Gellért Kis Gábor (MSZP)

1996. június 5.

GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ma a koncepció általános vitája zajlik. Én úgy tartom célirányosnak, hogy ki-ki a koncepciónak megfelelően, egyes részekkel kapcsolatban fejti ki véleményét, a továbblépésre így látok egyáltalán esélyt, és úgy gondolom, hogy politikustól elvárható minimális következetesség az, hogy ha már korábban a megelőző alkotmány-előkészítő bizottsági tárgyalásokon nem hiúsult meg ennek a koncepciónak a megvalósulása, akkor ehhez képest mondja el ki-ki itt a maga véleményét. Ez olyanfajta politikai játékra vagy annak gyanújára ad okot, hogyha itt ezen a pulpituson érzékeljük azt a szándékot, hogy vagy halogassák, vagy egyáltalán lehetetlenné tegyék egy új alkotmány létrehozását, ami nem fér össze az előzményekkel, és minimum következetlenségre utal. Éppen ebből kiindulva én azt vállaltam magamra a frakcióm nevében, hogy egy nagyon rövid tételről szólok, igyekszem rövidre fogni magam. Ez pedig az országgyűlési biztosok kérdésköre, amely korábban is, vagy a hatályos alkotmányban is érintve van, és a koncepció is kitér rá.

Nem hosszú az a paragrafus, amely az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról, illetve a kisebbségi biztosról szól a hatályos alkotmányban, de végül is a vonatkozó törvényben az Országgyűlés úgy döntött, hogy ezenkívül létrehozza az adatvédelmi biztos intézményét, és létrehozza az állampolgári jogok országgyűlési biztosa helyettesének intézményét is. Úgy gondolom, hogy miután a koncepcióban magában megjelent az adatvédelmi biztos szerepe, intézménye, akkor volnánk következetesek önmagunkhoz, hogy ha helyettest, és az állampolgári jogok országos biztosának helyettesét is megjelölnénk magában az alkotmányban, mert ezzel ezt a struktúrát, a működő struktúrát jelenítenénk meg alaptörvényünkben.

(11.00)

Akkor, amikor a korábbi alkotmányozás során az országgyűlési biztosi intézményt megalkotta a törvényhozó, voltaképpen becsült. Megpróbált egy intézményt lerajzolni, elhelyezni a törvényhozás rendszerében, megpróbált olyan jogokat odarendelni, amelyeknek a működése felől természetesen tapasztalat nem lehetett, csak előzetes elképzelés, becslés, nemzetközi összefüggésekkel alátámasztott vízió, persze pozitív vízió, s ennek során létrejött ez az intézmény, amely mögött azonban most már egy esztendő áll, hiszen egy éve választotta meg a három országgyűlési biztos, illetve az általános biztos helyettesét. S azt gondolom, hogy erre az egyéves működésre tekintettel az új alkotmányban már pontosabb információkkal rendelkezünk.

Gyorsan le szeretném szögezni, hogy semmi módon nem tartanám szükségesnek az ombudsmanok számát növelni, noha többfelől érzékeljük akár a bizottságban, akár képviselőként, vagy állampolgárok felől különböző érdekcsoportok irányából, hogy mondjunk gyermekvédelmi ombudsmant válasszon a parlament, hogy katonai ombudsmant válasszon a parlament, hogy katonai ombudsmant német mintára stb. Nos, úgy vélem, hogy ezekre nincsen szükség, valamennyi minisztériumnak jogában áll miniszteri ombudsmant kinevezni, aki hivatalból eljár ezekben az ügyekben parlament által választott ombudsmanra egyéb területeken nincsen szükség.

Szeretném külön az Országgyűlés figyelmébe ajánlani azt, hogy a szűk egy esztendő alatt, amióta ezek az intézmények létrejöttek, valamennyi biztoshoz beérkezett ügyek számát tekintve több mint 3,5 ezer állampolgár kereste meg őket a legkülönbözőbb ügyekben, és ezek az ügyek jelzik azt, hogy igenis ebben a társadalomban a parlamenti biztosok intézményére szükség van. De szemben a hatályos alkotmánnyal, amely ma csak azt rögzíti, hogy felkérésre történő eljárást kezdeményezhetnek, úgy vélem, nagyon fontos, amiképpen ezt a koncepció is tartalmazza, hogy a biztosok hivatalból is indíthassanak eljárást. Tessék arra gondolni, hogy gyermekek, akik nem jogképesek, de hát olyan sérelem érheti őket és ezekről sajnos napjában tudósít a nyilvánosság. Nem indítanak eljárást kiszolgáltatottságuk miatt, de vonatkozhatik ez olyanokra, akik elmegyógyintézetben vannak, vagy éppenséggel katonák, börtönben vannak, nincsenek jogképes állapotban, akiket érhet, bizony érhet sérelem emberi jogaiban, személyiségjogaiban, és ezeknek az orvoslására kiválóan alkalmas intézmény az állampolgári jogok országgyűlési biztosának hivatala, vagy az adatvédelmi biztosé, vagy hogyha ilyen természetű ügyről van szó, a kisebbségi biztosé.

