Semjén Zsolt (KDNP)
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Ház! A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kialakította állásfoglalását, és szükségesnek és szerencsésnek tartom, hogy ennek legfontosabb részei az Országgyűlésben is elhangozhassanak. Egyes alapvető jogok területén a koncepció szűkebb felsorolást látszik tartalmazni, mint a jelenlegi alkotmány. Ezt az indoklást ki is emeli mondván , hogy bár alkotmány a hazánkra is kötelező nemzetközi szerződésekkel nem ellenkezhet, ezek megtartása, idézem: "nem kívánja meg a nemzetközi egyezmények másolását, közvetlen követését". Ezen elvi megállapítás igazságának elismerésével a továbbiakban különösen a lelkiismereti és vallásszabadságra, a hozzá kapcsolódó jogok esetében szükséges tartalmi mélységre és pontosságra, valamint a garanciák kérdésére térek ki.
1. A II. rész 1. fejezet f) pontja említi a lelkiismeret- és vallásszabadság jogát, leírva annak kiterjedését. Ebben csupán a meggyőződés szabad megválasztása, a vallási szertartás gyakorlásának szabadsága és a hit tanításához való jog szerepel. A vallásszabadság alapjoga azonban ennél tágabb. Célszerű lenne ezt a meggyőződés és a vallás "egyéb módon" való gyakorlásának jogával bővíteni, ahogyan ezt a jelenleg hatályos alkotmány teszi. Ezt ugyanis kifejezetten említi a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkelyének (1) bekezdése. Ott tudniillik a szertartások útján való kinyilvánításról, valamint a vallásos meggyőződés gyakorlásáról és tanításáról mint külön-külön jogokról van szó. A gyakorlás nem vonatkozhat "csak" a szertartási cselekményekre, hiszen a vele egyenlő mondattani pozícióban álló tanítási jog is nyilvánvalóan túlmegy a szertartásokon. A mondat ugyanis így hangzik: "Ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását és azt a szabadságot, hogy a vallását vagy meggyőződést vallásos cselekmények és szertartások útján , akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, gyakorolhassa és taníthassa." Az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Európai Konvenciója pedig ugyancsak kifejezetten garantálja mégpedig a kultusztól és a rítusoktól különböző jogként a vallás tanításán kívül, annak gyakorlását is 9. cikkely.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkely (3) bekezdése leszögezi, hogy a vallás vagy meggyőződés kinyilvánításának szabadsága csak a törvényben megállapított, meghatározott okból szükséges korlátozásnak vethető alá. A cikkely (4) bekezdése a szülők jogát rögzíti, gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelése saját meggyőződésüknek megfelelő biztosítására. Ezeknek a megállapításoknak az alkotmány szövegében való szerepeltetése garanciális okból szintén kívánatos lenne.
2. A II. rész 1. fejezet f) pontjában a vallás szabadságával kapcsolatban elmarad a vallás vagy lelkiismereti meggyőződés, hovatartozás kinyilvánításának mellőzéséhez fűződő jog deklarálása. Ez valóban nem szerepel a nemzetközi egyezményekben és alkotmányi kinyilvánítása sem szükségszerű. Ha azonban ezen a téren változás történne, az a mostanra kialakult magyar állami egyházjogi szisztéma egyik alapvető pontját érintené. Elhagyásával összefüggésben mérlegelni kellene annak a rendszertani következményeit, különösen az állam és az egyház szétválasztása jelentésének nagymértékű változása miatt. Így az elhagyás esetén az elválasztás deklarálását is törölni lehetne az alkotmányból, hiszen annak deklarálása sem szükségszerű. Ezekkel azonban megnyílna az út a felekezeti hovatartozás állami nyilvántartása, a felekezeti tagság állami kritériumrendszerének kidolgozása felé, amely utóbbi szükségképpen ellenkezne bizonyos felekezetek saját kritériumaival. Mindez lehetővé tenné egy a németországihoz hasonló egyházi adórendszer kialakítását és más hasonló változásokat, például az egyházak köztestületté való nyilvánítását, mivel tagságuk nyilvántarthatóvá válna stb.
