteni.

Az Országgyűlés törvényalkotó munkájának jól bevált és ésszerű formája az állandó bizottságok általi javaslatkészítés, javaslat-beterjesztés. Elegendő csak arra utalni például igaz, hogy ez megint csak mostani aktualitás, és nem biztos, hogy valóban időtálló de mindannyian ismerjük, hogy a társadalmi szervezetek, vagy a nemzeti és etnikai kisebbségek költségvetési támogatása ilyen formában történik. Egyébként az európai jogalkotási tendenciában is beleillik az, hogy a szakbizottság készítse elő a törvényjavaslatokat.

A törvénykezdeményezési jog megvonása a bizottságoktól kissé képmutatónak is tűnik szerintem, hiszen a képviselő a jelenlegi megfogalmazás szerint, akár a bizottságban helyet foglaló összes társával együtt továbbra is nyújthatna be javaslatot. Nem állja meg szerintem a helyét az az indoklás sem, hogy a benyújtó bizottság bírálná el saját javaslatát. Mint tudjuk, a törvényjavaslatokat általában több bizottság is tárgyalja, az alkotmányügyi pedig mindegyiket.

Kérem az alkotmányelőkészítőket, az általam elmondottakat ha fontosnak tartják, vegyék figyelembe. Köszönöm figyelmüket. (Általános taps.)