Dávid Ibolya (MDF)

1996. június 4.

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum mindvégig hangsúlyozta, hogy az 1989-90-ben kialakított alkotmánymódosítás az Alkotmánybíróság tevékenységét is figyelembevéve működőképes, és megfelel az alaptörvénnyel szemben támasztott igényeknek. Ezért nincs alkotmányozási kényszer. Ugyanakkor a Magyar Demokrata Fórum támogatta és támogatja a jövőben is az új alkotmány megalkotásának szándékát, mert számos esetben különböző értelmezésre ad a jelenlegi lehetőséget. Az 1990-es alkotmánymódosítás során új intézmények kerültek egyrésze még kipróbálatlan intézmény az alkotmányba, melyeknek négy-öt éves gyakorlata után újraszabályozása szükséges, a kialakult gyakorlatnak megfelelően.

Támogattuk azért, mert szerkezeti felépítése, belső összhangja, és nem utolsósorban 1949. évi XX. törvény címe megújításra szorul.

Mindezt azért próbáltam hangsúlyozni, mert Bauer képviselőtársam az imént kifogásolta Lezsák Sándor beszédének egy részét.

A Magyar Demokrata Fórum a jövőben is készen áll az alkotmányozásban részt venni. Lezsák Sándor az aggályait fejezte ki. És hogyha a kezünket a szívünkre tesszük, bizony itt a közigazgatási reform, az államháztartási reform, mely a közeljövőben a törvényhozás előtt áll, lehet, hogy érinti ezeket a kérdéseket, és ezeket az aggályokat osztva a Magyar Demokrata Fórum a jövőben is támogatni kívánja az új alkotmány megalkotását.

A hatályos alkotmányunk hiányosságai vagy adott rendelkezései ellentmondásai keretet is szabnak a mostani törvényhozásunknak. És én szeretnék itt egy kitérőt tenni, mert ma már kialakult egy vita ebből.

A hatályos alkotmány alapján nyilvánította alkotmányellenesnek a halálbüntetést az Alkotmánybíróság, az élethez való jog korlátlan voltára hivatkozva.

Én mire visszaértem, egy indulatos vitának vége lett itt a parlamentben, ahol Tóth Pál képviselő úr felszólalt és elmondta az ellenérveit a halálbüntetéssel kapcsolatban.

Én szeretném, hogyha erről a kérdésről teljesen higgadtan beszélhetnénk. Nemcsak azért, mert az élethez való jog korlátozása nemcsak a halálbüntetés kapcsán merülhet fel gondolják meg az eutanáziát. Az eutanázia, ami 15-20 év óta foglalkoztatja a jogalkotókat, az orvosokat, egy nagyon fontos kérdés.

A fontosságát a szememben most különösen aktuálissá tette egy dolog. A köztársasági elnök úr egyéni végrehajtási kegyelmi jogával élt egy olyan esetben, amikor egy beteg gyermeket a szülőanyja megölt. Tette ezt azért, mert állítása szerint enyhíteni akarta gyermeke fájdalmát.

A kegyelmi jog gyakorlása az én szememben felveti ismételten azt, hogy ez elismerése egyfajta eutanáziának, amit a magyar jog nem ismer. Tehát ez ismételten előtérbe fog kerülni, mert a megítélésem szerint ez a kegyelmi jog a társadalomban nem jó üzenetet vált ki akkor, amikor a tudós szakemberek nagyon nehezen tudnak az eutanáziában megegyezni. Mérlegelés alapján elfogadunk olyan indokokat, amelyek egy ember halálát jelentették, egy beteg kisgyermek halálát. Ezt csak zárójelben szerettem volna megjegyezni. Tovább az alkotmányozás elveiről szeretnék beszélni.

(14.20)

Elismerem, hogy az alkotmány az Országgyűlés feladata és ennek történelmi múltja is az Országgyűlés feladatává teszi az alkotmányozást. Az Országgyűlésnek és minden képviselőnek külön megtiszteltetés, hogy ebben a folyamatban alakítólag részt vehet, azonban ez egy óriási felelősség is. Szükséges, hogy minden képviselő az információk birtokában legyen, az információ megszerzése, mérlegelése és megvitatása amely a képviselő végső döntését készíti elő azonban rendkívül időigényes. Ezért nem lehet "erőltetett menetben" tárgyalni az alkotmányt. A Magyar Demokrata Fórum kérte, hogy a koncepció általános vitáját csak szeptemberben zárjuk le, hiszen a koncepció a leglényegesebb része az alkotmányozásnak, és egyben a legidőigényesebb része is.