Sem az alkotmány koncepciójának egyéb pontjain, sem a készülő más új törvényekben felsőoktatás, közoktatás, egyház-finanszírozás stb. nem látszik nyoma annak, hogy a Magyar Köztársaságban valóban politikai szándék lenne az egyházakat érintő jogterület ilyen alapvető átformálására. Ha viszont ilyen szándék valóban nincs, akkor kár lenne a kinyilvánítás mellőzéséhez való jogot kihagyni az alkotmányból, mert ez a hiány félreértésekhez, szükségtelen vitákhoz vezethet.
3. Ugyanezen pontban szerepel annak kimondása, hogy az állam felügyeletet gyakorol az oktatás fölött. Az általános elvvel egyetértve javasoljuk, hogy az alkotmány nevesítse az állami felügyelet korlátait is. Az oktatás szabadságjogának világosabb garanciája lenne ez.
(17.10)
4. Ugyanezen pontban szerepel a közérdekű adatok és információk nyilvánosságához való jog. A tervezet a nyilvánosság korlátjaként egyedül az államtitkot említi. Szükségesnek látszik a közérdekű információ fogalmának az alkotmányban való meghatározása és szoros korlátok között tartása. Emellett fontos lenne e helyütt is megemlíteni, hogy a személyiségi jogok és a többi alapjogok szintén korlátozóan visszahatnak e jog gyakorlására. Külön figyelmet érdemel az egyházakról és tagjaikról diszkrét információkat őrző egyéb szerveződések belső autonómiája is. Egészen sajátos módon idetartozik a lelkészi például gyóntató titoktartás kérdése.
5. Ugyanezen pontban kerülnek említésre a gyermekek jogai. Ezeket úgy lenne kívánatos az alkotmányban kimondani, hogy egyben a szülői felelősség és a szülői jogok is kerüljenek megfogalmazásra.
6. A II. rész 1. fejezet g) pontjában állami kötelezettségvállalásként megfogalmazható emberi jogként szerepel többek között a házasság és a család védelme, illetve a szülőknek a gyermeknevelés módjának megválasztására való joga.
Ezeket a jogokat azonban bizonyos formában igenis alanyi jogként kell deklarálni, hiszen nem meglétük, hanem csak a velük való élés módozatai függhetnek az állam teherbírásától. Ezt kívánja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 23. cikkelye, amely éppenséggel az alapvető alanyi jogok között elhelyezve a család jogát mondja ki a társadalom és az állam védelmére, a házasságkötésre alkalmas korú férfiak és nők házasságkötési és családépítési jogát deklarálja, megkívánja, hogy házasságot csak a felek szabad és teljes beleegyezésével lehessen kötni, végül lépéseket kíván a részes államok részéről a házasfelek jogi egyenlőségének biztosítására.
Ezek az emberi méltóságból fakadó emberi jogok sokkal elemibben tartoznak hozzá az emberi személyhez, mint más egyébként szintén fontos jogok, amelyeket a koncepció az emberi jogok között szabályozandó alanyi jogok sorában említ. Teljesen abszurd dolog lenne, hogy a sztrájkjog például, amely egy nagyon határozott formában intézményesült társadalom és gazdaság keretei között létezhet csupán, ilyen alapvető emberi jogként szerepel, míg a házassághoz és a családalapításhoz való jog nem. Természetes dolog, hogy a család anyagi biztonsága, előrehaladása, támogatása a lehetőségeknek megfelelő állami kötelezettségvállalás körébe tartozik, nem így azonban magához a házassághoz, a családhoz, a neveléshez való jog. Ha az alapvető emberi jogok között kerül kimondásra például a szülők nevelési joga, ezzel még nem kényszerül az állam, hogy minden állampolgár minden nevelési igényét központilag finanszírozott különleges intézményben biztosítsa.
7. A II. rész 2. fejezet a) pontja beszél az emberi és az állampolgári jogok gyakorlásának általános korlátairól, de közöttük mások alapvető jogainak védelmét, bűncselekmény elkövetését, közegészségügyi vagy közrendvédelmi okokat kíván csak megjelölni.
