Szigethy István (SZDSZ)
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mint Kutrucz Katalin, mint Dávid Ibolya felszólalása érdemi volt, tartalmi volt, előbbre vitte a munkát. Természetesen, amikor az előbb felszólaltam, nem különíthettem el minden ellenzéki képviselőnek, minden frakciónak a tevékenységét. És ha bárkit esetleg én megbántottam volna bár próbáltam differenciálni, hiszen hangsúlyoztam, hogy nagyon sokan aktívan közreműködtek , tehát, ha bárkit ezzel megbántottam volna, akkor attól elnézést kérek, de sajnos végigvonult az első ügyrendi vitától kezdődően. Az első hét két napirend előtti felszólalásának a nem kimondottan szerencsés előterjesztésétől kezdve egy olyan magatartás, amelyből nem azt lehetett következtetni, hogy igazában tartalommal akarják kitölteni ezt az időt, hanem egyszerűen majd ráérünk, majd valamikor történik valami, de nem volt igazi érdemi indoka annak, hogy miért ne lehetne most lépnünk. Most lépnünk kellett, mert most volt rá lehetőség.
Ha bármi miatt olyan technikai kérdések vetődnek fel, amelyeket Kutrucz Katalin mondott, ezeknek a megoldására van még mindig lehetőség, bár régóta előttünk áll a koncepció, tehát minden módosító indítványt réges-régen el lehetett készíteni, az észrevételeket régen el lehetett olvasni. Én is elolvastam, ami rám vonatkozott, mindenkinek erre lehetősége nyílott. Én nem hiszem, hogy emiatt kellene elhúzni az alkotmányozás folyamatát. Ha viszont a nyári szünet előtt ezzel a mostani ütemmel nem tudunk végezni, akkor a megszövegezésre nem lesz technikai lehetősége az apparátusunknak.
Én úgy gondolom, hogy itt a lényeg az, hogy cselekedjünk, és nem érzem, éppen azért, mert az ellenzéki pártok időkerete sorozatosan kihasználatlanul maradt többször is most már. Az elmúlt csütörtökön is, tegnap is, ma is volt erre példa. Nem hiszem, hogyha annyi sok mondanivaló lenne, megvitatni való, akkor ne mondanánk ezt el? Miért ne mondanánk el. Tehát én úgy érzem, hogy azok az indokok nem váltak be, amelyeket előre gondoltak. Hogy nem lesz elég az idő, elég lett, itt vagyunk a vita végefelé, a felszólalások túlnyomórészt elhangzottak, szinte valamennyi frakció kifejtette a fontos gondolatait, kár lenne, egészen egyszerűen azért még ilyen manana, szicsasz alapon hagyni az alkotmányozás folyamatát, hogy majd csak valami történik. A patópálizmusról beszélt Szabad György, én is beszéltem, nem szabad halogatni, amit meg tudunk tenni, azt meg kell tennünk, és igazán nem hangzottak el olyan érvek, hogy a mostani alkotmányozási folyamat bárkibe belefojtotta volna a szót. (Taps a bal oldalról.)