Az alkotmányozásnak az Országgyűlésben négy fontos szakasza van. Az alkotmánykoncepció elveinek általános vitája, a részletes vitája, majd az eldöntött végleges szöveg általános vitája és a részletes vitája. Mi, a parlamentben ülő képviselők bizalmat adtunk egy bizottság tagjainak, hogy tegyenek javaslatot az alkotmányozás szabályozási elveire. Ez egy műhelymunka volt. Egy olyan műhelymunka, ahol két részbe kell bevonni az érdekvédelmi szervezeteket, társadalmi szervezeteket, szakmai fórumokat. Megítélésem szerint az előkészítő bizottságnak kellett volna társadalmi vitára bocsátani, majd annak eredményét, javaslatait feldolgozva egy újabb koncepciót készíteni, amit az Országgyűlés megvitat.

Ugyanakkor az el nem fogadott javaslatokat feldolgozva egy melléklet formájában csatolni kellett volna, és a képviselők rendelkezésére bocsátani. A jelenlegi helyzetben alig néhány nappal a társadalmi vita befejezését követően az Országgyűlés már tárgyalta a szabályozási elveket, miközben a mai napig nincs feldolgozva az a több mint nyolcszáz észrevétel, melyet a szakma, a társadalom és egyéb intézményei benyújtottak a parlamenthez. Baudouin professzor úr, aki a kanadai alkotmány első embere, évtizedek óta foglalkozik ezzel a területtel, jó tanácsként azt mondta: "Barátaim! A jó whisky igen hosszú érlelési időt igényel, de a jó alkotmány érlelési ideje többszörösen meghaladja a whiskyét." Ő, aki egy olyan országban él, amelyik hosszú évtizedek óta folyamatosan alkotmányozással foglalkozik, neki igazán komoly gyakorlata van ebben. Ez az az érlelési idő, kedves képviselőtársaim, amit én nagyon hiányolok a magyar alkotmányozás folyamatából, és az érlelésnek nemcsak a szó fizikai, de átvitt értelmében is nagyon jó ideje lenne az idei nyár, és tovább folytathatnánk szeptemberben a vitát. Hiszen abban a metódusban, amit a kormánytöbbség javasol az alkotmány tárgyalására, azt üzenjük a társadalomnak, hogy nekünk csak díszletnek kellett az ő véleményük, hiszen itt tízen-húszon órája tárgyalunk az alkotmánykoncepcióról, miközben alig vagyunk néhányan, és nem is teljes terjedelemben, akik ismerjük vagy tudjuk, hogy mi van abban a nyolcszáz észrevételben, melyet a társadalom akár szakmai fórumaikon keresztül is eljuttatott a parlamentbe.

A Magyar Demokrata Fórum erre hivatkozással ellenzi az általános vita lezárását, és kéri azt, hogy erre csak szeptemberben kerüljön sor, mert szeretnénk a nyáron feldolgozni ezeket az észrevételeket nemcsak díszlet a társadalmi véleménynyilvánítás. Konkrétan az alkotmány koncepciójából egy fejezettel kívánok foglalkozni, és ez a hatodik rész, amely három fejezetből áll. A főcíme az, hogy "Alkotmányvédelem". Már a főcím is megtévesztő volt a számomra, mert alkotmányvédelemmel közvetve és közvetlenül az egész társadalom foglalkozik. Közvetett módon mindenki, hiszen az állampolgárnak, a közigazgatásban dolgozóknak is joga és kötelessége az alkotmány védelme, közvetlenül azonban a köztársasági elnöktől az országgyűlési képviselőkig az igazságügy-miniszteren keresztül mindenkinek kötelessége az alkotmány védelme.

