Pokorni Zoltán (Fidesz)
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Meg fogom próbálni, bár az én időérzékem nem olyan jó, mint Orosz István képviselőtársamé.
Most a közoktatási törvénynek az egyik legfontosabb pozitívumáról van szó, amikor ezeket a kérdéseket sorra vesszük, mert maga a törvénymódosítás szerintem, bár ez a szó egy kicsit túlságosan általános és túlságosan elítélő, de minőségellenes, illetve oly módon változtatja meg a paramétereket, hogy az nem a minőség javulását szolgálja. Ez a pont vagy ez a sor, amit szakvizsgaként, gyakornoki rendszerként, illetve központilag garantált finanszírozású továbbképzések rendszereként szoktunk kiemelni, ez valóban a tanári szakma, a pedagógusi szakma professzionalizálódása irányába tett fontos lépéseket tartalmazza. Ez a három mindenképpen ilyen.
De mindegyikkel az a baj, hogy ilyen formájában, hát komoly aggályokat ébreszt. Valóban azokat az aggályokat, a szakvizsga, amiket Orosz képviselőtársunk megfogalmazott vagy a gyakornoki rendszer, ahol nem tudjuk, hogy mi a tartalma, mi a kifutása a gyakornoki évek értékelésének. Ki milyen súllyal értékeli majd a gyakornok tevékenységét. Azt hiszem, megjavult a készülék. Maga a nevelőtestület értékel-e majd vagy az anyaintézmény, amely kibocsátotta a pedagógust, vagy mód van, és főleg pénz van-e egy országos vizsgarendszer vagy értékelési rendszer kimunkálására. És ha ez az örömteli állapot következne be, akkor ebben milyen súllyal esik latba az intézményi értékelés.
Mindezek hiányában igen nehéz valóban véleményt formálni ezekről az amúgy pozitív irányba tett vagy teendő lépésekről, csak azt lehet mondani, hogy az irányt helyeseljük legalábbis én helyeslem , de tartalmát megítélni nem tudjuk. Ez fölveti azt a kérdést, amire már-már a parlamenti képviselők legyinteni szoktak, hogy kell-e, szükséges-e betartani a jogalkotásról szóló szabályokat. S ez mutatja, hogy az a kölcsönös közmegegyezés vagy nem is tudom, minek nevezzem , ami arról szól, hogy a jogalkotásról szóló törvényt nem tartja be senki, mert senki nem terjesztett be a törvénnyel együtt végrehajtási rendeletet, illetve rendeleteket, vagy annak csak egy, vagy nagyon ritka ez, mint a fehér holló. Ezt mutatja, hogy ezek azok a kérdések, amiket csak a végrehajtási rendelettel együtt lehet megítélni, különben nem tudjuk megmondani, hogy ez jó-e vagy sem.
Végezetül egyetlenegy párhuzam, amit az alkalmazási feltétellel kapcsolatban itt elmondtak képviselőtársaim. Ez mindenképpen megfontolandó, egy ma még nem létező képzéssel kapcsolatban, még ha még oly távoli időben is, tíz vagy tizennégy év vagy tizenöt év múlva is igen problémás alkalmazási feltételként azt meghúzni. Nem analóg ez azzal, amit több vitában hallottam, amit a középfokú végzettségű óvónők esetében, a XCIII. törvény tett, hogy ott ugye megszabta, kvázi alkalmazási feltételként a magasabb, felsőfokú végzettséget. Hiszen ez a képzés akkor már több éve vagy talán évtizede is létező, futó és ismert minőségű, ismert színvonalú képzés volt. Tehát ezt mindenképpen megszívlelendő aggálynak tartom. Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps a jobb oldalon.)