Tehát nagyon fontos az, hogy az alkotmány lehetővé tegye a hivatalbóli eljárást, és talán megfontolandónak tartom a jogalkotóknak vagy akik az alkotmányt írják, a kodifikátoroknak azt is, hogy az alkotmányban megjelenjen: az ombudsmanok eljárásának egyetlen korlátja van, s ez a bírói függetlenség. Tehát semmilyen intézmény, amely ugyan nem kormányhivatal, de közvetve a végrehajtó hatalomhoz kötődik, ne mondhassa, ne próbálja kivonni magát, vagy ne vonhassa ki magát egyáltalán az eljárás alól, s ezt talán fontos volna magában az alkotmányban rögzíteni.

Nyilvánvaló, hogy az alkotmányban nem lehet kitérni arra, amit a következőkben mondandó vagyok, de mégis összefügg azzal a munkával, ami most itt körünkben zajlik. A hatályos alkotmány is tartalmazza, és a koncepció is kitér azokra a közjogi méltóságokra, akiket itt a parlamentben választunk meg. De egyik esetében sem tér ki a megválasztási időtartamára. Lehet, hogy ezt okkal teszi, ugyanakkor itt van egy belső ellentmondás, amire nem tudom, hogy az alkotmányban vagy a vonatkozó törvényekben kell választ adni, de egészen biztos, hogy ezekből a dokumentumokból, ezekből a hivatalos jogszabályokból nem derül a magyarázatra fény. Éspedig arról van szó, hogy mondjuk az Alkotmánybíróság tagjait, az Állami Számvevőszék elnökét, a Legfelsőbb Bíróság elnökét s az ombudsmanokat egyként a parlament választja meg kétharmados szavazataránnyal.

A vonatkozó törvényekben intézkednek megválasztásuk időtartamáról, de ez azonban nagyon különböző, az alkotmánybírák esetében 9 esztendő, az Állami Számvevőszék elnöke esetében 12 év, a Legfelsőbb Bíróság elnökét és az ombudsmanokat 6-6 esztendő választjuk meg. Miért? Mi ennek a magyarázata, és van-e alkotmányos alapja annak, hogy itt ilyenfajta időkülönbözőségek legyenek?

Ha az volna, hogy átíveljenek ciklusok, ezeknek a közjogi méltóságoknak a tevékenysége, akkor sem magyarázza ezeket a különbségeket ez az álláspont. Úgyhogy vagy az alkotmányban magában, vagy a vonatkozó törvényben úgy gondolom, hogy ezekre a kétségekre, kérdésekre választ kell adni, mert ez idő szerint ezek megválaszolatlanok.

És végezetül kicsit tartózkodva ugyan, de mégiscsak az Országgyűlés figyelmébe, illetve az alkotmányozó jogászok figyelmébe ajánlom az ombudsmanoknak egy lehetséges, megfontolandó funkcióját. Mégpedig azt, hogy az alapjogi bíráskodással összefüggésben tegye lehetővé az alkotmány számukra, hogy közpártfogóként működjenek közre. Ez sok oknál fogva fontos lehetne, a jogban járatosak tudják, miről van szó, ezek az ügyek esetleg felgyorsulnának, talán nem volna olyan mértékben az a sok elhúzódó bírósági tárgyalás, mint aminek most tanúi vagyunk.

És végezetül, tisztelt Országgyűlés! Engedjenek meg egy személyes megjegyzést, így a vita vége felé. Én igyekeztem figyelemmel kísérni az elmúlt hetek vitáját. Ha valaki akár írásban, akár szóban, képben, hangban követte ezt a vitát, rendkívül sok ismeretre tett szert. Történelmi, jogtörténeti, összehasonlító jogtudományi, jogelméleti, jogtechnikai ismeretek garmadával gyarapodhatott. Nyilván ezek roppant hasznosak. Leginkább egy kvízműsorban. Mert hát volt egy sejtésem nekem korábban, ami ennek a vitának a során meggyőződéssé erősödött. Éspedig az, hogy a jogalkotás sokkal fontosabb dolog annál, hogysem csak jogászokra lehetne bízni. Köszönöm. (Általános taps a teremben.)