Ilyen címszó alatt három fejezetről tárgyal a koncepció: "Az Alkotmánybíróság", "Az állampolgári jogok országgyűlési biztosai", és "Az alkotmány megváltoztatása". Ha rendszerbe kívánjuk elhelyezni a jogvédő szerveket, akkor ebbe a csoportba tartoznának azok az intézmények, amelyek az alkotmányos alapjogok, így az emberi jogok és az állampolgári jogok biztosítékait jelentik. E szervek a bíróság, az Alkotmánybíróság, az országgyűlési biztosok, esetleg az ügyészség, tehát volnának itt más szervek. Azt is támogatni tudnám, hogy az Alkotmánybíróság teljesen önálló cím vagy önálló fejezetként jelenjen meg az alkotmányban, azonban a javasolt megoldást több ok miatt nem tudjuk támogatni. Az országgyűlési biztosok mint ahogy a nevükben is hordozzák az Országgyűlés szervei, ezért őket vagy az Országgyűlés fejezetében vagy a közigazgatásról szóló fejezetben vagy egy önálló fejezetben kellene szabályozni, hiszen konkrétan alkotmányvédő szerepük olyan értelemben mint az Alkotmánybíróságnak van ilyen szerepük nincsen, csak az alkotmányos jogokat védelmezni, ami azonban az általam felsorolt minden egyéb jogvédő szervnek is feladata.

A 3. fejezet ezen a címen belül az alkotmány megváltoztatásának a kötöttségére vonatkozik. Ezzel a harmadik résszel sem tudunk egyetérteni, részben azért, mert nincsen értelme megerősíteni még egyszer a szavazattöbbséget, egyéb rendelkezései pedig az alkotmány más részeiben helyezhetők el.

Magáról az Alkotmánybíróságról. Szükséges lenne végre kimondani az alkotmány koncepciójában, hogy az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás kettős szintű. Néhány héttel ezelőtt a parlament éles vitát folytatott függetlenül attól, hogy kormánykoalíciós felszólaló vagy ellenzéki felszólaló állt itt, a helyemen arról, hogy az Alkotmánybíróság ügyrendje kell, hogy törvényi szintű legyen, vagy nem kell, hogy törvényi szintű legyen. Bár abban mindenki egyetértett, hogy ha szabályozás létre is jön, ez csak ideiglenes szabályozás lehet. A jövőben az alkotmánytól függően meg kell változtatnunk. Úgy gondolom, hogy ez most az a fórum, ahol jó lenne a koncepcióban kimondani, hogy kétszintű legyen a magyar Alkotmánybíróság szabályozása. Az első szint maga az alkotmány, mely tartalmazza az Alkotmánybíróság feladat- és hatáskörét, és ezt csak az alkotmány tartalmazhatja. A hatályos szabályozásunk szerint feladatot határozhat meg az Alkotmánybíróságnak törvény is.

Tehát ezt csak alkotmány tartalmazhatja, továbbá az Alkotmánybíróság szervezetére és működésére vonatkozó legfontosabb szabályokat az alkotmánynak kell tartalmazni, és itt összességében azt kell mondanom, egyet tudok érteni azokkal a szabályozási elvekkel, amelyeket a koncepcióban megfogalmaztak néhány eltérés kivételével. A második szint, amely az Alkotmánybíróság szabályozására szolgálna, ez maga az Alkotmánybíróságról szóló törvény. Az Alkotmánybíróság szervezetére vonatkozó egyéb normákat, ami az alkotmányból kimarad, valamint az eljárás garanciális jelentőségű szabályait kellene, hogy tartalmazza az Alkotmánybíróságról szóló törvény. Így az eddigi harmadik szint, az Alkotmánybíróság ügyrendje, a belügye vagy belső ügye lenne az Alkotmánybíróságnak, és ezt nem szükséges törvényben szabályozni.

Az Alkotmánybíróság hatáskörét érintően kifogásaim az alábbiak. A kihirdetés előtt alkotmányossági vizsgálatnak gyakorlatunkban két formája alakult ki, ebből csak az egyiket nevesíti a koncepció. Az első formája a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény alkotmányossági vizsgálata. A második formája a törvényjavaslatnak az országgyűlési vita lezárása után, de még a végszavazás előtt való alkotmányossági vizsgálat, melyre nemrégen és csak egyetlen alkalommal az Országgyűlés példát mutatott: az emberjogi és kisebbségi bizottság javaslatára kárpótlási ügyben az Alkotmánybírósághoz fordult.

