Rott Nándor (FKGP)
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr! Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vitának egy, pár órával ezelőtti szakaszában Bauer Tamás, igen tisztelt képviselőtársam bírálta a Független Kisgazdapártot azért, mert a jegybanknak a kormánytól való ilyen mértékű elválasztását nem helyesli, és azt mondotta, hogy ez azért érthetetlen számára, mert annak idején a Nemzeti Bankról szóló törvényt a jegybanktörvényt 1991-ben a Kisgazdapárt egyöntetűleg elfogadta. Ez így van, a Kisgazdapárt elfogadta. Bauer Tamás, igen tisztelt képviselőtársam azonban megfeledkezett arról, hogy azóta, például a devizatörvényben, a Nemzeti Bank olyan, a saját törvényén messze túlmenő jogokat kapott, hogy ez a Nemzeti Bank, ez ma már nem azonos jogi értelemben és jogosultság tekintetében nem azonos azzal, ami '91-ben volt. Mikor most a devizatörvényt tárgyaltuk, nagyon jól emlékszem, mert én mondtam el, hogy a Magyar Nemzeti Bankban egy olyan szinte korlátlan devizahatósági jogkör összpontosul, ami teljesen példátlan, mert most nem fogom tudni szóról szóra idézni, de körülbelül az volt a szövegnek a lényege, hogy a Nemzeti Bank különféle devizaengedélyeket adhat ki és devizajogosultságokat állapíthat meg, és fel van sorolva, és az egyik mondat így szól: ha ezt a nemzetgazdasági érdek igazolja, vagy egyéb okból. Hát ennél korlátlanabb felhatalmazás és diszkrécionális jog azt hiszem nincs. Már most elképzelhetetlen, hogy egy szervezet, a Nemzeti Bank és annak az elnöke ekkora jogkörrel rendelkezzen, és ugyanakkor ki legyen vonva a parlament ellenőrzése alól. Tudniillik a Nemzeti Bank elnökével szemben, a parlamentnek azon kívül, hogy kérdést intézhet hozzá, azon kívül egyéb jogköre nincs. Ha a Nemzeti Bank elnöke adott esetben végrehajtja az informális úton megkapott kormányutasítást, és tulajdonképpen ezekért az akcióiért egyszerűen nem vonható felelősségre, és ezért ezen az alapon ez az egyik oka annak, hogy a Független Kisgazdapárt a kormány és a Nemzeti Bank felelősségét tulajdonképpen egymáshoz nagyon közelinek érzi.
Ez csak egy kitérő volt, tulajdonképpen a mondanivalómnak az érdemi része és a lényege. Én nagyon örültem Kutrucz Katalin felszólalásának, mert kristálytisztán és világosan hívta fel azokra az anomáliákra, azokra a bennrejlő hibákra és hiányosságokra a figyelmet, amelyek az alkotmány szabályozásának elveiről szóló országgyűlési határozat tervezetében fellelhetők. Mondta, hogy nem teljesség igényével, ennél nyilvánvalóan több is van. És különösen örülök Molnár János, igen tisztelt képviselőtársam felszólalásának, mert ő mint kormánypárti képviselő is, abban a konkrét részben, amiről szólt, kénytelen volt megállapítani, idézem: a szöveg rendkívül széteső, és ezek azt bizonyítják, alátámasztják, amit én ennek a vitának egy korábbi fázisában mondtam, hogy ez a javaslat, az alkotmánynak ez a koncepciója ez hevenyészett, pongyola, ellentmondásoktól terhes és tulajdonképpen tárgyalásra alkalmatlan.
Ezen belül egy külön fénypontja ennek a koncepciónak a külföldi szerződések, nemzetközi szerződésekre vonatkozó rész. Nem állapítható meg ugyanis, és nem világos ebből, hogy milyen nemzetközi szerződéseket kell az Országgyűlés elé hozni, melyeket nem, és hogy mi történjék különféle nemzetközi szerződésekkel. Még egy más oldalról fokozza ezt a bonyolultságot az, amikor katonai kérdések kerülnek a nemzetközi szerződéses viszonyba vagy általában a nemzetközi kapcsolatok elébe. Itt teljesen bizonytalan ez a koncepció a tekintetben, hogy melyek legyenek azok a... Az a kifejezése a koncepciónak, hogy azokat a nemzetközi szerződéseket, amelyeknek a tárgya a törvényhozás keretébe tartozna, ez még tulajdonképpen elfogadható is lenne. Azonban ennél sokkal részletesebb meghatározásra lenne szükség ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy melyek azok, milyen tárgykörűek és milyen terjedelműek azok a nemzetközi vagy államközi szerződések, amelyeket az Országgyűlés elé kell hozni, és melyek azok, amelyeket nem kell.
A honvédelmi kérdésben ez egy nagyon pongyola meghatározás, amikor azt mondja, hogy nem szükséges országgyűlési határozat, amikor a Magyar Honvédség és határőrség egységei hatályos nemzetközi szerződésen alapuló hadgyakorlat illetőleg az Egyesült Nemzetek Szervezete felkérésére végzett békefenntartó tevékenységben vesznek részt. Ilyen esetekben a koncepció szerint nincs szükség az Országgyűlés előzetes hozzájárulására. Ez olyan tárgykörű felhatalmazást adna az Országgyűlés előzetes hozzájárulása nélkül magyar csapatok külföldre küldésében, ami teljességgel elfogadhatatlan.
(16.50)
Nem beszélve arról, hogy azért itt bizonyos mennyiségi kérdések is fölmerülnek. Mert ha arról lenne szó, hogy egy század katona egy nemzetközi akcióban részt vesz, akkor annak kisebb a súlya persze megítélésem szerint ahhoz is az Országgyűlés beleegyezése kell , de ha itt valamiféle mennyiségi kontroll is hiányzik, akkor egy hadsereget lehet elvileg kiküldeni egy nemzetközi akcióba.
És ezt azért tartom fontosnak az alkotmányban rendezni, mert az európai jogfejlődés abba az irányba halad, hogy bizony ezek a nemzetközi katonai akciók, ezek egyre gyakoribbá fognak válni, és pedig az Európai Unió keretében is, illetőleg az... (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Vége? Elnézést, igen ... az Európai Unióhoz kapcsolódóan. Tehát ezek az aggályok, amelyek ezen a téren különösen fölmerültek. Elnézést kérek. Köszönöm a figyelmet. (Gyér taps az FKGP részéről.)