Feltűnő módon kimarad az erkölcsnek mint korlátozó tényezőnek az említése, pedig ezt következetesen és kifejezetten tartalmazza a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában a 12. cikk 3. pontja, a 18. cikk 3. pontja, valamint a 19. cikk 3b. pontjai, a 21. cikk és a 22. cikk (2) bekezdése stb. is. A közerkölcs említésének elkerülése valószínűleg azon a tévedésen alapul, hogy az erkölcs csupán egy meghatározott vallási csoport véleménye, és így abban állam nem foglalhat állást. Itt azonban egyáltalán nem erről van szó, hanem olyan szociológiai tényről, amely az emberek közötti együttélés rendjének tételes jogot megelőző struktúrái közé tartozik.
Igen jelentős károkat okozhat egy társadalomnak, ha a helyes, emberséges viselkedésről kialakult közfelfogás alapvető normáit korlátlan mértékben meg lehet sérteni, egyoldalúan hivatkozva valamilyen egyébként alkotmányos jog gyakorlására. Az ilyen értelemben vett közerkölcs figyelembevétele jelentős társadalmi közérdek, és nagyban hozzájárulhat a tételes jog társadalmi legitimitásának erősödéséhez, az önkéntes jogkövetés megszilárdulásához.
Tehát a II. rész 2. fejezet a) pont (2) bekezdésében a korlátok között a közegészség szó után be kell iktatni a "közerkölcsöt illető" kitételt is.
8. A III. rész 1. fejezet d) pontja. A koncepció azt kívánja, hogy a minősített többséggel elfogadandó törvények köre a jelenleginél jóval szűkebb legyen. Már a koncepció szintjén ki kellene nyilvánítani, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról való törvényhozás ilyen többséget kíván.
9. IV. rész 3. fejezet b) pont. Örvendetes, hogy a koncepció az egyetemi tanárok kinevezését nem minősíti kategorikusan a köztársasági elnök jogkörének, hanem alternatív lehetőségként említi a tisztségükben való megerősítést. Ez a változás korrekt módon számot vet azzal a ténnyel, hogy lehetnek olyan egyetemi tanárok, esetleg rektorok stb., akik nem állami intézményben működnek, és így kinevezőjük sem lehet az állam maga. A "megerősítés" kifejezés elfogadható, de bizonyos esetekben még ajánlatosabb az "elismerés" szó alkalmazása, amely kifejezi, hogy a jogosítványait nem az államtól nyerő autonóm jogi személy, illetve testület, egyház is adhat ilyen jellegű kinevezéseket. Köztestületek esetén a megerősítés kifejezés pontosnak látszik, ilyennek nem számító autonóm szerveződések például egyházak esetében azonban az elismerés kifejezés használata a legmegfelelőbb.
Természetesen az állam jogrendjében az ilyen elismerés hatásai hasonlóak lehetnek a megerősítés jogkövetkezményeihez. Tehát a koncepcióban az "illetve tisztségükben való megerősítése" után a "vagy elismerése" kitétel fűzendő a mondatba. A legideálisabb megoldás azonban az lenne, ha hittudományi intézetek esetén a rektor és a tanárok kinevezésében vagy akár megerősítésében sem venne részt az állam, hanem magának az intézménynek az elismerésével ismerné el azokat az egyházi mechanizmusokat is, amelyek útján e személyek kinevezésre kerülnek.
10. A IV. rész 5. fejezet b) pontjához: A koncepció gondosan rögzíti, hogy az ország területén a természetes és jogi személyek, valamint gazdasági társaságok jövedelem, bevétel, vagyon stb. címen adóztathatók és egyéb fizikai kötelezettséggel terhelhetők.
Még ebben a témakörben, ennek az elvnek a leszögezésével együtt volna szükséges hangsúlyozni azt az egyes alapjogokból például az élethez való jogból fakadó korlátot, hogy az állam adó címén ellentételezés nélkül nem vonhatja el a természetes személytől a megélhetéséhez szükséges minimumot, sem az állami megbízásból közfeladatot ellátó intézmény működéséhez szükséges minimumot. Ez utóbbi témában a közfeladatra irányuló nonprofit tevékenység számára lehetne egyfajta védelmet garantálni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb és a bal oldalon.)