Az alkotmányos panasz elbírálásánál már az alapelvekben rögzíteni kellene az orvoslások módját. Ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság megállapítja egy jogszabály alkotmányellenességét, magát a jogszabályt megsemmisíti, ugyanakkor születtek olyan ítéletek, olyan határozatok, amelyek jogerősek a korábbi jogszabály alapján. Ezért ki kellene mondani az alkotmány szintjén, hogy ilyen esetben a félnek, a sérelmes félnek joga van az eljárás megindítását, újrafelvételét kérni. Hiányosnak tartom az állami szervek közötti hatásköri viták eldöntésére irányuló felhatalmazást. Egy általános felhatalmazást ad a koncepció az Alkotmánybíróságnak arra az esetre, hogyha az állami szervek között hatásköri probléma van. Megítélésem szerint az Alkotmánybíróság a feladatából adódóan csak olyan országos szervekre korlátozhatja ezt a hatásköri vitát, melyet az alkotmány nevesít. Semmi szín alatt nem olyan állami szervek közötti összeütközésre, amelyet nem is nevesít az alkotmány.

(14.30)

Nagy port kevert az Alkotmánybíróság ügyrendjében két intézkedés. Az első az ideiglenes intézkedés, mely az Alkotmánybíróságot felruházza azzal a joggal, hogy jogszabály, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkalmazását kétszer három hónapra felfüggesztheti, ha ezt fontos ok miatt sürgősnek találja. Ez tipikusan olyan intézkedés, mellyel, ha az Országgyűlés többsége egyetért, az alkotmányban kellene szabályozni az Alkotmánybíróság egyéb intézkedési jogaival együtt.

A másik kérdés, ami az ügyrendben egy új, idegen intézmény, a kötelező képviselet intézménye, melynek alapját megítélésem szerint nem az Alkotmánybíróságról szóló törvényben, hanem azt is az alkotmányban kellene megteremteni. Ezért mindkét esetben még az ügyrendi törvénynél módosító indítvánnyal éltem, hogy maradjon ki ez a két kör az Alkotmánybíróság ügyrendjéből, és ha itt a koncepcióban ezeket elhelyezzük, akkor azt hiszem, a kormányzó párti képviselők is nyugodt szívvel megszavazhatják úgy az Alkotmánybíróság ügyrendjét, hogy ez a két intézmény kimarad belőle.

Az Alkotmánybíróság néhány esettől eltekintve csak indítvány alapján járhat el. A mulasztás vizsgálata és a nemzetközi szerződésbe ütköző intézkedés esetét kivéve hivatalból nem indíthat az Alkotmánybíróság eljárást.

Megítélésem szerint tisztázni kellene az alkotmányban, hogy milyen mértékben és milyen terjedelemben kötött az Alkotmánybíróság az előtte lévő, az általa megtárgyalt indítványhoz. Az indítvány alapján túlterjeszkedhet-e olyan alkotmányellenességben, melyet maga az indítvány ugyan nem érint, vagy kötve van ahhoz, ami az indítványban benne van, adott esetben ugyanazon jogszabály esetében?

Kilényi Géza alkotmánybíró két-három héttel ezelőtt a jogászegyletben tartott előadásán kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság negatív jogalkotói helyzetben van, mely a létéből adódik, nem azért, mert ezzel bárki is felruházta volna. Ez a valóságban azt jelenti az alkotmánybíró úr szerint, hogyha az Alkotmánybíróság az alkotmánysértő jogszabály egy-egy rendelkezését megsemmisíti és egyéb részei hatályban maradnak, akkor ez természetes módon változtatásokat eredményez a jogszabály eredeti összefüggéseiben is.

Ezért látszólag feleslegesnek tűnik a koncepciónak az a mondata, hogy: "az Alkotmánybíróságnak a jogszabályok megsemmisítésére irányuló joga nem jelenti azt, hogy a jogszabály egyes rendelkezéseinek tartalmát megváltoztathatja." Megváltozik az alkotmánybíró úr véleménye szerint pusztán attól a ténytől is, hogy részeket emel ki belőle az Alkotmánybíróság.

Ebből két megoldás következik: az Alkotmánybíróság rákényszerül az egész jogszabály megsemmisítésére, vagy pedig kivételként, az előbb idézett szöveg mellé megfogalmazzuk a negatív jogalkotásból eredő tartalomváltozás lehetőségét.

Kételyeimet szeretném kifejezni az alkotmánybírák megválasztásának jelenlegi szabályaival szemben. A megválasztásra vonatkozó elmélet támadhatatlan. Az alkotmánybírák személye olyan legyen, hogy minden parlamenti frakció által delegált bizottsági tag a hét fős jelölőbizottságban egyetértsen a jelölendő alkotmánybíró személyével. Ezt a nemes szabályozást azonban beárnyékolja az Országgyűlés gyakorlata. A képviselőcsoportok által jelölt alkotmánybírák megkapják annak a képviselőcsoportnak skarlátbetűjét, amely őt alkotmánybíróvá jelöli. Ez részben alaptalan, és részben fölösleges támadásnak teszi ki a jelölt alkotmánybírákat, részben alapos, mert pártok vagy frakciók saját jelöltjük jelölése érdekében használhatják fel parlamenti többségüket.

Tudnék támogatni egy olyan megoldást, amelyben a jelölőbizottságban a parlamenti pártokon kívül ugyanilyen számban vennének részt a jogászi szakma különböző területeinek képviselői.

Ezt a javaslatot annak ismeretében teszem, hogy az Alkotmánybíróság kinyilvánította, hogy támogatja a jelenlegi jelölési rendszert.

Ezt az indítványt, még egyszer hangsúlyozom, a jelölendő alkotmánybírák tisztaságának érdekében tenném meg, hiszen olyan közjogi méltóságok sározódnak be hónapokig, évekig tartó vitákban, amely, azt hiszem, nem hiányzik sem a közjogi méltóságainknak, sem a Magyar Országgyűlésnek.

Végezetül az országgyűlési biztosok intézményéről szeretnék beszélni. Szeretnék itt még egyszer visszautalni arra, hogy igen rossz helyen található ez, az országgyűlési biztosok szabályozása az alkotmány-koncepcióban, hiszen az "Alkotmányvédelem" fejezetben helyezték el.

A 2. fejezetben írt biztosi rendelkezések nagy többségével egyet tudok érteni, azonban az első mondattal nem. Az első mondat nevesíti az országgyűlési biztosokat. Megnevezi őket: állampolgári jogok országgyűlési biztosa, nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosa és adatvédelmi biztos.

Ebből a megfogalmazásból két következtetés vonható le: csak azoknak a területeknek lehet biztosa, melyet az alkotmány megenged, vagy kötelező e három biztosnak a megválasztása, és egyéb nem képzelhető el más területen.

A hatályos rendelkezés ugyan nevesítette ugyanilyen módon a biztosokat, azonban megteremtette a lehetőségét, hogy az Országgyűlés egyes alkotmányos jogok védelme érdekében külön biztost is választhat. Ezt a lehetőséget megszünteti a jelenlegi koncepció, és én ezzel a megszüntetéssel nem értek egyet, hiszen ha a jövőben bármilyen alkotmányos jog védelme országgyűlési biztos megválasztását igényelné, úgy az alkotmányt kellene módosítani, hogy ilyen létrejöhessen.

Felvetődhet például, ahogy a skandináv államokban ez már gyakorlat is, az egyenjogúsági biztos megválasztásának a szükségessége. Én azt hiszem, hogy nem lenne szükséges ezért alkotmányt módosítani. Ezt elegendő lenne egy külön törvényre bízni. Ez viszont azt jelentené, hogy nem kellene nevesíteni a biztosokat, csak a feladatot, hatáskört, kinevezésük módját kellene az alkotmányban rögzíteni.

Megnéztem az indokolását is a koncepciónak. Sajnos, az is csak azt erősíti meg, hogy elhagyja, de külön magyarázatát nem adja meg az indokolás sem annak, hogy miért tartották szükségesnek az előterjesztők elhagyni a külön biztosi intézményt.

Befejezésül szeretném megismételni azt a kérésünket, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne zárjuk le az általános vitát. Adják meg képviselőtársaim, kormányzópárti képviselőtársaim a lehetőséget, nem az ellenzéknek, hanem adják meg a társadalomnak azt, hogy az általuk benyújtott, több mint 800 észrevételt feldolgozzuk, azokat még az általános vitában részévé tudjuk tenni a koncepciónak. Hiszem nagyon sok észrevétel érkezett, szakmai észrevételek Kutrucz Katalin képviselőtársam utána mindegyikről szólni fog , ezeket ha nem dolgozzuk fel és nem tesszük az alkotmányba, és nem mondjuk el nyilvánosan, hogy amelyeket nem támogatunk, azt miért nem támogatjuk, akkor színfal a társadalom véleménye, egy díszlet, és azt üzenjük a társadalomnak, hogy az Országgyűlés kormánykoalíciós többsége nem kíváncsi a véleményükre. Én bízom abban, hogy önöket ennél nemesebb cél vezérli. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)